Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Régi barátok

-Hát én!-mondta az alphám, belépve a szobámba.

-Ő ki?-kérdezte Braeden.

-Egy régi barátom, ő pedig Danielle ....-tétovázott mit mondjon.

-Én vagyok, a vendéglátótok!-fejeztem be a mondatot Derek helyett.

-Sok megbeszélni valónk van!-szólalt meg Lucas hirtel- Danielle elmennél egy kis időre?-a saját házamból, muszáj lesz. 

-Persze, de ha apám hazaér mondjátok meg neki, hogy hívjon fel!-felvettem egy kabátot, és zsebre tettem a telefonom.

-Honnan tudjuk, hogy bízhatunk-e benne?-kérdezte Braeden.-Derek nem néznél a fejébe mielőtt elmegy?-már félig kint voltam és nem figyeltem mit beszélgetnek így nem tudtam mit akarnak.

-Danielle! Gyere vissza egy kicsit!-visszamentem.

-Derek most bele fog nézni a fejedbe!-közölte higgadtan Lucas, a mondat közepénél fájdalom hullám futott végig rajtam. Derek előre lépett, egyet-kettőt ahogy közelebb ért a kezem remegni kezdett. Mikor már túl közel volt hátrálni kezdtem.

-Kérlek ne!-mondtam-Nem titkolok semmit, de ez.....

-Danielle, nem tudhatjuk!-közeledett Derek.

-Várj, nem nézhetsz bele a fejébe!-eszmélt fel Lucas, férfi még mindig felém lépdelt, már könnyeztem. A kezem nagyon remegett, és mindenem fájt.

-Mi a baj Danielle?-kérdezte Derek.

-Majd én elmagyarázom, Danielle menj csak!-futni kezdtem az ajtó felé, féltem hogy esetleg visszahívnak. Miután kimentem az ajtón sem álltam meg, a bordáim tiltakoztak a futás ellen, de nem engedtem nekik. Mikor már körülbelül 20m messze voltam a háztól lassabb futásba kezdtem mint aki csak futni megy, este 10 kor. Igen este 10 kor.

10 perc futás után megálltam pihenni. Mikor már rendesen vettem a levegőt felhívtam apát.

-Szia!-vette fel.

-Szia Apa! Hol vagy?-kérdeztem

-New Yorkban!-felelte-Csak most kezdtem el hiányozni?

-Hát miután hazaértem bealudtam és nem rég ébredtem fel!-tudom a történetből hibádzik néhány részlet, de nem akarom, hogy aggódjon.-Mit csinálsz New Yorkban?

-A cégnél ahol dolgozom bővítéseket tervez és a pályázatot felvezető ember kórházba került. Viszont a pályázatról egy 10-15 perces bemutatót kell tartani néhány nagyobb embernek. És engem kértek meg, hogy tartsam meg a bemutatót.

-Meddig leszel ott?-kérdeztem.

-Pár napot! Aztán repülök haza!-mondta-Viszont most mennem kell!

-Vedd be a vitaminokat, és vigyázz magadra! Szia Apa!-hadartam gyorsan a telefonba.

-Szia! Te is vigyázz magadra!-felelt, majd letettem a telefont. Nagyot sóhajtottam, addig legalább nem kell aggódnom érte, remélem.

-Danielle?-kérdezte egy hang.Megfordultam Carlos állt előttem futócuccban.

-Szia Carlos! Az emberek általában reggelente vagy délután szoktak futni, nem?

-De, csak az időeltolódás meg az új ház, és nem tudtam aludni. Ezért úgy döntöttem eljövök futni.

-Megértem!-mondtam.

-És te miért most futsz?-kérdezte.

-Nem bírtam aludni.-néma csend állt be köztünk-Megmutassam merre van a suli?-jött a hirtelen ötlet. Elgondolkozott.

-Nem vagy sorozatgyilkos ugye?-mosolygott.

-Honnan jöttél rá?-kérdeztem nevetve.

-Na akkor merre is kell menni?-kérdezte.

Elsétáltunk a sulihoz, hazafelé már futottunk, az utcánkban pedig versenyeztünk. Ő nyert, de mondtam neki hogy majd szeretnék egy visszavágót. Akkor már sérülés mentes és kipihent leszek! Remélem! Míg elsétáltunk a sulihoz beszélgettünk. Megtudtam, hogy van két húga, és Wyomingből költöztek ide. Foci kapcsán pedig, azt tudtam meg, hogy tackle pozícióban játszik!

-Akkor jó éjt!-mondtam már a teraszunk lépcsőjén állva.

-Köszi! Neked is!-köszönt el és ment a házukhoz.

Beléptem az ajtón, és be kérdeztem:

-Bejöhetek?

-Igen, gyere Danielle!- szólt az Lucas. Mindhárman a szobámba voltak, Braedenen másik ruhák, és kezében puska. Csak most vettem észre a nyakát éktelenkedő sebet, jobban mondva heget. Egy vérfarkas volt, semmi kétség.

-Danielle, nem bántalak, de megnézhetném a nyakad?-kérdezte Derek, remegve de megengedtem neki.

-Ha nem is jó dolog, de egy előnye van! A vérfarkasoknak nem lehetnek hegei, ha eltudod fedni a szagod, akkor első látásra meg sem fogják mondani, hogy vérfarkas vagy.

-De a tetoválás?-kérdeztem

-Az is van?-nézett Lucasra. Felhúztam a pólóm hogy lássa, Derek meglepődve pillantott rám.

-Bármit mondhatsz rá, főleg míg ilyen fiatal vagy. Nem sok 16-17 éves vérfarkas csináltat igazi tetoválást! Habár Scottnak is én csináltam.-gondolkozott el.

-Scott Mccallnak?-kérdeztem

-Igen! Hallottál róla?-kérdezte.

-Egy keveset.-feleltem. Derek nagy levegőt vett.

-Lucas elmondja mit kell tenned! Mi most megyünk!-indult el a bejárati ajtó felé.

-Vigyázzatok magatokra!-mondta Lucas és megölelte régi barátját.

-Ti is!-mondta Derek miközben megölelt engem is.-És Danielle az a nyakadon nem jó dolog, de legalább egy haszna van ezt ne feledd.-mondta majd kimentek.

-Na és most megtanítalak elfedni a szagodat. Lementünk a pincébe és elkezdte a magyarázatot.

-A legtöbb érzelem a szagunkon is kiütközik, nem csak az arcunkon.-kezdte-És például egy szorult helyzetben nem túl jó, ha az érzelmeid elárulnak. Viszont nem csak az érzelmek elfedése a fontos, hanem a szagod elfedése is. El tudod fedni, hogy vérfarkas vagy.-ittam magamba a szavait, mert ezek egyszer még megmenthetik az életem.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok!

Sajnálom, hogy rövid és eseménytelen résszel jelentkeztem, de legalább itt vagyok! Van egy jó hírem!!! A Farkas lélek elérte az 1000 megtekintést! Ezúttal is szeretném megköszönni a kommenteket és likeokat, és a sok támogatást!                                                                               Szeretettel:                                                                                                                                              Lovaslany28