Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Falkatag

Apa örömmel fogadta a srácokat, és nem nagyon szólt semmit. A vasárnapot végigaludta mindenki, hétfőn pedig suliba kellett mennem. 

Mint minden volt diák/vagy jelenleg is diák ti is tudjátok milyen a hétfő első óra. Testnevelés, hétfőn 1-2.óra. Képzelhetitek mennyire szeretem már most. A tanárunk Mrs.Montez, vagy ahogy nevezik Montez edző( úgy hangzik ez a név mintha pasi lenne nem?). Mindenki érezte, hogy hétfő van, még a tanár is, de egy valaki mosolygott, egész óra alatt. Kitaláltátok már? Nem én voltam! Thomas! Majdnem megkérdeztem minek örül annyira mint majom a farkának, de inkább hagytam. Tudjátok mi a vicces egész nap így mosolygott, megállíthatatlanul. Ebédnél tudtam meg, hogy a szülei kibékültek és visszajön a suliba a legjobb haverja. Minden jól alakult neki, nekem már kevésbé. Akármennyire is idegesített a mosolygása, valami nagyon megfogott benne. Én magam sem tudom, hogy mi. Rájöttem valamire, most szingli vagyok szóval nyugodtan álmodozhatok pasikról. Thomas pedig helyes srác, főleg a hosszú fekete hajával, ami ordította, hogy "túrj belém!", és azok az ég kék szemek(képzeletbeli sóhaj). Órák után még bent kellett maradnom erre a rajzszakkörös dologra. Már tudtam hova kell mennem, így órák után azonnal beültem. Lassan telt fel a terem, és Thomas is megjelent, természetesen a mellettem levő padot választotta. 

-Szabad ez a hely?-kérdezte. Én csak megforgattam a szemem, ő pedig leült.-Mi a baj rossz kedved van?-kérdezte még mindig mosolyogva. A tanár mentette meg a válaszomtól.

-Sziasztok! Megnéztem az előző órai munkáitokat és találtam néhány szép munkát, és néhány borzalmasat. Ma azon fogunk dolgozni, hogy kevesebb borzalmas legyen. Le fogtok rajzolni egy csendéletet.-mondta és odahúzott egy asztalt, meg elővett pár tárgyat, amint elkészült osztott mindenkinek egy-egy lapot.-Bármivel dolgozhattok! Egy óra múlva kérem mindenkiét az asztalra. Őszinte leszek, nem tudok csendéletet rajzolni, borzalmas lett, az 1 óra leteltével ráírtam a nevem és letettem az asztalra.

-Danielle, ennél többet várok!-mondta a tanárnő felmutatva a rajzom. Mi a fene? Tudja a nevem? De mégis honnan?

-Legközelebb jobban igyekszem! Viszlát!-mondtam majd futottam hazafelé.

10 perc múlva

A srácok a konyhában sürögtek forogtak.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia! Hali!-köszöntöttek kórusban.

-Na ki fog mesélni?-kérdeztem, de ahogy kimondtam meg is bántam, hogy ilyen gyorsan a tárgyra tértem.

Elsőként Jeremy kezdett bele a sztoriba, aztán a szót átvette Christina, Calum, és a végét Isabella mondta el.

-Rebecca utolsó szavai beleégtek a memóriámba!

"Adjátok át a leveleket akinek kell! Daniellenek nem írtam, de mondjátok meg, hogy sajnálom, hogy úgy bántam vele ahogy. Szeretlek titeket!"

-könnyes lett a szemem, ahogy mindenki másé a szobában. Ott kellett volna lennem!

-Ismertek olyat, hogy Marcus Webb?-kérdeztem témát váltva és az öreg ravasz bétára gondolva. A nevet hallva mindenki komorrá vált.

-Ő volt Sam nagyapja. Ravasz, tettre kész és veszélyes. Miért kérdezed?

-Az itteni vadászok együtt dolgoznak egy falkával, és ő a falkában talán a tanácsadó.-mondtam kissé szaggatottan.

- Vigyázz vele! Ne tévesszen meg a kinézete, halálosabb mint mi a szobában együttvéve.-mondta Jeremy. 

-Ma este haza megyünk, el kell temessük halottainkat!-mondta Calum.

-Rendben!-hangomban őszinte szomorúság hallatszott.-Mi jót főztők?-kérdeztem témát váltva.