Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Vég

-Danielle! Ideje felkelni!-halottam egy ismerős hangot. Az illető próbált álló helyzetbe rángatni, de minden tagom fájt, ezért nem járt sikerrel.

-Ébredj!-ütögette meg az arcom. Kinyitottam a szemem. Derek aggódva figyelt. Mögötte sokan rohantak kifelé, és segítettek másoknak-Nem tudlak a kezemben vinni, úgyhogy próbálj meg talpon maradni. -A komoly hangvétel, és a fájdalom kirángatott az álmosságból. Talpra kászálódtam, de nem bírtam megállni. A törött sípcsontom még nem forrt össze és borzalmasan fájt.

-Eltört egy csont a lábamban, nem tudom megtartani magam!-mondtam, miközben újra próbálkoztam. 

-Támaszkodj rám! A kezemben nem tudlak vinni, de így jó lesz.-úgy tettem ahogy mondott, a jobb vállára támaszkodva elindultunk.

-Mi történt?-kérdeztem ahogy kifelé haladtunk.

-Erre most nincs időnk!-gyorsabban kezdett menni, a fájós lábaimmal pedig megértem bicegni mellette. Pár pillanat múlva már egy kocsi felé siettünk. Ott láttam Lukeot, Lucast és Nicolet is. Pittyegést hallottam, majd hirtelen egy óriási robbanás. Mindenfelé fém darabok és fémszilánkok lövelltek. Egy  a mellkasomba fúródó vasdarab és a robbanás ereje miatt hátraestem, ahogy Derek is. Földet érve bevágtam a fejem és elszédültem. A mellkasom őrülten fájt, a látásom homályos volt és nehezen kaptam levegőt. Köhögtem. Hirtelen egy nagy csapat fegyveres jelent meg. Koncentráltam, a látásom élesebb lett, és csendben figyeltem őket.

-Mindegyikbe legalább egy golyót lőjetek, ahova akartok, de mindenképpen halálos seb legyen.-a vadászok neki is akartak látni, de valaki rájuk rontott. Luke volt az, egy puffanást hallottam és láttam, ahogy Luke leáll, és térdre esik.

-Nee!-mondtam, és felültem, a fájdalmam eltűnt csak Lukera tudtam gondolni. Felálltam, és odafutottam.- Luke ne!-megsimítottam az arcát. Még élt, de nagyon szenvedett. Hirtelen ketten megragadtak és elvonszoltak.-Neeee! Engedjetek el!!-próbáltam kiszabadulni a kezeik közül, sikertelenül. Egy lövés hangját halottam, majd irdatlan fájdalmat éreztem az oldalamban. Üvöltöttem a fájdalomtól. Vért köhögtem, még kevésbé kaptam levegőt. Csak azért maradtam talpon, mert a két vadász még mindig fogott. Luke könnyes szemmel nézett fel rám.

-Miért nem futottál el?-kérdezte nehézkesen.

-És te...miért...nem?-kérdeztem vissza. Nem válaszolt csak egy földön fekvő testre nézett 2 méterre maga előtt. Felismertem.

-Neee!-könnyeztem.-Nicole!-a legjobb barátnőm meghalt.-De.. ő ember... volt! Őt miért... miért öltétek... meg?

-Nem tudtuk, hogy emberek is vannak itt, de járulékos veszteség!-mosolygott a vadász aki az elején a parancsot adta.Megtöltötte a kezében levő fegyvert.

-Danielle! Szeretlek!-könnyezett Luke.

-Nee! Nee!-mondtam a férfi Luke fejéhez szegezte a puskát.-Én is szeretlek!-üvöltöttem gyorsan, a férfi meghúzta a ravaszt.-NEE!-üvöltöttem.-Neem!-sírtam. Nem tudtam felfogni. A vadászok elengedtek, térdre estem. A lábamba lőttek még egy golyót, majd elkezdtek a többiekbe is golyót küldeni. Próbáltam az utukba állni, de tehetetlen voltam, ezért inkább odamásztam Luke mellé, és minden sötét lett.

Hirtelen egy teljesen fehér teremben találtam magam, nem terem inkább egy fehér tér, se eleje se vége. Rajtam egy fehér póló és egy nadrág volt és mezítláb voltam. Nem voltak fájdalmaim.

-Dean!! Ez megint egy teszt?-kiabáltam.

-NEM DANIELLE! EZ NEM EGY TESZT.-jött egy morajló hang a semmiből, körbenéztem,de a gazdáját nem láttam.