Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Megegyezés

Lucas ideges, és zaklatott volt mikor megérkezett a vadászoktól. Lélegzet visszafojtva vártam a fejleményeket.

-Mindenki jól van?-kérdezte nyugodt hangon. Erre csak bólintottunk.- A vadászok megígérték, hogy nem lesz több probléma Joshhal, csak ha Thomasnak baja esik.-fellélegeztem, pár perc múlva Lucas elindult az irodája felé-Danielle, gyere velem!-mondta komoly hangon. Mikor beléptem utána az irodába becsukta az ajtót, és a nyakamnál fogva a falnak lökött. Vérfarkas karmait kieresztette, és nem túl mélyen a nyakamba mélyesztette. Ahhoz elég mély volt, hogy vérezzen.

-Beengedtelek a falkámba! Erre te csak bajt hozol ránk?-szorított szorosabban, alig kaptam levegőt.

-S..Sa..Sajnálom!-nyögtem, mire elengedett és pedig lecsúsztam a falon, ülő helyzetbe.-Nem akartam bajt okozni!-mondtam lihegve.

-Menj!-mutatott az ajtóra.

-Várj! Lucas ne hara..!-mondtam volna, de az asztalra csapott.

-Menj!-mondta mire, könnyezve kimentem az irodába kifutottam és elindultam hazafelé. Sétálva. Könnyek csorogtak le az arcomon. Nem akartam bajt okozni, mégis sikerült! Szerencsétlen vagyok! Gyorsan búcsút mondhatok ennek a falkának úgy érzem.

Már vagy 15 perce sétáltam mikor Luke gurult mellém az autóval.

-Gyere hazaviszlek!-mondta mikor megállt.

-Inkább sétálnék!-vágtam rá miközben sétáltam tovább.

-Miért vérzik a nyakad?-kérdezte mire én a nyakamhoz nyúltam. Miért nem gyógyult még be?

-Semmi!- kezdtem el gyorsabban sétálni.

-Danielle, mi történt?-kérdezte.

-Nem akarok beszélni róla!- fordultam szembe vele könnyezve.-Nem kell fuvar sétálok!-mondtam nyomatékosan.

-De nemsokára besötétedik! Hideg lesz ez este!-gurult mellettem tovább.

-Ezért jó lenne ha nem tartanál fel!-mondtam cinikus hangon és tovább siettem. Erre ő megfordult és visszament Ness Citybe. Futni kezdtem hazafelé, úgy 10 perce futhattam mikor megálltam egy kicsit kifújni magam. Kocsit halottam magam mögül, mikor megállt mellettem meg sem néztem ki a sofőr.

-Luke nem szállok be!-mondtam mire, Lucas szólalt meg.

-Pedig be kéne!-mondta szigorú hangján.

-..Azt hittem Luke az!-mondtam miközben beszálltam.

-Hát nem! Had nézzem a nyakad!-mondta mintha nem ő okozta volna.-Sajnálom, nem akartalak bántani, de mérges voltam. Tudom, hogy nem tehetsz semmiről! Láttam az emlékeidből, hogy Calum nem igazán vállalt felelősséget érted. Én nem akarok olyan alphád lenni amilyen ő volt.-nem bírtam a szemébe nézni, nem értettem egyet vele, magát hibáztatja helyettem.-Figyelj! Nézz rám! Danielle!-óvatosan felnéztem, most vettem csak észre hogy halad az autó.-Sajnálom, hogy bántottalak!-mondta miközben én hirtelen egyre álmosabb lettem. Ásítottam egyet, még korán van, még éppen csak lemenőben a nap. Valami furcsa van emögött és a nyakam is sagoly egy kicsit. Megcsörrent Lucas telefonja.

-Lucas Luke elájult!-szólt bele Nicole.

-Mi baja lehet?-nézett rám, és látta az álmosságom. -Szólj valakinek, hogy indítsa be a gyógyulást! Méreg!-hirtelen lefékezett.-Danielle szállj ki!-mondta.

-Fáradt vagyok!-mondtam a sötétedő világnak.

-A francba!-halottam az ajtó csapódását, éreztem két erős kart, a hideg levegőt. Hirtelen fájdalom nyílalt a  jobb kezembe. Felordítottam.Hirtelen egy kicsit világosabb lett.- Danielle! Nem lesz semmi baj!-suttogta-Pihenned kell!

-Nem! Mennünk kell Lukehoz!-akartam felállni, de a testem nem engedelmeskedett, és minden elsötétült.

1 óra múlva 

Még fel sem keltem, és a szememet sem nyitottam ki, de már éreztem, hogy a jobb karom még nem gyógyult be, sőt nagyon fájt. Lassan tértem magamhoz, a kocsma egyik asztalán feküdtem. Jobbra tőlem egy másik asztalon Luke feküdt, eszméletlenül. Körülötte az apja, Nicole, Lucas és még pár vérfarkas állt. Fel akartam állni, de a tagjaim mintha tonnás súlyúak lettek volna. Lassan felültem, a jobb kezem a legapróbb mozdulattól is fájt. Kába voltam, és forgott velem a világ, ekkor vett észre Lucas.

-Danielle! Feküdj vissza!-mondta hirtelen és hozzám sietett. Óvatosan segített visszafeküdni.

-Mi.. tör..történik ve..lünk?-kérdeztem lihegve. A kezem minden pillanattal jobban fájt.

-Nem tudjuk, már küldtem valakit a vadászokhoz.

-Hogy van?-kérdeztem a nem messze mellettem fekvő fiúra.

-Nem túl jól, nemrég cseréltük ki a kötését! Nem gyógyulnak a sebek, a te kezed sem!

-Akkor...e.zért..fáj..ennyi.re!!

-Viszont nálad is kéne kötést cserélni! Srácok!-intett a vérfarkasoknak.-Doki!

A farkasok lefogtak, Luke apja pedig elkezdte letekerni a kötést, összeszorított foggal tűrtem ahogy lefejti a rétegeket, a vége felé már egy-két sikoly is kiszaladt a számon. Az egyik vérfarkas vett el egy kis fájdalmat.

-Ez túl sok srácok! Milyen méreg tehet ilyet?-kérdezte az erőmmel viaskodva.

-Ha megtudom ki tette ezt én magam állok bosszút!-mondta egy másik. A doki leöntötte fertőtlenítővel a sebet, ez egy kis enyhülést jelentett. Tett rá valami fehér dolgot, majd befáslizta. Amikor ezt befejezte elengedtek.

-Ha többet tudnánk kitalálhatnánk milyen méreg volt. Hogy a bőrre kenve, vagy a véráramba adva került beléjük.-A fájdalom minden tagomra kihatott. A jobb oldalamra fordultam, a bal kezemmel erőtlenül megfogtam Lucas kezét és a nyakamra tettem.

Lucas szemszöge

Danielle a kezemet a nyakához tette. Mind tudtuk mit jelent ez.

-Ez nem jó ötlet, belehalhatsz!-mondta a doktorunk.

-Mindketten belehalhattok!-mondta Jason.

-Ez..ez egyet..len..meg..ol..dás!-mondta erőtlenül Danielle. Becsukta a szemét és várta a fájdalmat. A karmaimat a nyakába mélyesztettem, és mielőtt még elvesztem volna elméje sűrű erdejében, láttam egy könnycseppet lefolyni az arcán....