Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Búcsú

-Megkértem egy falkatagot, hogy keresse meg Ianéket. Meg is találta, majd követni kezdte őket. Eddig nem is volt baj, de most hívott, hogy pár órája indultak el. Kansas államban vannak. Jetmore felé hajtottak! Ian és az anyja Jetmoreba mentek!-mondta, közben éreztem ahogy sárga vérfarkas szemeim felvillannak.

Lecsaptam a telefon, és elindultam kifelé, de az alpha megállított. Apa számát tárcsáztam.

-Apa! Apa! Hol vagy? Gyere értem! Baj van!-hadartam a telefonba mikor felvette, vagyis felvették.

-Elkéstél!-mondta egy erőteljes rekedtes női hang.

-Engedd el az apám!-mondtam, mire nevetni kezdett.

-Elengedem, ha ide jössz! Egy óra múlva a házatokban, ha nem jössz először megkínzom, majd szépen lassan megölöm!-mondta majd letette.

-El kell mennem!-néztem az alphára, aki még mindig előttem állt. Természetesen halott mindent.

-Elviszünk!-jött oda Luke és Nicole.

-Én is megyek!- vette fel a dzsekijét Lucas.

-Nem akarok senkit bajba keverni!-mondtam, Nicolra, Lukera, majd Lucasra.

-Menjünk!-mondta Luke hajthatatlanul. Beszálltunk az autójukba, hozzá teszem nem rossz kocsi.

Az autózás túlságosan is csöndesen telt, majd mielőtt kiszálltam volna.

-Megadtam már a számom ugye?-kérdezte Nicole, erre bólintottam. - Hívj ha baj van. Vigyázz magadra!

-Légy óvatos!-mondta Luke, hangja rekedtes volt, és aggódó.

-Ha baj van tényleg szólj!-mondta az alpha, majd kiszálltam az autóból, ők pedig elhajtottak. A házunktól két utcányira raktak ki, és elmondták merre menjek. Megálltam a házunk előtt, vettem egy nagy levegőt majd bementem. Bent megláttam az apámat, egy székhez kötözték, nem volt eszméleténél.

-Apa! Apa!-futottam oda hozzá. Kinyitotta a szemét.

-Vigyázz!-mondta, és közben mögöttem figyelt valamit. Késő volt, valaki fejbe vágott hátulról. Minden sötét lett és fájt a fejem. Arra ébredtem, hogy valaki jég hideg vízzel leöntött. Azt hittem elvittek valahova, de mikor kitisztult a látásom rájöttem, hogy apa mellett vagyok lekötözve.

-Jó reggelt Danielle!-köszönt Ian. Erre én csak rámorogtam, és felvillantottam sárga vérfarkas szemeimet. Szerencsére egyszerű kötéllel kötöztek meg, így karmommal elkezdtem "vagdosni".

-Tudod miért vagyunk itt, vagy azt a vérfarkas nem osztotta meg Calummal?-kérdezte Ian anyja, majd elénk dobott egy hullát.

-Nem tudom!-válaszoltam, közben sikerült elvágni a kötelet és a hozzám közelebb álló Ianre támadtam, aki mintha ezt várta volna. Előrántott a semmiből egy kést és a bal oldalamba vágta. Én erre üvöltve estem térdre.

-Ha nyugton maradsz ez nem következett volna be, nem így terveztem!-mondta, majd úgy éreztem mintha a seb égne.

-Farkasölő!-motyogtam, de meghallotta mivel elmosolyodott.

Eközben Nicoléknál 

Lucas és Luke az ebédlőben ülnek. Nicole telefonja az asztalon, várják a fejleményeket. Nicole idegesen az asztal körül járkál.

- Megsérült!- szólt hirtelen Lucas.

- Honnan tudod? - kérdezte Nicole egyre idegesebben sétálva. Aggódott újdonsült barátjáért.

-Ez ilyen vérfarkas dolog! Ha Luke sérülne meg azt is érezném! Figyelj Nicole elvisszük a telefonodat, és a ház közelében leszünk! Te pedig elmész apádhoz és szólsz neki, hogy ne jöjjön haza a rendelőből, csak ha szólunk. Oké?

-Várj ennyire súlyosan megsérült?-kérdezte a lány aggódva.

-Nem tudom! Indulás!-állt fel és indult a bejárati ajtó felé, Luke-al.(tudom, hogy nem így szoktam írni a neveket, de itt nem tudtam, hogy máshogy írhatnám).

Daniellék új háza

-Igazából csak el akartunk búcsúzni, mivel elmegyünk egy időre.-mondta Ian. Megpróbáltam felállni, ami nagy nehezen sikerült.- Miért küzdesz még mindig semmi értelme!-mondta, mire nekitámadtam, és ahogy reméltem félreugrott. Kihúztam a kést a mellkasomból és apához siettem és elkezdte levágni a kötelet.

-Ezt nem kellett volna!-markolta meg a hajamat Ian anyja. A hajamnál fogva visszarántott. Erősen hasba rúgott, majd rám köpött. Lenyeltem egy durva káromkodást, és vártam, hogy most mi jön. A világ sötétülni kezdett, viszont arra még emlékszem, hogy belém vágta a kést.  

Pár perc elmúltával

-Danielle! Danielle! Ébredj!-kiabálta egy mire gyengén kinyitottam a szemem, felnéztem apa kiabált és próbált kiszabadulni a kötelek közül. Mikor a telefonomért nyúltam nagyon erős fájdalom hasított a bal vállamba, megvan a kés! Kibányásztam a telefont a zsebemből, feloldottam és gyorsan tárcsáztam Nicole telefonját.

Lukenál és Lucasnál az autóban

Már a ház közelében autóztak mikor megcsörrent Nicole telefonja. Azonnal fel is vették.

-Szia Danielle, Lucas vagyok!-mondta Lucas.

-Hello!-nyögte fájdalmasan a lány a telefonba.-Se..gít..setek!-mondta a végét már suttogva.

-Danielle! Itt vagy! Mindjárt ott leszünk! Danielle?-kérdezte a lányt, a vonal végéről csak kis dünnyögést halottak. Gyorsan a Daniellék házához hajtottak,majd befutottak a házba. Danielle a padlón feküdt eszméletlenül egy vértócsa közepén, az apja szólongatta, de nem sok sikerrel.

-Luke vágd el a köteleket, és hívd apádat!-mondta mire a fiú Danielle apjához ment és elvágta a köteleket. Lucas felkapta Daniellet az ölébe és a kocsi felé sietett, mögötte Luke és Danielle édesapja haladt. Danielle édesapja kérdezgette Lukeot, hogy most mi lesz, de fiú nem válaszolt.

Már Luke apjának rendelőjében

Mindenki aggódik, csak Lucas és Nicolék édesapja higgadt. Danielle sebeit beégetik, és ellátják. 

Eközben Dél- Dakotában

Tyler megtudta, hogy Ianék Jetmoreba indultak. Calum jóváhagyásával, Rebbecával  együtt indultak Jetmoreba.

Vajon a Danielle örömmel fogadja majd Rebbecát? Vajon mit szól az érkezésükhöz az aplha? Mi lesz a közelgő teliholddal? Tyler maradni fog, vagy hazamegy amint meggyőződött a lány jóllétéről?