Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Mit tegyek?

Amint elolvastam az SMS-t elrohantam a kórházba. Kiderítettem,hogy apa a harmadikon van, és hogy műtik. Azt is kiderítettem, hogy jött hazafelé és autó balesete volt. Még aznap megjött anya és Melody. Most napokkal később apa kómában és nem tudom mit tehetnék!

- Még a harapás sem segítene rajta!-mondta a házunk előtt állva Doki. Térdre rogytam és sírtam.

-Akkor most mi lesz? Én, én nem tudom mit tegyek! Doki kérlek mondj valamit!-letérdelt hozzám és megölelt.

-Várnod kell! Csak ennyit tehetsz!

-Nem akarok tétlenül itt ülni!-feleltem.

-Minden nap menj be hozzá, és vegyél el tőle valamennyi fájdalmat!-mondta miközben felállt és felsegített engem is.

Luke összeveszett velem amiért nem szóltam neki apáról. 2 napja nem beszél velem, pedig hívogattam és hagytam neki üzenetet.

-Luke?-kérdeztem.

-Lucasnál van! Majd megbékél! Nicole üzente, hogy majd átjön ma!

-Oké! Köszi Doki!

-Én most megyek, ha lesz valami szólok. Szia Danielle!

-Köszönöm! Szia Doki!-köszöntem el és bementem.

Anya épp Melodyval beszélgetett, anya elég nyíltan beszélt arról, hogy én egy szörny vagyok, és ne higgyen a nővérem a látszatnak. Elkeseredésemben úgy döntöttem elmondok mindent, ha retteg tőlem tudjam most és éljem át most.

-Nem vagyok szörnyeteg! Vérfarkas vagyok!-szűrtem a fogaim között. Felvillantottam a sárga szemeimet, és megnyúltak a fogaim és a körmeim helyett már karmok nőttek, de nem változtam át teljesen.

Melody szemei elkerekedtek, anya pedig a szoba túlsó felébe futott. Könnyek szöktek a szemembe.

-Hát ez vagyok én!-mondtam majd visszatért az emberi szemem, fogaim visszahúzódtak és karmaim helyett csak körmök maradtak. Anya a sarokban állt remegve, Melody csak ült könnyes szemmel. Nem szóltak semmit.

-Ez.., Ez hogy történt?-Melody hirtelen kérdése kiabálásnak hatott a csendben.

- Ha arra gondolsz hogy így születtem-e, és te is ilyen leszel-e akkor nyugodj meg nem. Egy rossz éjszaka volt a nyáron, nem is kellett volna ott lennem. Viszont megtörtént, és nem tudok változtatni rajta.-Sóhajtottam egyet és elmentem a szobámba. Melody  eközben csak ült és meg sem mozdult, nem szólalt meg többször. Anya még mindig a sarokban állt, pulzusa az egekben. A szobámban kerestem egy párnát az arcomhoz szorítottam és ordítottam. Majd lefeküdtem az ágyra, hirtelen kopogtak.

-Gyere!-mondtam és gyorsan felültem.

-Beszélhetünk?-kérdezte az ajtóban álló Melody.

-Persze!-válaszoltam és letöröltem a könnyeimet.

-Én nem félek tőled!-hangja magabiztos volt, de a pulzusa hazugságról árulkodott.

-Ha nem hallanám a szívverésed, akkor is tudnám, hogy hazudsz!-feleltem mikor leült, erre csak egy csodálkozó tekintetet kaptam.

-Oké, egy kicsit félek! Viszont szeretném tudni, hogy hogyan, és hogy miért?

-Hosszú történet, néhány fontosabb részét fogom elmesélni! A szülinapom éjszakáján történt, hazafelé tartottam mikor találkoztam az illetővel, aki megharapott. Következő nap visszamentem és egy régi volt osztálytársam várt, és elmesélte az egészet. Én nem hittem neki, ezért átváltozott. Nagyon megijedtem (bár nem csak tőle, hanem magamtól is). Szóval hazafutottam, de mikor megnyugodtam visszamentem. Na mindegy a lényeg, hogy azóta vagyok vérfarkas.