Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Menhely

Lucassal még vagy két órát beszélgettünk. Az alatt a két óra alatt gyakoroltunk is, a pulzusbefolyásolás is szóba került. Úgy ahogy az edzések is.

-A találkozó után is folytathatnánk az edzéseket?-kérdeztem.

-Miért szeretnéd folytatni?

-Mert gyengének érzem magam!-sóhajtottam.

-Carát is legyőzted! Nem vagy gyenge.

-Nem? Derek biztos, hogy nagyon jó harcos, ahogy gondolom Braeden is. Ha valaki ilyen könnyen elbánt kettőjükkel, akkor ellenem meg sem kell erőltetnie magát. És nem akarok könnyű préda lenni. Mások is veszélybe kerülhetnek az én tapasztalatlanságom miatt!-mondtam elszántan.És nem csak harcolni akarok megtanulni, meg akarok tanulni mindent. Hogyan zárjam ki a zajokat, és halljam a lényeget, önuralmat is gyakorolnom....-hadartam, de félbe szakított

-Oké, oké! Nyugi! Folytathatjuk edzéseket, de a házban már nem tudunk gyakorolni.-gondolkozott el.

-Hát az er..-megakadtam, erdőt akartam mondani, de errefelé nincsenek erdők.-Nincs ötletem.-mondtam gyorsan.

-Hiányoznak az erdők?-kérdezte, az előbbi megszólalásomra gondolva.

-Igen, hiányoznak mint sok más dolog is, de ez nem fontos!-próbáltam elterelni a témát.

-De, ez nagyon is fontos! Mi hiányzik még?-kérdezte.

-Én magam sem tudom pontosan.-halt el a hangom.

-Ezt hogy érted?-kérdezett vissza.

-Nem tudom mi hiányzik. Mert hiányzik a régi tudatlan emberi életem, de az is hiányzik mikor vérfarkas lettem. Akármennyi fájdalom is ért az az időszak is hiányzik! Bármennyire utáltam hazudni a szüleimnek, bármennyit is szenvedtem hiányoznak! Viszont a tudatlanság is hiányzik, mint ahogy a nővérem szekálása, a Valeryvel töltött séták, a szüleim szeretete.-nagyot sóhajtottam ahogy egy könnycsepp folyt le az arcomon.

-Figyelj! Nem mondom, azt hogy tudom mit érzel, mert nem tudom. Viszont tudod mit tudok?-kérdőn néztem rá.-Most itt vagy! Itt Kansasban, az én falkámban! Az mindegy, hogy milyen út vezetett ide, azzal ne törődj! Itt van édesapád, aki minden viszontagság ellenére is mindent megtesz a boldogságodért. Nicole akinek tényleg mindent elmondhatsz! Vannak helyes fiúk is akikbe beleszerethetsz! És tartozol egy falkába, az lehet, hogy az alphád kissé örült-utalt saját magára.-Van akinek ennyi sem adatott meg. Szóval ne a múlton rágódj! Nézz előre, tanulj, szórakozz!-állt fel. Én is feltápászkodtam.-Gondolkozz el ezen! Oké? 

-Igen!-válaszoltam.

-Viszont én most megyek! Jó éjszakát!-köszönt el az ajtó felé menet!

-Neked is!-mondtam az ajtóban-És Lucas!-megvártam míg a szemembe nézett-Köszönöm!

-Inkább én köszönöm!-mondta majd továbbindult.

-De te mit köszönsz?-kérdeztem, de nem válaszolt csak beszállt az autójába és elhajtott.

Vajon mire gondolhatott? Mit köszönhet nekem? Na mindegy! Bezártam a bejárati ajtót, bementem a szobámba, levetkőztem beálltam a zuhany alá. Hideg vizet engedtem magamra, most ez esett jól. Fürdés után megtörölköztem, felvettem egy bugyit és egy pólót és lefeküdtem aludni. Nem kellett túl sok, és már el is aludtam.

Holnap reggel

Én nem értem  szervezetemet, ha nem kell fel kelnem akkor biztos, hogy már reggel hatkor felébredek. Viszont ha sietnem kéne tuti elalszom, vagy alig tudok felkelni. Na most reggel hatkor felébredtem, teljesen éber voltam. Van egy szabadnapom, mit is kezdjek magammal? Ki kéne tisztítani a fejem, ezért elmegyek futni. Felkaptam az első melltartót, felsőt, nadrágot és zoknit ami a kezembe akadt. Felvettem az egyik Victorys cipőmet, és kimentem a konyhába. Ittam egy pohár tejet, majd elmentem futni. 

Igazból a fej kitisztításból nem lett semmi, csak futottam. 30 perc futás után megálltam pihenni. Nem is nagyon figyeltem merre megyek, mivel a város egy olyan részén találtam magam ahol még nem nagyon jártam. Előttem kutya kennelek voltak, hátrébb pedig egy épület. A bejárat egy nagy vas kapu volt. "Menhely"-állt a kapu tetején. Hogy én nem is tudtam, hogy Jetmoreban van menhely? Egyszer tényleg el körbe kell járnom az egész várost. Gondolataimból egy ismerős pofi szakított ki. Mintha Rockyt láttam volna az egyik kennelben. Ahogy közelebb mentem a kerítéshez egyre biztosabb lettem benne. Meg kéne kérdeznem, hogy mikor és hol találták ezt a kutyát. Pár percig álltam és gondolkoztam, majd erőt vettem magamon és átmentem a kapu alatt, be a hátul található épületbe. Egy fehér falú, helységben találtam magam, ami recepció szerűen volt berendezve. Középen egy recepciós pult, jobb oldalon székek, bal oldalon pedig egy ajtó. A falakon mindenféle állatos képek voltak keretbe foglalva. Odamentem a pulthoz.

-Jó napot!-köszöntem!

-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte a pult mögött ülő nő. 

-Az egyik kutyáról szeretnék kérdezni a foltos német dogról...Öhm... Mikor került ide?-kérdeztem.

-Tegnap este hozta be valaki, azt mondta, hogy az utcán futkosott. Ismered esetleg a gazdáját, vagy örökbe szeretnéd fogadni.

-Most költözött egy család a szomszédba, nekik volt ilyen kutyájuk. Hazamegyek és szólók nekik!

-Azt megköszönném!-mondta kedves hangon.

-Elnézést, de az öné ez a hely?-kérdeztem kíváncsian.

-Igen az enyém, de sajnos nem tudom meddig!-szomorodott el.

-Miért? Ha nem veszi tolakodásnak.

-Hát kevés az állami támogatás amit kapunk, és sok a magára hagyott kutya. Adományokat pedig ritkán kapunk. És a családommal tartjuk fenn ezt a helyet. El kéne még pár segítő kéz, de nem tudok megfizetni egy alkalmazottat sem. És meghirdettem a környéken, hogy önkénteseket keresek, de nem jelentkezett senki.

-Akkor had legyek én az első. Ha lesz időm szívesen segítek! Imádom az állatokat.

-Tényleg önkénteskedni akarsz?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-Hát jövőhéttől néhány nap délutánján szívesen eljövök segíteni.-mosolyogtam. 

-Nagyon megköszönném!-mondta, majd mielőtt folytathatta volna, közbe szóltam.

-Bocsánat, de most megyek! Megkérdezem a szomszédokat! Akkor jövőhéten! Viszlát!-köszöntem el.

-Szia!-köszönt el ő is.

Hazáig rohantam. Bekopogtam a szomszédba.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok! Tudom, tudom nagyon eltűntem, de sok a dolgom! A második tudom a rövid és uncsi résznek szólt, de nyugi igyekszem izgalmasra írni a következőt. Nem olvastam vissza a részt szóval minden hibáért bocsánatot kérek!

Szeretettel:                                                                                                                                            Lovaslany28