Vasárnap van. Tegnap éjjel elkezdett esni, és még mindig szakad az eső. Már 6 óra van, úgy döntöttem, hogy elmegyek futni, de aztán rájöttem, hogy most nem mehetek. És nem dokiék figyelmeztetése miatt, hanem ha valaki hall róla hogy kígyómarás ért, aztán következő nap meg már futni megyek. Elég gyanús lenne. Akkor csak sétálni megyek!-gondolkoztam, aztán eszembe jutott, hogy szakad az eső. Minden ellenem van.
Már 8 körül voltunk mikor úgy döntöttem , hogy összedobok egy adag palacsintát, kikevertem és kisütöttem belőle párat. Csináltam egy öt emeletes tornyot belőle, majd meglocsoltam juharsziruppal, és végül tejszínhabbal díszítettem. Öntöttem egy pohár narancslevet és elindultam apa szobája felé. Kopogtam.
-Gyere!-halottam apa álmos és rekedtes hangját.
-Jó reggelt!-köszöntem neki és a kezébe nyomtam a palacsintát és a narancslevet.
-Neked is! Ezt nekem csináltad?-kérdezte mosolyogva.
-Nem a mikulásnak csináltam csak nem fogadta el a meghívást reggelire!-mondtam szarkasztikusan.- Jó étvágyat hozzá!-mondtam majd elindultam palacsintát sütni.
Mielőtt bekapcsolhattam volna a gázt kopogtak. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Thomas állt ott csurom vizesen. Meglátott, végigmért és sóhajtott egy nagyot.
-Hát jól vagy!-hebegte.
-Igen! Miért ne lennék?-kérdeztem, rájőve mire gondol.
-Hát tegnap együtt tanultam volna Lukeal, és Nicole felhívott, hogy megmarta őt és téged egy kígyó. Aggódtam, hogy komolyabb bajod esett. Elementem a kórházb, de már nem voltál ott, ezért miután megtudtam a címed idesiettem.
- Idáig futottál?Jól vagyok köszi!-mondtam egyszerűen. Kínos csend állt be köztünk, eközben egyre jobban remegett.
-Gyere be! Te remegsz!-mondtam, mire bejött. Elfutottam takaróért és törölközőért. Ő addig levette a cipőjét és megállt a bejáratnál.-Az lesz a legjobb ha lezuhanyozol!-mondtam, majd gyorsan befutottam a fürdőmbe, hogy nincs-e ott semmi gyanús.- Gyere az én fürdőmbe, öhm ha kiadod a ruhád akkor be tudom dobni a szárító gépünkbe, ha gondolod!-kínosan éreztem magam. És szerintem ő is.
-Rendben!-mondta majd bement a fürdőbe. Kiadta a ruháit amiket beraktam a szárító gépbe. Elindítottam, és gyorsan beszóltam apukámnak, hogy ne lepődjön meg, hogy ha lát egy srácot a szobámban. Egy grimasz kíséretében elkezdett öltözni. Elkezdtem palacsintákat sütni. 10 perc után halottam Thomast a fürdőben.
-Most mit tegyek?..Kiabáljak, hogy hozzon törölközőt, vagy most mit tegyek?-lekapcsoltam a gázt és gondoltam megelőzőm. Fogtam egy törölközőt és bekopogtam a fürdőbe.
-Hoztam törölközőt! Végeztél már?-kérdeztem tettetve a tudatlant.
-Igen végeztem! Öhm beadod a törölközőt?-kérdezte kissé nevetve.
-Igen!-kuncogtam. Beadtam a törölközőt, s elmentem megnézni a szárító gépet. Kivettem a megszáradt ruhákat, összehajtottam és az ágyamra tettem. Bekopogtam.
-Megszáradtak a ruháid! Az ágyamra raktam őket!-kiabáltam neki.
-Oké! Köszönöm!-kiabált. Visszamentem a konyhába és folytattam a palacsintasütést.
Pár perc múlva lépteket halottam a szobám felől, majd Thomas jelent meg, eppén a pólóját húzta fel. Még éppen láttam a mellkasán végigfutó heget. Gyorsan elkaptam a fejem róla, és a palacsinta sütésre koncentráltam. Még durvább mint gondoltam.
-Danielle, én most megyek köszönök mindent!-mondta, mire kissé mintha tétovázna vagy várná visszahívom-e.
-Várj! Maradj reggelire!-mondtam mielőtt felvehette volna a cipőjét. Tétovázott mit tegyen.
-Oké!-mosolyodott el.- Segítsek valamit?
-Nem nem kell, köszi! Ülj le mindjárt adok tányért.-mondtam, miközben felnyúltam a polcra egy tányérért. Gyorsan megfordítottam a palacsintát, majd kisütött palacsintákat, és az üres tányért az asztalra tettem.- Mivel szereted?-kérdeztem mosolyogva.
-Mindenhogy! A kedvencem a juharszirupos!-mondta mire én a gázhoz siettem és kivettem a megsült palacsintákat, és raktam be új adagot. Elővettem a juharszirupos üveget és az asztalra tettem egy villával együtt.
-Jó étvágyat!-mondtam, miközben ő nekiállt tornyot építeni palacsintából.
-Nagyon finomnak néz ki! Köszönöm!-mondta miközben nagy precizitással tette egymásra a palacsintákat.
Még két adagnyi tészta volt, azt gyorsan kisütöttem, majd egy üres tányér kíséretében leültem Thomassal szemben. Éppen akkor kezdett neki a Pissai ferde-toronyra hasonlító palacsinta halmába.
-Jó étvágyat!- mondta mikor leültem, és nekilátott enni. Figyeltem az arcát ízlik-e neki vagy nem.-Ez nagyon finom!- mondta mikor lenyelte a falatot és mosollyal az arcán falt tovább.
Kínos csendben fogyasztottuk el a reggelit, amit apa szakított meg.
-Danielle elmegyek a boltba bevásárolni..-megállt egy pillanatra-Szia! Robert Blake vagyok, Danielle apukája.-miközben apa ezt mondta Thomas felállt, és kezet fogtak.
-Jó napot! Thomas Ward vagyok, Danielle osztálytársa.-mutatkozott be udvariasan.
-Szóval.-nézett újra rám-Elmegyek bevásárolni, kell valami?
-Juharszirup!- mutattam a műanyag üvegre.
-Oké! Akkor sziasztok!-köszönt el. Furcsán lazán kezeli ezt az egészet, bár sokkal másabban bánik velem mióta tudja, hogy vérfarkas vagyok. Talán felnőttebnek gondol?
Az evés befejeztével elkezdtem mosogatni, itt viszont Thomas ragaszkodott hozzá, hogy segíthessen. Lefröcskölt vízzel, én is lefröcsköltem, nevettünk, beszélgettünk. Egy idő után nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek a hegéről. Bár ismertem a történetét, tudnom kellett ő mire emlékszik.
-Figyelj ez kicsit tolakodó kérdés lesz, de nem kell válaszolnod ha nem akarsz, mivel semmi közöm hozzá..-tétováztam, de végül elkezdtem-Nem tudtam nem észrevenni a heget a mellkasodon. Mi történt?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok kedves olvasóim!
Visszatértem megint egy résszel. Remélem tetszett nektek! A farkas szellem című első rész már átlépte a 2200 megtekintést. :) :) Nem hittem volna, hogy eljutok idáig, mindenkinek köszönöm a biztatást!!! További jó olvasást!
Szeretettel: Lovaslany28
![](https://img.wattpad.com/cover/121475352-288-k102811.jpg)
ESTÁS LEYENDO
Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)
Hombres LoboDanielle világa alapjaiban rengett meg a közelmúltban történtek miatt. Viszont az, hogy apjának elmondta titkát sok súlyt vett le a válláról. Ami vissza is került a költözéssel. Tylerrel elváltak útjaik, de megígérték egymásnak, hogy sosem felejtik...