Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Beavatott

Sziasztok!!! Itt vagyok, sok hosszú hét után! Az utolsó rész óta nagyon sok minden történt, és sok dolgot megtanultam! Többek közt, hogy talpba sose kapjatok érzéstelenítést, mert kurvára fáj. A fenti zenét nagyon szeretem, mert nagyon mély tartalmú,a rész hangulata nem ilyen borús, ezért nem aláfestő zenének raktam ide ^ . 

U.i.: Gondolkoztam és lehet hogy nem fantasy könyvet írnék, hanem egy realisztikusat. Nem tudom ki ismeri- A fiúknak akiket valaha szerettem- című romantikus könyvet, vagy az abból készült filmet, alap esetben nem olvastam volna el, és a filmet sem néztem volna meg, de arra gondoltam miért ne próbálhatnék ki valami újat! (Én az akció és fantasy filmekért vagyok oda) És tudjátok nekem is van valaki, akibe valljuk be bele vagyok zúgva, és most ha idősebb olvasóm olvassa akkor azt mondja "ez nem szerelem!!" meg ilyenek, de hosszú évek óta bele vagyok zúgva a srácba, és nem tudom kiverni a fejemből. Szóval kiírnám magamból a srácot remélve, hogy elfelejtem! Tudom hülyén hangzik ez az egész!! A lényeg, hogy rátok bízom a döntést, 4 lehetőség van:

1.Ne legyen új könyv!

2.Fantasy könyv

3.Új vérfarkasos könyv

4.A fiúnak akit valaha szerettem

Kommentbe csak egy számot írjatok, kérlek segítsetek hogy mi legyen. Most, hogy ennyi ideig húztam az időtöket, jó olvasást kívánok!! Szeretettel:                                                         Lovaslány28

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nagy nehezen rávettem Andrewt, hogy segítsen és ne kérdezgessen. Már teljesen összefoltozta Deant, mikor át akart térni a lábamra,de az már meggyógyult addigra.

-Mi a fene?-nézte a lábam. Nagyot sóhajtottam.

-Mutatnom kell valamit! Lehet, hogy most félni fogsz tőlem, de tud hogy nem akarlak bántani. És hogy ez az oka.. az oka annak, hogy ezt tettem Vallal!-vettem egy nagy levegőt és szépen lassan átváltoztam. Kezdve a karmokkal, a megnyúló füllel, az agyarakkal, az arcon serkenő szőrrel, az agyarakkal és végül a felvillanó sárga szemmel. A szíve hevesen vert, folyamatosan engem nézett miközben próbált minél távolabb kerülni tőlem. 

-Nem akarlak bántani! Nyugi!-mondtam lassan és egy helyben álltam.

-Nekem..nekem most friss levegőre van szükségem!- rohant el mellettem,ki a szobából, ki a házból. A teraszon maradt és járkált.

Lassan visszaalakultam, addig Lucas leült a szobámba behozott kanapéra. Leültem mellé.

-Az a WOLF-os akivel harcoltunk, Tony mondta hogy szóljak neked. Szóljak, hogy nézz utána mi folyik Beacon Hillsben. Olyasmit is mondott ha minden igaz háború készül.-Néztem az alphámat, de nem nézett rám.

-Nagy titkot mondok el neked most! Mikor az alpháknak nagy tanács volt, ami nem volt megtervezve.Tudod?-bólintottam-Akkor az ottani események miatt volt fontos a tanácskozás. Ennél többet nem mondok el, de az ottani események mindig meghatározóak voltak, és azok is lesznek. Olyanról még nem halottunk, hogy háború készülne, de ha ez igaz fel kell készülnünk.-némán ültünk pár percet, és még valamit kérdezni akartam, de nem mertem elkezdeni-Még kérdezni akarsz valamit! Mi az? Látom rajtad, hogy nem mered megkérdezni.

-Tony azt is mondta, hogyha nem teszek valamit én magam fogom megölni az apámat, és igaza van. Van egy ötletem, hogy mit tehetnék, hogy megvédjem őket.

-Őket?-kérdezett vissza.

-Apa, Melody és anya!-bólintott, tétováztam kimondjam-e amire gondolok, végül megtettem-Szeretném kitörölni magam a fejükből!-a szavaim hallatán felpattant és engem méregetett.

-Biztos vagy ebben?-kérdezte megrökönyödötten, végigmért majd visszaült.

-A részleteket még át kell gondolnom, de így lesz a legjobb! Nagyon fog fájni, de ha megsérülnének akkor az jobban fájna.

-Megértem! Velem is volt ilyen, régebben! Neked sem ez lesz az utolsó!

Pár percig csak ültünk némán, majd Lucas felállt.

-Kimegyek beszélek vele! Te meg aludj és gyógyulj!-bólintottam és elfeküdtem a kanapén. Nagyon gyorsan elaludtam, mivel a sok törött csontnak kellett meggyógyulnia.

Teljesen tönkrement az időérzékem mostanság, de valamikor este arra az érzésre ébredtem, hogy valaki figyel. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam ahogy Luke a kanapé előtt ül egy széken. Mosolygott, mikor meglátta, hogy nyitva van a szemem kissé elvörösödött.

-Gyönyörű vagy amikor alszol!-mondta nevetve.

-Várj!-eszméltem fel hirtelen.-Mikor jöttetek meg? Ennyit aludtam volna?-kérdeztem álmosan.

-Meglepetés! Korábban jöttünk haza!-mosolyogva felültem, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Gyengéd és szenvedélyes csók volt.

-Köszönöm az ajándékodat! Most sajnos nincs rajtam, mert nem akartam, hogy harc közben tönkretegyék! És sajnálom a pólóval..-folytattam volna a magyarázkodást de még egy csókkal belém fojtotta a szót.

-Én is köszönöm az ajándékot! Túl jól nézek ki rajta.-mondta a csók után.

-Apa felébredt!-bólintott.

-Tudom, voltam is nála engedélyt kérni.

-És mit mondott?-kérdeztem nevetve, miközben visszaemlékeztem arra, hogy mi volt mikor Tyler kért engedélyt.

-Minden okés volt, csak annyit mondott, hogy figyeljek arra hova teszem a kezem és a.., a ....-gondolkozott a megfelelő kifejezésen.

-Ohh, nem kell folytatnod, értem!

-A többiek is itt vannak?-kérdeztem.

-Igen, a nappaliban beszélgetnek Deannel. Menjünk ki hozzájuk!-felelte és felállt.

-És Andrew is itt van?-kérdeztem félve.

-Igen!-sóhajtottam egyet, majd felálltam, megfogta kezem és elindultunk kifelé a szobából. Hirtelen visszarántottam és megcsókoltam.-Most már mehetünk!-mondtam a csók után. 

A nappali, konyha és étkező rész egyben volt így mindenkit láttam. Nicole és az anyukája a konyhában sertepertéltek, Lucas épp megterített. Doki és Andrew, pedig Dean gyógyulóban levő sérüléseit nézegette.

-Mondtuk, hogy hagyd aludni!-szólt oda Nicole mikor meglátott.

-Nem ébresztett fel, magamtól ébredtem!-mosolyogtam.

-Nos, ha mindenki itt van, és az asztal is megterítve akkor ideje enni!-közölte ünnepélyes hangon Amy. Őt is Nicolet kivéve mindenki helyet foglalt.

-Ugye nem?-lépett egy oktávval feljebb a hangom örömömben- Csípős csirkeszárnyak?-Nicole bólintott-Imádom a csípős csirkeszárnyakat!

-Én is!-vágta rá Luke és Lucas egyszerre. De nem csak csirkeszárnyakat készítettek. Volt sült krumpli, saláta és mindenféle finomság. 

Desszertnek csokidarabos süti volt. Hosszú idő óta most először éreztem magam igazán jól. Tudtam, hogy apával még sok dolgunk lesz és hogy nem lesz egyszerű, de ez most nem tudott érdekelni. Andrew megbékélt a helyzettel, és nagyon sokat beszélgetett. A nap végén lezuhanyoztam, áthúztam az ágyneműmet, és megkértem Lukeot hogy maradjon velem éjszakára. A karjaiban aludtam el.

Ez a nap nagyon jól esett, sokat segített. A sok rossz után valami jó. Valami boldog. Erre az egy estére el tudtam felejteni a problémákat pedig voltak bőven. Végre sínre kerül az életem!!