You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 5 ~

" Fehér - ilyen voltam nélküled. Fehér voltam, mint egy festővászon. Magányos, de nyugodt életet éltem, ahogyan mindig is. Sárga - amikor hirtelen megjelentél. Mielőtt rájöttem volna, hogy a szívem, a tavaszhoz hasonlóan tele van melegséggel. Olyan természetes... "

( MAMAMOO - Paint Me ) 

Ha nem akartam, hogy Tae saját magát buktassa le a sulim előtt, akkor muszáj volt vele tartanom. Végül pedig valóban így is tettem. Sejtettem mit akar, épp ezért nem akartam vele menni. Azt viszont nem akartam kockáztatni, hogy a makacsságom miatt esetleg felismerik és pletyka tárgyává teszik. Ezt nem bírtam volna elviselni.

Karját megragadva húztam el a sulimtól. Nem akartam vele sehova se beülni, hisz már korántsem voltam szellem, mindenki látott, így ezzel megint csak a szóbeszédek elterjedését kockáztattuk volna. Épp ezért elcibáltam magammal a fiút a sulihoz közeli parkba, ahol egészen addig sétáltam vele, míg rá nem leltem egy szabad padra olyan helyen, ahol nem járt sok ember. Ott aztán leültettem őt a kissé már hideg fára és ráparancsoltam, hogy el ne menjen, amíg vissza nem jövök. Miközben egy automata után kutattam, amiből tudtam volna venni magunknak valami melegebb italt, aközben végig az első "randim" jutott eszembe a fiúval. Akkor is a végén egy parkban kötöttünk ki a hidegben. Csak akkor teljesen más volt közöttünk a hangulat. Taehyung kétségbeesett volt a banda miatt, én pedig próbáltam segíteni enyhíteni a fájdalmán. Most pedig én voltam az, aki belül szenvedett és nagyon úgy tűnt, hogy ő sietett a segítségemre.

Megtalálva egy kis boltnál azt az automatát, amit kerestem, bedobtam egy kis aprót a gépbe, benyomtam két citromos teát és zsebre dugott kezekkel vártam az italunkra. Amint hallottam, hogy leesett a két doboz, nagyokat pislogva felébredtem a gondolkozásból és a dobozokat kivéve sétáltam vissza a rám várakozó fiúhoz. Kezemet jól esően melegítette a két ital, ami miatt már nem is fáztam annyira. Szememmel elvarázsolódva néztem a színes leveleket a fákon, vagy az avart a földön, amikben itt ott madarak járkáltak. Szerettem az őszt... Talán ez volt a kedvenc évszakom. Remek YeJin, már egészen a kedvenc évszakod gondolkozásáig eljutottál. Nagyon nem akarsz a jövőre gondolni...

- Aish... - borzoltam össze idegesen a hajamat és kissé nyűglődő hangom miatt a közelemben lévő madarak mind riadtan szálltak el. - Nem baj, erős leszek és nemet mondok bármit is kér. Nem megyek vissza. Nem mehetek vissz... Omo - torpantam meg ijedten, ugyanis a szellemlány hirtelen feltűnt a semmiből, ezzel rám hozva a frászt. Szaporán pislogva néztem szomorú szemeit, amikkel engem méregetett és mintha csak üzenni akart volna a tekintetével. Mintha csak azt mondta volna, hogy ne adjam fel. Valósítsam meg az álmaimat, főleg, ha van rá lehetőségem is. - Értsd meg, nem tehetem - ráztam meg a fejemet szomorúan mosolyogva, majd megkerülve őt sétáltam Tae felé.

Nagy megkönnyebbülésemre még mindig azon a padon ült, ahol hagytam és épp a telefonját nyomkodta. Megállva előtte tettem arcához a dobozt, mire összerezzenve emelte fel a fejét és mosolyodott el szélesen, mikor meglátott.

- Úgy érzem ez már valamikor megtörtént, csak nem éppen ebben a felállásban - magyarázta, miközben hálásan elfogadta a teát és arrébb csusszanva adott nekem is helyet. Hagyva egy kis tért magunk között, leültem és feszengve nyitottam ki az italomat, ezzel is az időt húzva. Nem egészen voltam felkészülve arra, amiről beszélni akartunk. Nem tudtam mivel védekezni Taehyung szavai ellen, hisz biztos voltam benne, hogy jól tudta, semmit se gondoltam komolyan. A lábamba ismét fájdalom nyílalt, ami miatt lassan kinyújtottam, hátha egy fokkal jobb lesz.

- Miről akarsz velem beszélni ? - kérdeztem a lehető legérzelemmentesebben, ügyelve arra, hogy ne nézzek felé.

- Hm... - gondolkozott hangosan a fiú, holott jól tudtam, hogy céllal jött el hozzám. - Gondolom láttad a BigHit közleményét - vágott rögtön a közepébe, ami miatt nagyot kortyoltam a meleg, kesernyés italból. Nem válaszoltam, csak egy aprót bólintottam. - Értem... Nem mozgatott meg benned valamit ? - nézett most felém, amit még szemem sarkából is kiszúrtam. Azonnal lehajtottam a fejemet és számat rágcsálva gondolkoztam valami válaszon. Téríts YeJin, téríts !