You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 12 ~

" Mindenki fél a változásoktól. Maradás vagy költözés ? Ugyanazokat a dolgokat ismételed újra és újra. Gondolom, ez az élet... Ami fontos, hogy még mindig gyenge vagy, ezért ugyanazon a helyen kötsz ki. Szóval költözz el ! "

( BTS - Move ) 

Megegyeztünk Jiminnel, hogy miután kiderült a meghallgatás eredménye és bejutok hozzájuk, akkor elmondjuk a fiúknak, hogy tulajdonképpen egy ideje már járunk. Azért azt nem gondoltam volna, hogy így derül mindenre fény. Lehet Mochit annyira nem zavarta a dolog, engem viszont zavarba hozott a hat fiú elképedt tekintete, ahogy minket bámultak szinte szóhoz sem jutva. Tae volt az első, aki felébredt a sokkból és rákérdezett arra, amire mindenki kíváncsi volt, hogy mégis mit csináltunk az imént.

- Öhm... - túrt zavartan Jimin a hajába és lepillantva rám próbált kiolvasni valamit a szememből, habár én magam sem tudtam mire várhatott. Végül kezemet megfogva kulcsolta össze ujjainkat és maga mellé húzva nézett végig a többieken. - Igazából már egy ideje együtt vagyunk - vallotta be lassan és mint akinek csak most esett le, hogy mit is csinált, zavartan többször is megköszörülte a torkát, mintha csak egyszeriben kiszáradt volna a torka. Én nem is kicsit éreztem magamat kínosan, előre-hátra billegtem a lábamon, miközben számat beharapva néztem végig mindenkin. JungKook már kevésbé volt olyan vörös, mint az elején, most már csak nagy szemekkel bámult ránk. Látszólag nem tudta elhinni a hallottakat. Jin halványan mosolyogva nézett kettőnkre, majd kezeinket megpillantva felsóhajtott és megingatta a fejét. NamJoon összefont karokkal állt nem sokkal mellettünk, bár szemein nem úgy látszott, mint akit megleptek a hallottak. YoonGi a földön ülve nézett minket felvont szemöldökkel, mellette Tae állt, aki tátott szájjal lesett felénk és kissé úgy tűnt, hogy mintha meg lett volna sértve. Rosszul is éreztem magamat miatta, hisz mégis csak ő állt a legközelebb hozzám a fiúk közül Jimin után, egy csomó mindent megosztott velem, segített, ha kellett, én mégsem voltam ennyire őszinte. Egy bocsánatkérő mosolyt megeresztve felé pillantottam HoSeokra, aki látszólag még feldolgozta a hallottakat.

- Megkérdezhetném tőletek, hogy jól átgondoltátok ti ezt, de... Jól láthatóan ez megtörtént - sóhajtott fel NamJoon. - Nincs jogom beleszólni az életetekbe, nagyon jól tudjátok, hogy mindezzel mi jár, ráadásul rég ismeritek egymást, sok mindenen mentetek keresztül. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy erre nem számítottam, mikor ismét megjelentél az életünkbe - pillantott itt rám a fiú, mire nagyot nyelve lesütöttem a szememet és közelebb húzódtam Jiminhez, aki nyugtatásképp rászorított a kezemre. - Jaj, ne nézzetek már úgy rám, mintha épp megölni készülnélek titeket - nevetett fel a fiú és mély, kedves hangját hallva a torkomban keletkezett gombóc oldódni látszott és még egy apró mosolyt is meg tudtam ereszteni a leader felé. Nem kicsit megnyugtatott, hogy így fogadta ezt az egészet.

- Igazából nekünk tettetek ezzel szívességet - állt fel YoonGi és vizébe kortyolva húzta el a száját. - Őszintén engem már kezdett idegesíteni ez a se veled se nélküled kapcsolatotok. Ha ezt tovább csináltátok volna, akkor azzal nem csak magatokat, de minket is kikészítettetek volna - magyarázta, mire kínosan Mochi felé pillantottam, aki körülbelül hasonló arccal bámult hyungja felé, mint én.

- Én sejtettem, hogy lesz itt valami - vonta meg a vállát Jin mosolyogva. - Bár remélem tudjátok, hogy most, hogy YeJin gyakornokká vált, még kevesebb időtök lesz találkozni. Ráadásul úgy tudom, hogy vegyes csapatban leszel benne - gondolkozott el a legidősebb, mire nagyra nyílt szemekkel kaptam fel a fejemet, majd néztem aztán Jiminre, akin nem látszott, hogy különösképp meglepte volna a dolog.

- Te ezt tudtad ? - kérdeztem zavartan, mire Mochi csak rossz kedvűen bólintott.

- Persze, de nekem ebbe nincs beleszólásom... - motyogta úgy, akár egy gyerek, ami miatt elmosolyodva ráztam meg a fejemet és jegyeztem meg Mochi féltékeny énét, ami csaknem olyan aranyos volt, mint a tőle kapott Pikachu plüss.