You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 20 ~

" Inkább legyünk fiatalok, minthogy egész nap aggódjunk. A mai aggódás helyett inkább csak menj. "

( BTS - Go Go )

Hasogató fejfájásra ébredtem. Szemeimet nagyon lassan felnyitottam és nehéz fejjel ugyan, de körülnéztem. Nagy meglepetésemre a szobánkban voltam, az ágyamban, ahova fogalmam sincsen hogyan is kerültem. Nagyon lassan kimásztam és kicsit ugyan szédelegve, de elindultam megkeresni a többieket. Ahogy kiléptem a szobából, azonnal meghallottam Kyung horkolását, amiből rögtön megtudtam, hogy a nappaliban nyomta el az álom. Előző éjszaka valószínűleg többet ittunk, mint kellett volna.

Elbotorkáltam a fürdőszobába és arcomat, valamint fogamat megmosva már egy kicsit jobban éreztem magamat a bőrömben. Kíváncsi voltam, hogy Mingyu vajon hasonló állapotban volt e, mint mi, így már mentem volna be az ő szobájukba, amikor is hangokat hallottam a konyha felől. Kíváncsian elindultam a másik irányba és meglepetten vettem észre, hogy Mingyu éppen reggelit valamint kávét csinált.

- Jó reggelt - köszöntem, ahogy elértem hozzá, hangomra pedig láttam, hogy egy pillanatra összerezzent, amit nem tudtam hirtelen hova rakni. Csináltam volna valamit az este ? Remélem nem, ugyanis én soha nem emlékszem azokra a dolgokra, amiket olyan állapotban teszek.

- Neked is - mormogta és ásítva kiöntötte az utolsó bögre kávét is. Idegesen mellé sétáltam és figyelve, ahogy kirakta az omlettet tányérokra, már magamban azon gondolkozta, hogy miként is kérdezzek rá a tegnap estére, de mielőtt bármit is kibökhettem volna a fiú megelőzött. - Remélem most már nem akarsz megtámadni...

- Meg-megtámadtalak ? - dadogtam és arcomat kínosan tenyerembe temetve hajoltam meg előtte. - Úgy sajnálom, bármit is tettem. Nem direkt volt.

- Azt gondoltam, bár így végre legalább kifejezted az érzéseidet felém.

- Oh... - húztam el a számat, ugyanis lett két sejtésem afelől, hogy mit is művelhettem. - Tényleg bocsánat.

- Sajnálkozás helyett inkább keltsd fel a többieket és segíts az asztalra vinni a reggelit - nyomott két tányért a kezembe, mire azonnal teljesítettem is kérését, hogy legalább ennyivel is éreztessem, hogy mennyire sajnáltam.

Gyorsan leraktam a tányérokat az asztalra és finoman meglöktem Kyung és YeonJi karját is. Párszor még el kellett végeznem ezt a hadműveletet, mire végre megmozdultak és lomhán pislogva elhúzódtak egymástól.

- Úgy érzem... Úgy érzem túl sok italt hoztam - vakarta meg a fejét leaderünk, válaszként pedig Mingyu levágta az asztalra a maradék tányért és bögrét. Mind a hárman összerezzentünk és félve az ideges fiú felé fordultunk, aki levágta magát a földre és az egyik tányért valamint kávét maga elé húzva enni kezdett. - Sajnálom Mingyu. Tényleg...

- Egyetek, mert kihűl a reggeli - válaszolt két rágás között és telefonját elővéve szörfözni kezdett a neten. Mi mind csöndben elfogyasztottuk a valóban finom omletteket és a kávé után már mind egy fokkal normálisabban éreztük magunkat. Már csak fel kellett öltöznünk, hogy készen álljunk, mire a menedzserünk megjön értünk. - Egyébként ma szabadnapunk van - szólalt meg egyszer csak Mingyu, mikor már mind a hárman sietve kezdtünk keresni magunknak valamilyen ruhát.

- Ezt meg hogy érted ? - kérdezte Ji, mire a fiú válaszul felénk nyújtotta a mobilját.

WooJin menedzser: Mára kaptok egy szabadnapot, ugyanis a gyakorlótermeket is kitakarítják és egy kicsit átfestik. Azért mozogjatok egy kicsit és tartsátok magatokat a diétához, de egyébként kapcsolódjatok ki amennyire tudtok. Mostanában nem sok mindenre volt időtök.