You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 36 ~

" Megyek, megkereslek a megállt időben. "

(SHAUN - Way Back Home )

- Nagyon szörnyű lett ? - nyomtam végül Jimin unszolására rá a kamera ikonra, hogy most már ő is láthasson engem, ne csak én őt. A BTS épp Japánban lépett fel valamilyen zenei fesztiválon, míg nekünk ma megtörtént a nagy átalakításunk a hajunkat illetően. Mochi pont ezért próbált rávenni már a beszélgetésünk kezdete óta arra, hogy mutassam meg a hajamat, amivel még nagyon barátkoznom kellett. Főleg azután, hogy Mingyu egyenesen az arcomba röhögött, miután meglátta rövid hajamat és a frufrumat. Bezzeg neki nagyon is jól álltak szőke tincsei... Sőt, mindenki másnak rajtam kívül nagyon jól állt az új megjelenése.

- Nagyon szép vagy YeJin - szólalt meg egy kisebb hallgatás után Jimin és mosolyogva az oldalára fordult az ágyában, majd úgy helyezte a kamerát, hogy ne keljen fognia, de ne is dőljön el. - Furcsa, mert még soha nem láttalak ilyen hajjal, de egyáltalán nem olyan, mint aminek te érzed. Úgyhogy ne vágj ilyen csalódott arcot és inkább próbáld a javadra fordítani, hogy még így is milyen szép vagy - kacsintott fáradtan, mire halványan elmosolyodtam és megigazítottam rövid hajamat. Olyan furcsa volt, hisz sokkal kevesebbnek éreztem és könnyebbé is vált tőle a fejem. Mingyu természetesen nem tudta figyelmen kívül hagyni ezt a megjegyzésemet, így hozzátette, hogy nem a kevesebb hajam miatt olyan könnyű... Ezt is elmeséltem Jiminnek, mire azonnal kinevetett.

- Yah ! - szóltam rá dühösen. - Azt hittem, hogy legalább te megvédesz. Eddig soha nem értettél egyet semmiben se Mingyuval... - méregettem összevont szemöldökkel, de látva, hogy ásítását visszafojtva félig belefeküdt fehér párnájába, azonnal kiszállt belőlem minden düh és megenyhülve dőltem neki a hátam mögött lévő tükörnek. Ugyanis mi még bent gyakoroltunk a többiekkel. Csak épp egy kis szünetet tartottunk. - Menj aludni, oké ? Neked is pihenned kellene valamikor...

- Nem, még fent vagyok - motyogta félig lecsukott szemhéjjal, mire azonnal felnevettem.

- Azt látom... Figyelj, holnap beszélünk, jó ? Tényleg pihenned kellene már egy kicsit. Mostanában megint nem tudtál aludni. Legalább most pótold be, amikor van rá lehetőséged.

- De csak mert te akarod... - magyarázta és úgy sejtettem, hogy már félig el is aludhatott. Elmosolyodva ráztam meg a fejemet, majd sóhajtva kinyomtam a beszélgetést és fejemet felemelve még elkaptam másik két csapattársam figyelő tekintetét, amit azonnal másra irányítottak, mikor észrevették, hogy rájuk néztem. Mingyu szokásosan a telefonját nyomkodta és közben vacsorázott.

- Nagyon aranyosak vagytok - cukkolt Kyung, ahogy melléjük ültem a földre és elvettem a saját salátámat.

- Annyi salátát ettem a napokban, hogy már nyúlnak érzem magamat - tértem ki a válaszadás elől és fintorogva bekaptam egy répát is. - Ez szörnyű...

- Akkor még jó, hogy ezt magammal hoztam - vigyorgott Kyung és háta mögül előhúzott valamilyen saláta öntetet, mire azonnal felcsillantak a szemeim. Legalább azzal együtt volt némi íze a kajánknak, amit már napok óta etettek velünk. Ugyanis mivel készültünk az első fotózásunkra, így méginkább figyeltek arra, hogy mit ettünk és gyakran jártak a nyomunkban. Ilyenkor hajnali egykor legalább nem zaklattak minket annyiszor, így egy kicsit szabályt is szeghettünk. Még Mingyu dobozában is láttam nyomait a fehér öntetnek, ami miatt kevésbé éreztem magamat rosszul a bűnözés miatt. Ezt már ő se nagyon bírta. YeonJi viszont még magában is eszegette az öntetet, hisz már régóta nem ettünk semmi olyat, aminek...egyáltalán íze lett volna.