You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 21 ~

" Minden egyes nap, legyen szó akár filmről, akár könyvről, a szerelem jelen van. Így ismerkedem a szerelemmel. Annyira gyorsan ver a szívem, mintha a saját történetemről lenne szó. A szívem reménnyel telve dübörög; én is érezni akarom. "

( Twice - What is love ? )

Lehet, hogyha visszamentem volna a dormba, akkor csak mosolyogtam volna a mai napon, hisz Taehyung csak tökéletessé tette azt. Mégis... Biztos voltam benne, hogy nem kis hiányérzettel a mellkasomban próbáltam volna elaludni. A tény, hogy akár Jiminnel is találkozhattam volna, eléggé foglalkoztatott volna engem ahhoz, hogy ne aludjak az éjszaka. Épp ezért nem tudtam elhinni, hogy kivel vacsoráztam éppen a BTS dormjában. Csak nyammogtam az ételen és meredten bámultam Jimint, aki mellettem próbált volna enni, de miattam egy kicsit nehezére esett.

- Direkt neked csináltam az ételt Jinnel együtt, úgyhogy igazán ehetnél már - tette le a pálcikáját a fiú és az enyémet kivéve a kezemből, felvett egy adag rizst és a szám felé tartotta. - Egyél - utasított mosolyogva, mire végre pislogva párat, kinyitottam a számat és lassan megrágtam a felém nyújtott ételt.

- Tényleg finom, csak... Nem tudom eldönteni, hogy mérges legyek rád, amiért hazudtál vagy inkább örüljek, mert mégis találkozhatunk...

- Legutóbb megígértem, hogy randizni fogunk - válaszolta úgy, mint aki semmi rosszat nem tett, emiatt dühösen csaptam a karjára és szűkítettem össze a szemeimet.

- De nem hittem, hogy meg akarsz lepni. Én csak azt szerettem volna, hogyha egész nap filmet nézünk valahol, beszélgetünk és csak együtt vagyunk. Nem vágytam semmi puccos dologra. Csak veled akartam tölteni a napot - vallottam be, hisz nagyon aranyos dolognak tartottam, hogy egész nap miattam készülődött, de tényleg nem lett volna szükséges. Jimin lassan lerakta az evőeszközét és sóhajtva beletúrt a hajába.

- Tehát nem örülsz ? Csak szerettem volna különlegessé tenni az első hivatalos randinkat.

- Jaj, ne hülyéskedj - fogtam meg azonnal a kezét, ugyanis csalódott tekintete nem kis lelkifurdalást okozott nekem. - Egyáltalán nem erről van szó. Nagyon boldog vagyok, csak szerettem volna, ha tudod, hogy én nem vágyok csak azért ilyesmikre, mert a Te barátnőd vagyok. Park Jiminé a híres bandából. Nekem csak az együtt eltöltött percek fontosak. Az nem számít, milyen körítéssel - vontam meg a vállamat és meglepett szemeit látva halkan felnevettem.

- Mindig meg tudsz lepni... - rázta a fejét, majd hirtelen megakadt a tekintete hátam mögött valakin. Hátra sem kellett néznem ahhoz, hogy tudjam, ki okozott ekkora értetlenséget Mochinak. - De van valaki, aki még nálad is több meglepetést okoz... Tae, mégis mit keres nálad egy kutya és valamilyen...patkány... Vagy nem is tudom mi az - bámulta összeszűkített szemekkel a másik fiúnál lévő állatokat, majd lassan felállt s közelebb lépett barátjához. - Te komolyan hazahoztál egy kutyát ? De megbeszéltük már, hogy nincs rá időnk, akkor mégis miért ? - vonta azonnal kérdőre, mire felálltam én is a helyemről és Taehyung mellé léptem.

- Mind a ketten úgy gondoltuk, hogy jót tehet nektek egy kutya. Ha nem is lesz rá időtök, akkor majd odaadja a szüleinek. Egy próbát viszont megér, nem ? - segítettem ki azonnal, ugyanis tudtam, hogyha én is ajánlottam a dolgot, akkor egy kicsit elnézőbb lesz. - Azok pedig nem patkányok, hanem törpe erszényesmókusok - mutattam a két kis állatra, akik megmeredve nézték az egyik lakótársukat. Jimin kétkedően lépett párat előrébb, majd belesett a fehér rácsokon és egy sóhajtás kíséretében megvakarta a fejét.