You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 17 ~

" Úgy tűnik, minden rendben velem, de úgy érzem sírni tudnék. Éppen, hogy bent tartom és ezt senki sem tudja. Azt hiszem azért gondolják azt, hogy jól vagyok, mert mosolygok... "

( Chen (EXO) - I'm Not Okay )

Én is ki voltam akadva. Én is legszívesebben szétszedtem volna azonnal a bilincseket. Én is a menedzserünk után mentem volna, de nem tettem, mert egy; túlságosan lesokkolt a dolog. Kettő: én tudtam türtőztetni magamat, nem úgy, mint Mingyu. Aki ahelyett, hogy nyugodt fejjel átgondolta volna a dolgokat, szinte kiráncigált a staffosok szobájából, meg sem hallgatva az én véleményemet. A feladatos papírt gyorsan még a zsebembe tudtam dugni, de másra már nem voltam képes, ugyanis Mingyu nagy lendülettel elindult kifelé, maga után rángatva engem.

- Yah ! - kiáltottam rá, ugyanis szinte futva kellett utána mennem, hogyha nem akartam elesni, aztán az út további részét a földön húzva folytatni. - Állj már meg ! - torpantam meg hirtelen és a láncot megragadva rántottam vissza. Ez hatott, ugyanis visszább bukdácsolt és engem majdnem feldöntve megállt. Olyan dühösen nézett le rám, hogy legszívesebben hagytam volna, hogy továbbra is húzzon, de nem tehettem meg, hogy engedek neki már a legelején.

- Mi van ? Mégis mit akarsz ? Nem lenne jobb neked is, hogyha elmennénk az igazgatóhoz panaszt tenni ? Ő biztos megoldja a dolgot - magyarázta indulatosan és levágta maga mellé a kezét, ami miatt én is mentem vele együtt a földre. Erre dühösen lerántottam magam mellé, így már mind a ketten a földön ültünk egymásra nem is nézve. Nem mondom, hogy Mingyu lenyugodott, de legalább már nem akart mindenáron betörni Bang Shiyukhoz.

- Figyelj, szerintem az igazgató is tud a dologról és nem fog semmit se tenni ellene. Csak úgy tudjuk levetetni magunkról a bilincset, hogyha két napig csinálgatjuk ezeket a feladatokat és nem nyírjuk ki egymást közben - vettem ki lassan zsebemből a listát és meglóbáltam a fiú orra előtt. Ő kitépte a kezemből és szemével gyorsan átfutotta a sorokat.

- Ezt nem hiszem el - mordult fel a fiú és dühösen felém kapta a fejét. - Ez is mind a te hibád. Ha nem nyafogsz állandóan, akkor most nem lennénk összekötve - emelte fel a kezét az enyémmel együtt, majd sóhajtva visszavágta maga mellé.

- Csak csináljuk meg a feladatokat, barátkozzunk össze és megoldódik a probléma - vázoltam fel előtte a dolgokat, mire azonnal gúnyos mosolyra húzta a száját és lassan levezette az összebilincselt kezeinkre a tekintetét, majd megfogta a rövid láncot és azzal együtt magához rántott, olyannyira, hogy én magam támaszkodtam meg a földön szabad kezemmel, hogy ne legyek túl közel az arcához.

- Na ide figyelj kicsi liba, mert csak egyszer mondom el - nézett mélyen a szemembe, ami miatt nyeltem egy nagyot és ugyan próbáltam hátrébb húzódni, de nem engedte. - Nem leszek a barátod, nem foglak megkedvelni, szép sem vagy, úgyhogy a beléd habarodás esélye is igen csekély, ezért szenvedjük végig ezt a napot, ahogy kérték és utána inkább ne is beszéljünk egymással, oké ? - szorította össze a fogát ingerülten és ledöbbent arcom láttán, halványan elmosolyodott. - Ezt a reakciót vártam - bólintott elégedetten és szabad kezét felemelte, hogy megérintse az arcomat, de mielőtt bármit is tudott volna tenni, valaki még a levegőben megállította őt. Mind a ketten meglepetten kaptuk fejünket fel és amint megpillantottam Jimin ideges tekintetét, amit próbált nagyon elrejteni, azonnal egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a torkomból.

- Látom segítség kell, hogy felállj - szólalt meg Mochi egy kedves mosollyal, bár én még soha eddig nem láttam, így mosolyogni. Egy kicsit ijesztő volt. Mingyu már épp tiltakozni kezdett volna, csakhogy Jimin fel is húzta a földről, velem együtt. Kínosan letöröltem a nadrágomról a koszt és kerülve Mochi tekintetét rántottam egyet a láncokon, hogy elinduljunk a kijárat felé végre. Tudtam, hogy nem tettem semmi rosszat, hisz nem is élveztem a helyzetet, ráadásul képtelen voltam elhúzódni, hiába próbálkoztam mindvégig. Ennek ellenére szörnyen éreztem magamat amiatt, hogy Mochi így látott engem Mingyuval. - Nem tudom milyen idol szeretnél lennél, de azt ajánlom, hogy a jövőben kicsit bánj kedvesebben a lányokkal, hogyha szeretnél egyetlen támogató rajongót is - szólt a mellettem sétáló fiú után Jimin egy kis éllel a hangjában, mire Mingyu felhorkant és megtorpanva hátrakiáltott.