You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 15 ~

" Az éjszakai égbolt átadta a sötétséget. Több, mint a Tejút, több, mint bármelyik csillag. Te sokkal csillogóbb vagy, mint bármelyik kincs. "

( KARD - Into You )

Sapkában, kör alakú szemüvegben és egy maszkkal a szám előtt hagytam el a dormunkat már sötétedéskor. Lakótársaimnak csak annyit mondtam, hogy a bátyámmal találkozok, hisz mégsem mondhattam el nekik, hogy BTS-hez tartok ilyen öltözékben. Így, hogy ennyire közeledtünk a Decemberhez, egyre hidegebb volt este, ezért nem ártott volna még egy sál is rám, de végül inkább nem fordultam vissza érte. Talán én már egy kicsit komolyabban vettem azt a figyelmeztetést, hogy őrizzük meg rejtettségünket, de nem akartam bajt okozni a fiúknak, akiknek nélkülem is volt elég. Legalábbis Yuri beszámolója alapján, aki velem tartott a BTS dormjáig és közben beszámolt arról, amiket eddig látott. Vagy a metró ablakában néztem, hogy mit rajzolt a levegőbe, vagy pedig az út helyett őt bámultam magam mellett az utcákon, megpróbálva nem felbukni közben a saját lábamban. Nem volt egyszerű feladat főleg számomra, de képtelen voltam nem a lányra figyelni. Elmondta, hogy nem tudják mit kezdjenek Jinnel, aki hiába mutatta azt, hogy minden rendben, elég szerencsétlenül festett. Hobi egy levelet írt már mióta az Armyknak, amiben bocsánatot kért, amiért legalább egy hónapig nem tud sehova se menni. Tervezte kirakni fancafeera, de egyenlőre még nem igen haladt vele sokat. A többiek viszont legalább neki tudtak segíteni, ha már Jin egyenlőre reménytelen esetnek tűnt. Örültem, hogy Yuri által ilyen információkhoz tudtam jutni, hisz már nem voltam szellem, így nekem is sokkal kevesebbet árultak el, amivel megnehezítették a dolgomat abban, hogy segítsek nekik.

Végül megérkeztem a fiúk dormjához, ahol benyomtam a csengőt és vártam, hogy beengedjenek a jó meleg házba. Hiába élveztem Yurival a beszélgetést, hogyha közben egyébként majd szét fagytam. Eléggé fázós fajta voltam.

- Sziasztok - léptem be kicsivel később az előszobába, ahol lassan levettem magamról a csizmámat és minden olyan dolgot, amit egyébként csak az arcom takarása miatt viseltem.

- Nem is tudtam, hogy szemüveges vagy - nézett rám Tae nagy szemekkel, miközben felakasztotta a kabátomat.

- Ja, ebben nincs igazi lencse - legyintettem és megigazítottam magamon. - Csak felvettem, hogy másabb legyen az arcom tőle.

- Okosnak nézel ki benne - nevetett fel a fiú, mire arcomat felfújva beleütöttem a karjába és sértetten megindultam a nappali felé.

- Amúgy is az vagyok - nyújtottam ki a nyelvemet, miközben hátranéztem rá, így viszont nekimentem valaki mellkasának. Viszont mivel az a valaki azonnal magához ölelt a derekamnál fogva, így egy ember maradt, akit majdnem feldönthettem.

- Mi vagy ? - kérdezte Jimin mosolyogva, mire azonnal zavarba jöttem és muszáj volt elgondolkoznom azon, hogy pontosan miről is beszéltünk az előbb Taehyunggal. Ugyanis már egy ideje nem láttam és elszoktam aranyos arcától.

- Okos... - böktem ki kisvártatva.

- Az vagy - helyeselt Mochi és nyomott egy puszit a homlokomra -, de nálam nem okosabb. Tudod, egy kapcsolatban van a szép és az okos. Bennem mindkettő meg van, de mivel ennyire tökéletes nem lehetek, így inkább az agy dominál nálam - magyarázta, mire pislogás nélkül elléptem tőle és magamban megjegyeztem, hogy mennyire is rég láttam ezt az énét. Tulajdonképpen el se tudtam dönteni, hogy ez pozitív változás volt-e vagy sem.

- Ha még több ilyen sületlenséget fogsz összehordani, akkor ne csodálkozz, hogy egy szép nap majd barátnő nélkül maradsz - sétált el mögötte NamJoon és fejbe vágta az említett személyt egy kéztörlővel. Jimin mérgesen felé kapta a fejét, majd megindulva utána kezdte magyarázni, hogy csak viccelt és én soha nem hagynám el. Mondjuk közben én is ott voltam, de mindegy. Mochi nem mondott hülyeséget, de azért na.