You Never Walk Alone / Befejezett /

~ 6 ~

" Most mindent elkezdek elölről, mert így nem érhet véget. Mert hát van még elég időm, így hát most... Mindent elkezdek elölről. "

( K.A.R.D - I Won't Stop ) 

Nem szerettem volna feltartani a fiúkat a másnapi utazásuk miatt, így hamar elköszöntem tőlük, megígérve, hogy valamikor együtt vacsorázom velük. Jin főztjeivel bármire rá lehetett beszélni, így természetesen nem tiltakoztam, mikor ezt felvetették sietős távozásom közben. Valójában akár még maradhattam is volna, de... A lelkiismeretem közbe szólt. Jimin részben az én makacskodásom miatt itta le magát. Nem bírtam volna úgy szórakozni, hogy közben a szüleimnek arról hazudtam volna, hogy éppen hol is voltam. Ráadásul minél előbb tisztázni akartam az érzéseimet. Eddig hazudtam mindenkinek, most már muszáj volt velük beszélnem. Nem igazán értettem az ilyen komoly dolgokhoz, de azzal tisztában voltam, hogy jobb volt mindenen előbb túl esni.

Hazafelé bevásároltam anyuék kedvenc ételéhez és eldöntöttem, hogy megcsinálom addigra, mire hazaérnek. Nem voltam a legjobb főzés terén, hisz az én mindenben két balkezes lényem bármit elrontott; szerettem volna ezek ellenére is kedveskedni nekik. Féltem legbelül a reakciójuktól, hogy nem fognak támogatni, hogy csalódnak bennem. Ők voltak a szüleim, a véleményük számomra sokat számított. Abba még csak bele se mertem gondolni, hogy YeongSu mit fog szólni. Tőle talán jobban tartottam, mint anyuéktól.

Leraktam a szatyrokat a pultra és telefonomról benyomva a lejátszási listámat indultam el gyorsan átöltözni. A lehető legegyszerűbb itthoni ruháimba bújtam. Egy fehér sima pólóba és egy kék melegítőnadrágba. Visszafelé felkötöttem a hajamat és a receptet tanulmányozva énekeltem egy éppen szóló dalt. A szekrényhez sétálva vettem ki egy serpenyőt és egy lábast, amikor is váltott a szám és egy sokkal lassabb és érzelmesebb dal szólalt meg. Alapjáraton kedvenc énekesnőm IU volt. Imádtam már a debütálása óta. Gyakran álmodoztam arról, a zuhany alatt énekelve, hogy majd olyanná válhatok, mint ő. Felnéztem rá és nagyon is elismertem. Ezt a számát pedig imádtam. Ledermedve és a telefonomat bámulva hallgattam IU hangját, ami betöltötte az egész lakást. Tiszta hangja miatt megborzongtam, majd kezemet enyhén ökölbe szorítottam és szememet lehunyva énekeltem vele az utolsó részt. A kedvencemet. A dal véget ért, én pedig csak álltam, lehunyt szemmel, összeszorult torokkal és már akkor tudtam, hogy ez lesz az a dal. Ez lesz az, amivel jelentkezni fogok a BigHithez. Tulajdonképpen már nem is kételkedtem a döntésemben. Főzés közben végig énekelgettem, dudorásztam és felkészítettem magamat az este felé rám váró nehéz beszélgetésre. Már kevésbé féltem. Talán azért, amiért a BTS tagok mellettem álltak. Talán Jimin miatt és a számomra oly aranyosnak elképzelt jövőnk miatt. Akkor nem igazán tudtam, de elhatároztam magamat és már nem futamodhattam meg.

- Auch - ejtettem el hirtelen a kést, ugyanis a zöldség helyett sikeresen belevágtam az ujjamba. Számhoz emeltem az ujjamat, majd arrébb lépve felnyúltam az egyik polcra, hogy levegyem az elsősegélydobozt. Ugyan székre kellett állnom ahhoz, hogy valóban le is tudjam venni, de miután sikeresen megfogtam a dobozt leraktam a pultra és keresgélni kezdtem ragtapasz után. Meg is találtam így megkönnyebbülten raktam rá az ujjamra, majd tettem arrébb a dobozt, hisz úgy sejtettem, hogy nem ez lesz az utolsó, hogy én megsérülök a saját bénaságom miatt. Igen jól ismertem magamat, ugyanis még négyszer elvágtam az ujjamat, egyszer pedig megégettem a kezemet. Sóhajtva roskadtam le több óra főzés után a konyhai székre és az asztalon eldőlve mosolyodtam el, ahogy ránéztem a gőzölgő ételekre. Büszke voltam magamra, mégha annyit bénáskodtam is. Felemelkedve az asztalról, megpillantottam a mellettem lévő széken ülve a szellemlányt, aki halványan mosolyogva nézett az ételek felé. - Öhm... Kérsz belőle ? - kérdeztem meg halkan, mire lassan felém nézett, majd szomorúan megrázta a fejét. - Nem tudsz enni ? - ismételt fejrázás. - Értem... Látom örülsz a döntésemnek - céloztam az idol dologra, mire ugyan nem mutatta, de láttam rajta, hogy egy kicsit fellelkesült. - Valamikor elmondod miért vagy mellettem ? Mert eléggé kezd már érdekelni... Segítettél Jiminnel kapcsolatban, nem hagyod, hogy feladjam az álmaimat. Mégis miért foglalkozol ennyit velem ? - kérdeztem kíváncsian. A lány először csak elgondolkozva fürkészte az arcomat, gondolom azt latolgatta, hogy célozzon e az okokra. Végül csak felemelte a kezét és lassan írni kezdett egy rövid mondatot. - Szükségem... Van... A... Segítségedre... - olvastam ki halkan a szavakat, majd meglepetten pislogtam vissza rá. - Az én segítségemre ? - mutattam magamra, viszont egy bólintáson kívül már nem mondott mást, ugyanis nyílt a bejárati ajtó én meg azonnal felpattantam, hogy üdvözöljem a megérkezőket. Szellemlány pedig szépen lassan el is tűnt. Iszonyatosan összezavart a válaszával, de a szüleim hangját meghallva hirtelen már csak a rám váró beszélgetésre tudtam gondolni, ami miatt azonnal összeszorult a torkom és a gyomrom is görcseb állt. Nagy levegőt vettem, majd nagy mosollyal az arcomon kimentem a folyosóra.