✖Fourth✖

235 46 12
                                    

- Jimin, hoztam teát - a szőke leült a fiatalabb lábához, és várt, hátha megmozdul. De Jiminnek esze ágában sem volt bármit is csinálni. Rettenetesen megrémítették professzora szavai. Hiába tudta, hogy az idősebb megpróbált bocsánatot kérni, makacsul feküdt tovább, és elengedte füle mellett a lényeges információkat - Kérlek.. legalább beszéljük meg. Mondd el a te szemszögedből, hogy mi történt.

Továbbra sem mozdult. Félt a szőkétől, rendesen megrémítette. Yoon Gi megunta a várakozást, ezért felállt, teáját lette a kis üvegasztalra Jiminével együtt és a fürdő felé igyekezett. Le akarta hűteni magát, hiszen tudta jól, minnél közelebb kerül a szürkéhez, a belső kör annál jobban fog majd szimatot, és ezt egyikőjük sem fogja megúszni.

Jimin lélegzetvétele lassult, ahogy hallotta távolodni mesterét, és mikor a fa ajtó is becsukódott, egy hatalmas sóhaj kíséretében tápászkodott fel a kanapén. Farkas szemet nézett az epres illatot árasztó zöldteával, de nem nyúlt hozzá.

Nem mutatta ugyan, de még mindig volt benne egy kis félelem. Felállt, majd másodpercekkel később leült az ágyra, és az éjjeliszekrényben kezdett kutakodni. Előhúzott egy kicsi, nem túl vastag, de annál több jelentőséggel bíró, sötétkét borítású könyvecskét.

Családi képek voltak benne. Kinyitotta, és rögtön megállapodott szeme az egyik képen, ahol még négyen voltak. A Park szülők, Jimin, és Jimin húga. Mennyivel szebb időszak volt akkoriban. A fiú még csak nyolc éves volt, Mina - a kislány - pedig négy. Jimin felidézte az emlékeket, amikor otthon, a házukban vígan játszottak, nevetgéltek, és nem tartottak semmitől hiszen a szüleik megvédték őket.

Lapozott. Ezen a képen már öten voltak, a szürke legjobb barátja, JungKook is szerepelt a képen. Akkoriban ismerkedtek meg. De rá két évvel a nyuszi fiú családja elköltözött, Jimin pedig az intézménybe került. Már meg sem tudta mondani, mióta nem látta Kookot, vagy egyáltalán mikor beszélt vele utoljára.

A következőt meglátva a fiút elkapta a sírás. Tisztán emlékezett arra a napra, amikor ez a kép készült. Tizenhat éves volt. Az egész család feketében állt. Kivéve egy valakit. Azon a napon nem volt helye boldogságnak, és talán kijelenthetjük, Jimin akkor gyűlölte meg a Szcientológiát. Onnantól kezdve lázadt minden egyes percben.

Yoon Gi is átélte. Benne is akkor, azon a napon indult meg az álcázás, az elhitetés. Az, hogy meggyőzze a többi tagot, ő nem változott, és hűséges maradt. Holott ez nem így volt.

Talán az a bizonyos lavina nem is a mai naptól indult meg irányukba, hanem már akkor, Mina halálának napján.

Mert a kislány meghalt. Kimerültségben, megfelelő táplálkozás és elegendő alvás hiányában. Túlhajszolták. Egy tizenkét éves lányt, aki nem ezt érdemelte volna.

A Szcientológia kegyetlen. Tíz éves kortól tizenötig kemény, fárasztó fizikai munkát végeztetnek a diákokkal. Diákok.. inkább rabszolgákkal. Napi nyolc óra a minimum. De ez ki is tolódhat egészen tizenhat óráig.

Kegyetlen.

A miértje pedig nem más, mint hogy "Kemény munkával kordában tartható a zabolátlan lélek.,,

Jimin szíve összeszorult az emlékre. Fájt neki ez is. Mint minden más.
Ezután a kép után üres volt az album. Nem volt benne semmi, de nem is kellett. Csak hárman voltak, most pedig a fiú egyedül maradt.
Összecsapta a kis könyvecskét és visszacsúsztatta a fiókba, épp időben.

A fürdő ajtaja kinyílt, és Yoon Gi lépett ki rajta, egyetlen törölközőval csípője körül. Tekintetét Jiminre vezette, aki immár az ágyon fekve nézte a világosszürke plafont. A szőke a teákhoz lépett, s mikor látta, hogy mindkettő tele van, fejcsóválva ment szekrényéhez hogy felöltözhessen.

Fekete szaggatott farmer, fekete inggel. Tökéletes. Visszasétált az asztalhoz, kezébe vette a bögréket és felkucorodott az ágy másik oldalára Jimin mellé. A fiatalabb felé nyújtotta a megfelelő italt. A szürke kérdőn vonta fel szemöldökét és felült.

- A tied. Neked csináltam - halvány mosoly kúszott a szőke arcára, Jimin pedig egy bólintás után kezébe vette a csodák csodájára még forró teát - Figyelj.. ha félsz tőlem, megértem. De kérlek, hidd el, hogy nem foglak bántani.

- Sajnálom de.. egyenlőre ez még nem fog menni - ingatta meg a fejét a szürke, mire mestere sóhajtott egy nagyot.

- Hová tetted a fülhallgatódat?

- A táskámban van. A legelső zsebben - Yoon Gi felpattant, és kikereste a kis tárgyat, majd telefonját is előkapta és csatlakoztatta hozzá a kábelt. Visszaült Jimin mellé, és odanyújtotta neki a bal oldalt. A fiú remegő kezekkel fogadta el, és dugta be fülébe a hangszórót. A szőke is így tett, majd elindított egy számára szép emlékeket felidéző számot.

- A címe The last. Annyi idős voltam, mint most te....

Ahoy guys,
Holnap suli, rip.
Remélem tetszett, és nem lett túl unalmas.
Szép napoot ^^ 💗

◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/Where stories live. Discover now