◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Ninth✖

- Jimin, igyekezz kérlek, nem késhetünk el - a legfiatalabb idegesen rángatta hyungja karját, hogy mihamarabb az osztálytermükbe érhessenek, ahol első órájuk, a Történelem veszi majd kezdetét.

Történelem. Egy átlagos, minden napi életet élő tizenévesnek és családjának ez a tantárgy a háborúkról, királyokról, szervezetekről, némi régmúltban történt politikáról szólt. De itt, - mint minden - ez is más volt. Itt a történelem a Szcientológia előző tagjairól, neves szcientológusokról, korábbi Vezetőkről, és az intézet szerveződéséről, fokozatos alakulásáról szólt. Persze, itt-ott belekeveredett a tananyagba néhány világháború és király, de szinte elhanyagolhatóan kis mennyiségben.

A fiúk amint megérkeztek, illedelmesen meghajoltak osztálytársaik előtt és elfoglalták helyüket a padban. Nem sokkal később a tanár is beviharzott a terembe, ahová azonnal néma csend telepedett. Dr. Wu. Jiminnek szemet szúrt, és meg is ijedt.

- Park Ji Min - szólította a szürkét régi tanára, mire az említett azonnal felállt - Gyere ki, és mutatkozz be. Meg kell tudniuk az új osztálytársaidnak, kivel nem érdemes barátságot, egyáltalán bármi féle kapcsolatot létesíteni.

Jimin elsápadt, de állta az undorral, megvetéssel és csodálkozással teli pillantások kereszttüzét. Kisétált, majd farkasszemet nézett az osztállyal.

- Sziasztok, Park Ji Min vagyok, Busanból költöztem Szöulba öt éves korom után. Most a tizennyolcat töltöm, viszonylag jó tanuló vagyok és leszek. A szüleim... - elbizonytalanodott, hiszen nem tudta, hogy itt dolgoznak-e még, vagy már végképp nem jönnek vissza - ... elutaztak. Taehyung és JungKook szobatársa lettem.

- Ennyi, Park?

- Igen, Professzor úr.

- Ülj le! Tankönyv a harmincnyolcadik oldalon, füzet a huszadikon - adta ki az utasítást Dr. Wu. Ha eddig nem lett volna elég bizarr és kegyetlen ez a világ, most még érdekesebb kezd lenni. Nem jegyzetelhettek a diákok akárhogy. Meg volt szabva, melyik füzet oldaltól meddig tarthat egy lecke jegyzete, így a tanárok pontosan tudták, hol nyissák ki egy felelő füzetét.

Percek sem teltek el az órából, mikor az osztályterem ajtaja hatalmas erővel csapódott ki. Mindenki felemelte fejét, de csak és kizárólag Jiminnek és JungKooknak nőttek tányérnagyságúra a szemei.

Tudták, hogy ezen a szinten és az épület ezen felében az ajtón besiető szcientológus nem tanít, így tilos lenne itt tartózkodnia, mégis valahogy bejutott. A szőke hajkoronával rendelkező fiatal férfi megállt a szürke hajú fiú és fiatalabb társa padja között, majd felváltva szemezett mindkettővel. Jiminnek egy alig leolvasható 'Sajnálom'-ot suttogott, majd karon ragadta JungKookot és kirángatta a teremből.

Dr. Wu elképedve meredt az immár csukott ajtóra, amin a két ember távozott. Idegesen fordult a tábla felé majd jelekkel mutogatott a fehér lapnak. Kamera. Figyelik őket, mindig és mindenhol.

Yoon Gi eközben messze járt Kookal, egészen visszavitte a fiút saját lakásáig és belökve a fém ajtót ültette a fiatalabbat a kanapéra.

- Figyelj Jeon, ez nem vicc. Tudsz bármi féle szervezetről, amiben a szüleid benne vannak?

- Mi? Hyung miről hadoválsz? Nem, nem tudok.

- Jó, vázolom. Nam eltűnt, egyik beépített tag sem tudja, hová. Ez a kisebbik gond. A nagyobbik, hogy Jimin kurvára veszélyben van, főleg azzal a szadista Wuval. És ha ez nem lenne elég, az anyja elvileg adott nekem valamilyen papírt, hogy én leszek a gyámja, de nincs nálam semmi ilyesmi. Rejtvényekben beszélt az a nő a telefonban. Kook, segítened kell. Taehyungnak nem szólhatsz továbbra sem..

- Hyung, lassíts. Jimint figyelni fogom, Taenek nem szólok. Jimin anyja pedig nagyon jól tudod, mit csinál. Nem beszélhet nyíltan és kereken.

A szőke pattanásig feszült idegekkel túrt hajába és vetődött le a fekete mellé. Nagyon jól tudta, hogy Kooknak igaza van, és ezért próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét, ami több-kevesebb sikerrel sikerült is neki.

- JungKook.. Jimin már tudja? - kérdezett rá arra, ami már hetek óta nyomta a lelkét, amióta újra meglátta a fiút. Nagyon jól tudta, hogy valószínűleg a mellette ülőnek egy erős 'nem' lesz a válasza, legbelül mégis reménykedett a pozitív válaszban, ami rengeteg dolgot megkönnyíthetett volna.

- Sajnos nem.. nem emlékszik. Így sokkal nehezebb dolgunk lesz.

Yoon Gi gondolatai Kook válasza után csak és kizárólag egy létfontosságú, mindent eldöntő dolog körül forogtak.

Vissza kell szerezniük Jimin emlékeit anélkül, hogy a művelet közben bármi féle baj történne, illetve el kell kerülniük a Nagy Testvér minden mozzanatát.

Innentől kezdve egy élet-halál harc, egy véresen komoly macska-egér játék vette kezdetét, amiről egyedül az áldozat, Jimin nem tudott.

안녕하세요!
Hm.. tippem a következő:
Ebből a részből aligha értettetek valamit. 😂
Nem baj. Alakulunk, továbbra is. Ez jó. ✋

Bye~ 🙃❤