◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Twenty-first✖

- Gyere Chim, állj ide - mutatott Yoon Gi a padlón elhelyezkedő fehér négyzetre. Jimin kérdés nélkül tette amit hyungja kért, hisz az engedelmesség volt most az első - Jobb kezes vagy, igaz? - a szürke csak bólintott - Rendben, akkor a bal lábad legyen elöl a jobb pedig hátul. Kapsz majd egy fejhallgatót, hogy ne ijedj meg először, de később majd anélkül is meg kell szoknod a fegyverhasználatot. Ez már tényleg nem játék lesz, és ha a jövőben azt mondom lőjj, akkor lőnöd kell! Mindegy ki az Jimin, érted? Az életed a fontos. 

A szürke teljesen elfehéredett, lelkileg nem volt még erre felkészülve. Viszont bízott Yoon Giban és Jin Wooban is, ezért igyekezett minnél előbb legyőzni a teste felett uralkodó félelmet. Beállt a tökéletes szögbe és folyamatosan követte a az utasításokat. Fegyvert még nem adtak kezébe, csupán az alapokat magyarázták neki és azt, hogy hol érdemes eltalálni valakit legelőször attól függően, hogy megölni vagy csak megsebezni akarja.

- Hozok pár doboz lőszert és egy pisztolyt - sietett ki az ajtón Jin Woo.

- Ígérj meg nekem valamit - fordult Yoon Gi a szürkéhez - Ha élesben történik valami és látni fogom rajtad, hogy döntésképtelen vagy, akkor én fogok dönteni helyetted amit kérdés nélkül megteszel majd. Rendben?

- Rendben.. - suttogta Jimin és szorosan megölelte a vele szemben állót. Nem akarta elveszíteni a szőkét, hiszen a szívéhez nőtt és megkedvelte, talán jobban mint kellett volna. Yoon Gi eltolta magától a fiatalabbat és tenyerét annak arcára simította majd gyengéd puszit hintett a fiú ajkaira. A szürke teljesen elpirult és tekintetét elkapta a másikétól. 

A szőke elmosolyodott és tovább magyarázott amíg Jin Woo vissza nem tért és le nem pakolta a másik szobából hozott dolgokat a sarokba. Dzsekijét félrehúzta és a nadrágja illetve pólója találkozásánál lévő pisztolyt elővette. Yoon Gi is ugyan így tett, Jimin kezébe pedig egy vadiúj fegyvert, fejére fejhallgatót nyomtak.

- Hallasz Chim? - beszélt közepes hangerőn a szőke mire a fiú nemlegesen rázta fejét - Jó. Most? - szinte már kiabált, de szerencsére addig nem kellett elmenniük - Szuper. Megmutatjuk JinJinnel, hogyan kell majd használnod a pisztolyt. Nagyon figyelj, mert könnyen úgy lehet hagyni, hogy nincs kibiztosítva.

Miután a két szcientológus egy párszor lőtt, természetesen szinte hibátlanul, a szürke is meg akarta próbálni. Követte a mozdulatokat és ugyan elsütnie sikerült a fegyvert, de a célzást még gyakorolnia kellett. Lőtt még párat, s mikor úgy érezte, megszokta a hangokat, levette fejéről a fejhallgatót.

Amíg a három barát egy hangszigetelt, eléggé elzárt szobában gyakorolt és tanult annak érdekében, hogy majd a későbbiekben hasznosíthassák tudásukat, Taehyung JungKookot őrizte egy szinttel lejjebb egy folyosó végi szobában. A fekete hajú a napok múlásával sem változott, ugyan olyan rémülten bámult maga elé és a Nammal történt eseményeket dolgozta fel. Nem tudta elhinni, hogy az a fiú, akivel egy szobában tartózkodik elárulta őket. Ugyanakkor saját magát sem értette, hiszen ennek ellenére gyengéd érzelmeket táplált a barna iránt.

Tae szomorúan meredt hol az ajtóra, hol a fiúra, hol pedig a szoba különböző pontjaira. Nagyon jól tudta, hogy elszúrta ezt a dolgot és jóvá akarta tenni, ezért sem foglalkozott a folyamatosan csörgő telefonjával amit egy idő után kikapcsolt. A szülei keresték hiszen féltették fiukat, de arra nem gondoltak, hogy a barna hajú jelenleg látni sem akarta őket és semmi sem érdekelte, ami velük kapcsolatos. Miattuk jutott oda, ahol most van és ezt nem akarta megköszönni.

- J-jungKook.. - suttogta és közelebb ült a fekete hajúhoz - Most utálsz.. tudom. De.. ezt el kéne juttatnunk a hyungokhoz - húzott elő zsebéből egy összehajtogatott papírt - A Szcientológia főépületének és aulájának összes ajtaja és kódja rajta van.

A papírt Kook felé nyújtotta, aki felkapta fejét az előbb hallottakra. Nem hitt a fülének. Nem tudta, hogyan szerezte meg mindezt barátja, de jelenleg nem is ez volt a legfontosabb ami érdekelte.

- Miért higyjek neked ezek után? - tette fel a kérdést miközben elvette a papírt és tanulmányozni kezdte.

- Ha nem hiszel, az sem érdekel. Csak add oda nekik valahogy.

A fekete gondterhelten sóhajtott. Gondolatai Taehyung körül kavarogtak. Szerette volna magával vinni a fiút hiszen ismerte a szüleit, tehát sejtette, hogy az ő kezük van a dologban, viszont félt attól, hogy ez is csak egy újabb csapda. Végül minden mindegy alapon felállt és szembe fordult a megszeppent Taevel.

- Gyere te is. Szükségünk lesz rád.

Ahoy guys,
Con óta annyira eltűntem basszus, gomene~
Volt valaki, aki látott Conon?
Vasárnap egy fekete-szürke-fehér 3 csíkos hosszúujjúban voltam. 😅

---------------------

Huhh, köszönöm szépen az 1300+ megtekintést és a 444 szavazatot, örülök, hogy tetszik nektek ez kis valami. 💖