◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Fifteenth✖

- Mehetünk - suttogta a szőke olyan halkan ahogy csak tudta.

Jin Woo megindult a koszos és nyirkos szellőzőjáratban. Alig fértek el odabent, főleg a táskák miatt amiket cipeltek. Jimin és JungKook percek múlva már azt sem tudták merre is mennek pontosan, hiszen a kacskaringós járatokon elég nehéz volt kiigazodni.  Jin Woo megállt, majd fejét hátrafordította Yoon Gi felé.

- Most? - a szőke válasz képpen bólintott mire társa felnyitott egy fedelet maga előtt. Lenézett a dohos folyosóra és egy elegáns mozdulattal leugrott. Kook csak ijedten nézett a fiú után, aki biztonságosan megérkezett a poros talajra - Gyere nyuszika, elkaplak ha kell.

A fekete hajú erőt véve magán ugrott le egyenesen JinJin karjaiba, aki vigyorogva tartotta őt. Odébb ment s lerakta a megszeppent fiút, majd ismét a szellőzőjárat alá állt és intett Jiminnek, aki hezitálás nélkül követte barátja példáját. A szőke hajú jött utoljára, erősen tartotta magát a nyílás szélén miközben a fedelet visszahúzta a helyére majd a rácsos részbe kapaszkodva ellenőrizte maga alatt a padlót, és ugrott le.

Leporolta ruháját és zseblámpáját elővéve indult el a folyosón, ahol szinte vágni lehetett a füstöt és a dohos levegő sem segített a könnyű légzésben.

A több évtizeddel ezelőtt használt folyosón járkáltak, ami mostanra már teljesen a föld alatt helyezkedett el. Fény nem jutott be ide és még a zseblámpák fénye is elég gyér volt ahhoz, hogy rendesen és tisztán lássanak mindent. Így is csoda volt, hogy lejutottak ide. A folyosóra vezető ajtókat és lépcsősorokat évtizedekkel ez előtt lezárták és befalazták, pár szellőző járat vezet csak már le, ami Yoon Ginak és NamJoonnak is tökéletesen jól jött az elmúlt években.

A szőke ütemesen lépkedett a kihalt folyosón társaival háta mögött. Idejük folyamatosan fogyott, hiszen vacsora időre vissza kellett érniük saját szobáikba, ami nem lesz a legkönnyebb mutatvány. Közeledtek a sötétség végéhez, ugyanis fény szűrődött ki az egyik hátsó terem ajtaja mögül. A két szcientológus ezen felbátorodva gyorsabbra vette a tempót és már meg is érkeztek úticéljukhoz; NamJoonhoz.

- Végre. Azt hittem, hogy napokat kell majd itt töltenem, mire megfejtitek azt a levelet - sóhajtott fel Nam és beinvitálta a terembe a négy fiút és Jiminre vezette tekintetét - Megváltoztál Chim. Rég láttalak - mosolyodott el és megszorongatta a szürkét, aki szintén egy apró görbülettel szája sarkában ölelt vissza.

- Én is régen láttalak, hyung. De.. most elég sok dolgot meg kéne magyaráznod - nézett Jimin jelentőségteljesen az idősebb szemeibe aki bólintva foglalt helyet a gázlámpa fénye mellett. Sok ilyen kis lámpa volt ebben a teremben, szükségük volt rá hiszen rendszeresen jártak ide, ezért NamJoon feltankolt a készletből és sosem hagyta, hogy elfogyjon.

- Nos.. akkor kezdjük veletek. Elsősorban mire vagytok kíváncsiak? - kérdezte körbetekintve a társaságon.

- Hová mentek a szüleim? - tette fel az első kérdést Jimin ami eszébe jutott.

- Külföldre. Nagyon messzire.. Következő?

- Miért hagytak itt? - a szürke folytatta, de nem bírta tovább, valamit meg kellett fogjon ha azt akarta, hogy ne sírja el magát. A mellette ülő Yoon Gi kezéhez nyúlt és szorosan megfogta amit a szőke először meglepetten fogadott, majd elmosolyodva megszorította a fiatalabb mancsát, ujjaikat pedig összefűzte.

- Nem kertelek - sóhajtott egyet a pasztell hajú - Külföldre szöktek. Mi négyen - mutatott körbe a teremben ülőkön - azért vagyunk itt, hogy megakadályozzuk a kísérletet amit veled is meg akarnak tenni, akár csak a szüleiddel. A szüleid immunisak voltak a szerre de eleinte sikerült leplezniük a dolgot. Később viszont kiderült, hogy menekülést terveznek és téged már nem volt idejük beszervezni. Ők elmentek, te itt maradtál. Valószínűleg a te szervezeted és rendszered is ellenálló.

- M-milyen kísérlet? - Jimin már remegett a félelemtől, most tudatosult benne, hogy valószínűleg nem fogja túlélni az itt töltött időt. Kivéve ha a barátai segítenek neki.

- Aish... Yoonie, muszáj? Szegény már így is sokkos állapotba került - vakargatta tarkóját Nam, mire a szőkétől csak egy határozott bólintást kapott válaszul. Segítségkérően nézett Kookra és JinJinre de ők is ugyan így válaszoltak - A testedben rengeteg apró olyan sejt van Jimin, amikből akár egy robotot, egy számítógépes hálózatot, vagy bármilyen hasonló dolgot létre lehetne hozni. Ahhoz, hogy ezeket eltávolítsák belőled, gyakorlatilag egy vegyszert kell a szervezetedbe juttatniuk, ami megmenti ezeket a sejteket. Viszont.. valószínűleg a többit, főleg agysejteket oly' annyira tönkreteszi, hogy soha többé nem tudsz majd önállóan gondolkodni. Emellett azon is kísérleteznek, hogy melyik az az anyag, amivel elő lehet hívni ezeket a sejteket az ellenállók szervezetéből. Valamint, hogy hogyan deríthetnék ki, kik az ellenállók ebben az intézetben. És ehhez te vagy a tökéletes alany, mert benned van az eddigi legtöbb ilyen sejt. De nagy valószínűséggel nem érdekelné őket, ha nyomorékká válnál, sőt. Akár megölni is képesek lennének amiatt, amit a jövőben létre tudnának majd hozni.

Jimin torkára fagyott minden szó. Könnyező szemekkel, görcsösen szorította hyungja kezét miközben folyamatosan remegett. Igaza volt régen NamJoonnak. Jobb lett volna, ha sosem kerül be az intézetbe.

Ahoy guys,
Sajnálom, ez a rész is megrázó lehetett valakinek, de.. ehh. Nincs de. :S