◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Tenth✖

- Van már ötleted, hogyan tudnánk végrehajtani a tesztet? - kérdezte reményteli szemekkel JungKook Yoon Gitól, aki fel-alá sétált a szobában.

- Nincs. És ez baj. Viszont.. Taenek valahogy szólnunk kéne legalább arról, hogy Chim veszélyben van.. így most nem figyel rá senki.

- Hyung, és mi van, ha Tae is egy... közülük? - a fiatalabb hatalmasat nyelt, bele sem mert gondolni, hogy a Szcientológián megismert legjobb barátja egy lehet azok közül, akik elárulnak mindenkit.

Igaz, ezt is csak Jimin tudta.

Nem érdemes senkivel sem szorosabb kapcsolatba kerülni az intézeten belül, hiszen sosem lehetett tudni ki árul el majd és ki áll melletted. Az egész egy hálózat, de annyira bonyolult, hogy senki sem tudta még eddig megfejteni az összes ágát.  

- Reméljük ez nem így van. Kook, most Jiminre kell gondolnunk és az ő érdekeire. Menj, avasd be Taet annyira, amennyire szükséges. Itt az igazolásod Wu órájára - Yoon Gi a fekete kezébe nyomott egy cetlit, majd kitessékelte az ajtón és lecsúszott a földre. Féltette a fiút, pedig csupán a múlt kötötte össze őket.

A múlt, amire Jimin nem emlékezett.

Pedig kellett volna. Nagyon is. Létfontosságú lett volna, hogy tisztában legyen, minek is van a birtokában és hogy tudja, mit próbáltak elvenni tőle. Amire senki sem tehetett szert.

Maga a fiú.

Olyan képességekkel rendelkezett, ami senki másnak sem volt.

A szőke nagy nehezen felállt, majd rendbe szedte ruházatát és elhagyta lakását. Ki kellett szellőztetnie a fejét, de először még egy fontos elintézni valója akadt, így útját egyenesen a legfelső emelet felé vette.
Gyalog ment, hiába kellett sokat lépcsőznie, le kellett nyugodnia mielőtt belép a terembe. Tudta jól, mi fogja őt bent fogadni és elfogadható érvekkel, indokokkal kell majd előállnia. Elsősorban a szürke hajú barátja miatt, másodsorban annak családja illetve barátai miatt, és csak legutoljára a saját érdekében.

Mikor felért a megfelelő számú -  egyben legutolsó - emeletre, görcsbe rándult gyomra, de tartotta magát a póker archoz. A megfelelő kombinációt használva bekopogott mire szinte azonnal megkapta a visszajelzést.

- Bejöhet, Dr. Min.

Idegesen nyomta le az ajtó kilincsét, majd belépett és farkasszemet nézett az OT III-mas szintű társaival, akik közül összesen talán kettőre számíthatott.

Eközben JungKook, Taehyung és Jimin végigszenvedték a mai napi kötelező óráikat. Délután egy órakor szabadultak az ablak néküli osztályteremből és azonnal saját kis szobájukba siettek, ahol mindhárman az ablakot rohamozták meg. Szélesre tárták a nyílászárót és ugyan kihajolni nem tudtak rajta  hiszen rácsok akadályozták őket, hihetetlenül jól esett nekik a friss, oxigéndús levegő.

- Fiúk, nekem ma még külön órám lesz - sóhajtott egy hatalmasat Jimin, amint belegondolt, hogy Dr. Leevel kell egy órát eltöltenie. Nem szívlelte a nőt, és ezt ki is mutatta.

- Sok sikert ChimChim. Siess vissza - Kook szorosan megölelte barátját, amit Taehyung nem nézett jó szemmel, de elfogadta, hogy a fekete hajú fiú talán sosem lehet az övé.

- Ígérem - a szürke halványan elmosolyodott, majd amilyen gyorsan csak tudott, kisietett az ajtón. Nem akart késni, nem is szabadott, tudta mik a következmények ezért már meg sem kísérelte a késést, vagy akár a lógást.

- Tae, beszélnem kell veled - fordult szembe hyungjával JungKook, és a kanapé felé sétált ahová leülve hívta oda az idősebbet - Jiminről van szó.

- Talán tetszik..? - vetette oda gúnyosan szobatársa majd helyet foglalt a fiatal mellett.

- Nem. Kérlek nagyon figyelj rám, ez most fontos. Az életemnél is fontosabb - mély levegőt vett, kitisztította gondolatait. Nem akarta összekeverni a dolgokat, hiszen Taenek minden egyes szavát értenie kellett - Rövid leszek. Jimin veszélyben van, nagy veszélyben. Nem árulhatom el a pontos okát, de azt kérném tőled, ha én vagy Yoon Gi hyung nem vagyunk vele, tartsd rajta a szemed és ne hagyd egyedül. Világos?

A barna hajú fiú kikerekedett szemekkel ült, és nézett a semmibe. Lassan dolgozta fel a hallottakat, és mikor eljutott tudatáig, mit is kért tőle barátja, rögtön bólogatni kezdett.

- Úgy lesz, Kook. Vigyázok majd rá.

- Köszönöm Tae. Most el kell intéznem egy fontos hívást, kimennél addig, kérlek?

Taehyung értetlenül bólintott, majd felállt és egy szoros ölelés után elhagyta a szobát. JungKook a telefonját feloldva kereste ki a megfelelő névjegyzéket és nyomott rá a hívás gombra. A vonal túlsó végén hamar elmúlt a jól ismert búgás, és a helyét egy kellemes női hang vette át, aki illedelmesen köszönt. A fekete hajú fiú torka egy pillanatra elszorult, majd erőt véve magán megszólalt, de csak két szót sikerült kipréselnie magából.

- Szia.. anya.

Ahoy guys,
Nézzenek oda, mik történnek errefelé. 🙃

~Mellékes információ, hogy az előző részben említett KakaoTalkos chat csoport még áll, s várjuk szeretettel azokat akik csatlakoznának:3 ~