◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Eleventh✖

- Szia... anya.

- Miért hívtál, kisfiam? Van valami baj? - a fiatal nő hangja tele volt aggódással. JungKook nagyon ritkán hívta fel édesanyját, csak is akkor kerített rá sort, ha szükségesnek érezte.

- Lenne kettő nagyon fontos kérdésem.

- Hallgatlak - hangja megkeményedett, és komolysággal telve várta, fia mit szeretne tőle.

- Emlékszel Park Ji Minre és a családjára?

A vonal túlsó felén megfagyott a levegő is. A barna hajú nő kikerekedett szemekkel bámult maga elé, agya folyamatosan kattogott. Hogyne emlékezne. Hiszen Jimin szülei miatt tart most ott, ahol. Ha Parkék nincsenek, talán ő sem lehetett volna egy azok közül az emberek közül, akik a Nagy Testvér külön szervezetében dolgoznak, mint befogók.

- Igen - válaszolta végül a rövid, ám JungKook számára annál többet jelentő választ.

- Anya.. mit tettek, ami miatt Jimin veszélyben van? Ne próbálj hárítani, tudom, hogy tisztában vagy a dolgokkal - a fekete hajú fiú hangja is megkeményedett, szinte számonkérő volt. De nem tehetett mást, egyik legjobb barátja jövője múlt rajta.

- Ezt.. nem mondhatom el. Nem lehet, sajnálom fiam. Nektek kell megoldanotok Yoon Gival a dolgot. És egy tanács: Taehyungot csak a legszükségesebb információkba és részletekbe avassátok be. Túl kockázatos tovább menni. Légy jó - ezzel bontotta a vonalat, Kook pedig azt sem tudta, merre pislogjon.

Ezzel a telefonhívással semmire sem jutott. Nem tudott meg többet a dolgokról, mint amennyi eddig a birtokában volt tudás terén. Viszont egyet most már biztosra vehetett. Legjobb barátját, Taehyungot nem bízhatja meg több feladattal. Így is hatalmas és veszélyes fegyvert adott már a kezébe azzal, hogy rábízta Jimin védelmezését ha ő, vagy Yoon Gi nincs a közelben.

Óriási hibát vétett ezzel.

De ezt még nem tudhatta.

Gondolataiba merülve ült a fekete huzatos kanapén. Valahogyan meg kellett oldania a dolgot. Talán ha Jimin nyakán lógna állandóan, vagy esetleg elmagyarázná neki, mi is folyik itt. De nem teheti. Az idősebb úgy sem hinne neki, azt hinné ezt csak kitalálta és egy nevetéssel elfelejtené az egészet. Hagynia kell, hogy Jimin emlékei maguktól térjenek vissza, bármilyen külső tényező nélkül.

Hosszú gondolatmenetét az ajtó csipogása majd kivágódása szakította félbe, ahol egy csapzott külsejű Yoon Gi jelent meg. Zihálva támaszkodott meg a szőke a térdén, majd pár nagyobb levegővétel után idegesen nézett a vele szemben ülő megszeppent fiúra.

- Tudják. Mindenki tudja odafent - ujjait végigfuttatta enyhén nedves hajtincsei között és ide-oda kezdett járkálni a szobában.

- Mennyit tudnak belőle? - kérdezte ökölbe szorított kézzel a fiatalabb.

- Épp eleget ahhoz, hogy Jimint elzárják akár a jövőhéttől és megkezdjék a kísérletet. Valamit kurva gyorsan ki kell találnunk.

- Taehyungnak nem szólhatunk. Épp eleget tud már ő is. Veszélyes.

- Azt ne mondd, hogy beszéltél anyukáddal! - hitetlenkedve és egyre gyorsabban dobogó szívvel vetette oda ezt a mondatot a fekete hajúnak aki magabiztosan bólintott.

- Beszéltem vele.

- A rohadt életbe - ha lehet, Yoon Gi még idegesebb lett ennek hallatán és az első kezébe kerülő tárgyat, ami szerencsére csak egy apró jegyzetfüzet volt, a falhoz vágta - JungKook, egy hetünk sincs már, ha beszéltél vele. Most még többet tudnak, mint amikor fél órája elhagytam a tárgyaló termet. Te ezt nem látod, nem is tudhattál róla, de anyukádat már vagy egy hónapja átmosták. Teljesen biztos vagyok benne, hogy az a francos kísérlet jól sült el, és ezért ellenszert sem kapott.

- És van valami ötleted, mégis mi a szart kezdjünk most ezzel az egésszel? - JungKook is ideges volt már, felpattant a kanapéról és Yoon Git utánozva mászkált a szobában ide-oda.

- Nincs. NamJoonnak is pont most kellett eltűnnie ki tudja hová. Egyedül ő tudna kitalálni valamit, de itt hagyott minket.

- Várj egy percet. Hyung, nálad van most az a levél, amit Nam hyung hagyott neked?

- Nálam, de miért? - a szőke előkereste zsebéből a cetlit, átfuttatta rajta a tekintetét majd átnyújtotta a feketének, aki egy ceruzát előkapva sebesen kezdett el karikázgatni össze-vissza. Gyorsan számolt, gondolkodott, és a végeredményt Yoon Gi elé helyezte.

- Mikor írjuk csapaton belül visszafelé a neveink monogramját?

- Ha közölni akarunk vele valamit..