◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Fifth✖

- Ezt te készítetted? - Jimin csodálkozó tekintettel meredt a mellette ülőre aki mosolyogva bólintott.

- Akkoriban.. már itt voltam. Ebben a szobában. Ugyan nekem is meg volt az a különlegességem, hogy hazamehettem minden nap, nem tettem. Nem akartam. Vonzott ez a szoba, így maradtam, és zenét szereztem.

- De.. nem tiltottak.. ezek a tevékenységek? - a szürke tányérméretűre nőtt szemekkel és hitetlenkedve bámulta mesterét. Főbb szabályok egyike volt, hogy semmi féle hobbit, ami elektronikai dolgokhoz volt köthető, nem végezhettek sem a diákok, sem a professzorok, de még a belső körből is csak páran.

- Tiltottak voltak - bólintott az idősebb miközben ismétlésre tette a zeneszámot - De lázadtam. Meg is lett az eredménye, viszont abba nem mennék bele. Majd talán egyszer.

- Akkor.. hová lettek azok az eszközök, amikkel felvetted és elkészítetted? Észrevétlenül nem igazán tudtad kivinni innen.

- Okos fiú vagy, Jiminie - a szőke játékosan összeborzolta a fiatalabb hajkoronáját majd kezét lejjebb csúsztatta egészen a fiú felkarjáig és magához húzta - Ez is egy titok az életemből. Idővel sok mindent el fogok árulni neked - fejét hátravetette a falnak, míg Jimin Yoon Gi mellkasára hajtotta sajátját egy kényelmesebb pozíció reményében.

Élvezték a közéjük beállt hirtelen csöndet, ami nem is volt igazán csönd, hiszen mindkettőjük fülében szólt kapcsolatuk alapköve.

Jimin agya szüntelenül kattogott. A szőkén, a szülein, az épületen, és az egész kialakult helyzeten. Nehéz volt elhinnie, hogy egy számára alig ismert emberrel ilyen hamar kössön barátságot.

De talán ez sem véletlen. Sőt, itt, a Szcientológián semmi sem véletlen. Minden okkal történik, és ezt kilencven százalékban a Nagy Testvér irányítja. Mint egy számítógépes rendszer, olyan ez az épület, benne a sok apró ponttal - az emberekkel - akiket vonalakkal köt össze.

Egy Térkép. Térkép a lehetséges kiúthoz. De ezt a térképet senki sem látja, csak maga a Nagy Testvér. Akinek neve titok, és talán titok marad örökre.

Jimin ezt sem értette. Nem tudta felfogni és megérteni a Szcientológia rendszerét, azt, hogy miként és milyen elemekből épül fel. Hogy milyen szintek vannak, mik a fokozatok és kikből áll a vezetőség.

Egy dolgot ismert. Az OT III-as szintet, amibe Yoon Gi is tartozott. A legmagasabb szint. Ezt tudta, semmi mást.

A szülei. Talán nevetséges, talán nem, de az ő munkájukkal sem volt tisztában. Amennyit tudott: A sötét és rideg épület falain belül gyakran találkozott velük, egy-egy diákkal voltak mindig, kik újoncok voltak. De nem szcientológusok. Ők nem.

- ...szer. Mit gondolsz? - megrázta fejét és ijedten nézett Yoon Gira. Elkalandozott, de olyan mélyen, hogy lövése sem volt, mivel kapcsolatban kérte ki a véleményét az idősebb - Nem figyeltél, igaz?

- N-ne haragudj.. - lesütötte szemeit, de csak egy halk kuncogást kapott válaszul.

- Nem baj. Éhes vagy? - Jimin bólintott, mire a szőke felállt az ágyról, kihúzta a fülhallgatót és az immár üres teás poharakat kivitte a konyhába, és kinyitva a hűtőt előpakolt a főzéshez - Sült hús zöldséggel?

- Jól hangzik. Segíthetek?

- Gyere.

A fiú szemei felcsillantak. Imádott főzni és sütni, de ezen tudását és szenvedélyét jó pár éve nem használhatta, most viszont Yoon Gi alkalmat adott neki erre is. Egy újabb dolog, amit az idősebbnek köszönhetett.

Ha úgy nézzük, azt, hogy eddig remekül teltek a napjai, mind Yoon Ginak köszönhette. Ha ő nincs, talán már Jimin is valahol egy sarokban gubbasztana egy zárkában.

Ugyanakkor a professzor is rengeteget köszönhetett a fiatalabbnak. Színesebbé tette a napjait a fiú, egy percig sem unatkozott. És ezek az együtt töltött percek meghozták számára az ihletet a zene terén. Tudta már, mikor és miként fogja Jiminnek megmutatni az elrejtett kis kuckóját, ahol majd reményei szerint együtt fognak dalt szerezni. Elmosolyodott a gondolatra s kíváncsian a szürke felé nézett, aki csillogó szemekkel nézett vissza rá.

Vidáman pattant fel az ágyról és sietett Yoon Gihoz, mikor kopogtak a nehéz fém ajtón.

A szőke megállt minden tevékenységében, és egy mozdulattal Jimin elé állt.

- Egy szabályom van. Ha kopognak, csak én nyitok ajtót, te pedig addig elbújsz a fürdőben. Világos? - véresen komolyan beszélt, hisz' sosem lehetett tudni, ki áll a fémlap mögött. A fiú ijedten bólintott és bezárkózott az említett helyiségbe.

Yoon Gi komótosan lépdelt az ajtóhoz majd kártyáját lehúzva tárta ki azt. Áldotta az eget, hogy nem a fiatalabb nyitotta ki.

- Dr. Min, tudomásunkra jutott egy információ, mi szerint ön a Park házaspár fiának gyámja lett. Láthatnánk róla papírokat?

Ahoy guys,
Kezdünk alakulni, ez jó dolog. 😌