◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Nineteenth✖

Taehyung rideg arckifejezése cseppet sem változott a régi folyosókon történtek óta. Nagyon jól tudta, hogy egyszer eljön ez a nap, de szerelmét nem akarta így látni. Választása azonban nem volt.

JungKook egészen eddig azt hitte érzett valamit hyungja iránt, akár csak egy szikrát, amiből később gyönyörű vörös lángokkal égő tűz keletkezhetett volna, de az idősebb cselekedete után a szívében lévő parázs végleg kialudt, helyét a színtiszta gyűlölet vette át. Nem tudott megbocsájtani többé a barnának és nem is akart. Az, amit velük tett szörnyű volt és felfoghatatlan.

A három fogoly és kísérőik némán, hangtalanul vonultak végig a legfelső szint hátsó folyosóján, egyenesen a Nagy Testvér terme felé. Mivel súlyos árulást követtek el mind a hárman, sorsukról a vezető döntött.
Dr. Wu határozottan nyitott be abba a terembe, ahol valószínűleg NamJoon, Kook és JinJin életük utolsó perceit fogják tölteni. Középen hatalmas asztal, mögötte egy székben maga a Szcientológia vezetője foglalt helyet. A terem két oldalán asztalok sorakoztak, tele számítógépekkel, kábelek sokaságával és bonyolult rendszerekkel. A Nagy Testvér fején csuklya kapott helyet, arcát senki sem láthatta, nevét csak a legkivételesebbek tudhatták. A foglyokat térdre kényszerítették, nem bíztak mindent a véletlenre.

- Lám lám, Kim NamJoon és Park Jin Woo, a két fejlesztőm, kutatóm és technikusom - szólalt fel ijesztően mély hangon a csuklyás majd lassan felállt és lassú léptekkel közeledett az említettekhez miközben beszélt - És egy aranyos nyuszi fiú, Jeon Jeong Guk aki alig tizenhat éves. Mik ki nem derülnek..?! - csóválta fejét lesajnálóan - Na de mondjátok meg nekem. Mégis, mihez kezdjek veletek most? A következmény nem maradhat el, ugyebár..

- Uram! - szólalt fel Taehyung, előrelépve a sorból - Jeong Guk még fiatal, talán megváltoztathatnánk a véleményét...

- Taehyung, elvakítanak az érzelmeid, fiacskám. Jól leplezed, de engem nem lehet becsapni. Ám legyen, a Jeon fiút zárjátok be; egy hetes kezelést fog kapni! Kim, menj vele - intett, mire az említett meghajolt és távozott a feketével az oldalán - Veletek pedig, lássuk csak. Jin Woo, még is mióta űzöd velem ezt a játékot, hm? És te, NamJoon? Előbb vagy utóbb, úgy is kiderült volna - nevetett fel vérfagyasztóan majd hátat fordított a térdelő foglyoknak. Asztalához sétált, aminek felső fiókját kihúzva elővette a szükséges tárgyat, és kettő belevaló apró fémet.

Lassan sétált vissza, miközben előkészítette a kezében lévő eszközt. Három méterre állt meg a fiúktól, akik tisztán láthatták, mi lapul a Nagy Testvér kezében. Szemükben félelem csillant és lassan egymásra néztek. Tudták, hogy mi vár rájuk. Élet vagy halál. Ez a Szcientológia árulóinak játéka volt.

- Meg fogtok halni. Legalábbis az egyikőtök biztos - megpörgette a tárat majd a helyére pattintotta - Elárulom a szabályokat. Három esélyetek van túlélni. De ez csak is akkor következik be, ha egymás után három tárhely üres. Megadtam az esélyt. Kettő golyó van a tárban. Véletlenszerűen vannak elhelyezve, a szerencsén múlik, melyikőtök éli túl. Kezdjük.

A pisztolyt egyenesen NamJoonra irányította és hezitálás nélkül meghúzta a ravaszt. Üres. Majd még egyszer meghúzta, a termen pedig hangos csattanás zaja hasított végig. Jin Woo kapálózott, könnyei patakokban kezdtek folyni arcáról ahogy látta társát elterülve a földön.

- Kettő. Gyenge volt. Jin Woo, tiéd a megtiszteltetés, ugyanis drága barátod rád hagyott egy bónuszt - vigyorgott ördögien, bár ezt a csuklyától senki sem láthatta.

A rózsaszínes hajú felé irányította a csövet és azonnal meghúzta a ravaszt. Üres. JinJin remélte, hogy meg fog halni. NamJoon halálával nem tudott volna sokáig együtt élni. De reménye szertefoszlani látszott, mikor már a harmadik lövésnél sem érzett fájdalmat. Viszont hátra volt az utolsó, amit társa hagyott rá. Hangos zokogásban tört ki, mikor az utolsó után sem csapódott belé egy golyó sem.

- Jin Woo, ne sírj. Tanulj a hibádból. Láthatod, mit tettél. Az árulásod a társad halálát okozta, a te kezeiden szárad a lelke - beszélt kimérten a csuklyás, miközben visszasétált asztala mögé és elfgolalta helyét - Most pedig vigyétek, egy hét elzárást kap az ötödiken! - utasította szolgáit mire azok karon ragadták a zokogó árulót és kirángatták a teremből.

Szeretek mindenkit 🙂😶
❤❤❤❤❤