◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Eighth✖

- JungKookie, te megbízol ebben a srácban? - mutatott Taehyung az említett szürke hajkoronás fiúra, miközben suttogva beszélt a mellette éppen tányérokat törölgető barátjához.

- Persze. Hiszen gyerekkori barátom - mosolyodott el a fekete az előtörő emlékképekben gyönyörködve - Miért, te nem bízol benne?

- Nem erről van szó, csak.. olyan más - Taehyungnak igaza volt. Jimin minden szempontból más volt, mint a többi vele egykorú, Szcientológián tanuló diák.

Ő tudta, mi az amitől ténylegesen tartania kell; tudta, hogyan és miként működnek a tanárok; illetve - ha nem is teljes mértékben, de - tudta, milyen szempontok alapján épül fel ez a rendszer.

Külsőleg is más volt. Az előírás szerint csak és kizárólag a sötét hajszín volt elfogadható, viszont Jimin lázadott, és őt nem érdekelte a szabály, ez pedig szürke, már-már ezüstös hajszínén erőteljesen meglátszott. Ruhák terén tilos volt bármi féle szakadt anyag viselése. A fiú ezt is figyelmen kívül hagyta. Előszeretettel hordott szakadt, fekete farmert, csak úgy mint Yoon Gi, aki maga is egy lázadó volt.

A személyisége. Nehéz eset, azt meg kellett hagyni. Húga halála óta egyre gyakrabban, sűrű időközönként kapcsol ki az agya, amitől magatehetetlenné, sebezhetővé válik. Sajnos - vagy nem, ez itt, a Szcientológián nézőpont kérdése - a Nagy Testvér kinyomoztatta: Jiminnek pontosan mikor voltak, vannak és lesznek ilyen páncél nélküli percei, amikre előszeretettel csap majd le.
Hangulat ingadozása sem kevésszer volt már. Pár napja még Yoon Gi számára is ijesztő volt, mikor a fiú egyik pillanatban egy élő roncsnak mutatkozott, amit lelkileg teljesen összetört és leépített az intézet, a másikban pedig már madarat lehetett volna fogatni vele, oly' annyira boldog volt.

Kiszámíthatatlan.

Veszélyes.

Ugyan akkor borzasztóan logikus, rendszerezett, és intelligens.

Ez Jimin. A szürke hajkoronás fiú, aki még maga sem tudta, mekkora hálózat gazdája.

Mindeközben, amíg a három tizenéves ismerkedett és a tanulást, néha-néha a lányokat beszélték ki, a szőke hajú szcientológus magába fordult.

Elvették tőle a legfontosabb embert.

Akiért mindent megtett.
Akiért harcolt.
Akiért küzdött.
Mégis.. hiába.

Bezárkózott rég nem használt, teljesen hangszigetelt kuckójába, és szüntelenül nyomkodta a billentyűket, pengette a húrokat. Ki akarta adni a benne felgyülemlett fájdalmat.

De eközben az agyában elhelyezkedő fogaskerekek folyamatosan kattogtak, pörögtek, mocorogtak. Nem hagyták a fiatal professzort aludni.

A megoldáson gondolkozott.

Hogyan és miként hozhatná vissza Jimint magához?! Egyáltalán.. mi féle papírokról beszélt neki Shownu? Idegesítette a tény, hogy nem látta át a dolgokat.

Egyetlen mentsvárának a pasztell barna tincsekkel megáldott NamJoont gondolta, így lábait sebesen pakolta egymás után, és fekete bőrdzsekijét lekapva a fogasról indult barátja műhelyéhez. Pár emelettel volt csak feljebb, ezért a lépcsőt választotta. Perceken belül elérte az ajtót, amin bekopogott a szokásos kombinációval, majd második kártyáját előkapva nyitotta ki a fém nyílászárót.

Viszont ami odabent fogadta, arra nem volt felkészülve.

A műhely teljesen felforgatva, papírok hevertek mindenhol, a fiú pedig sehol sem volt.

Yoon Gi lassú léptekkel szelte át az utat az asztalig, amin egy kis cetlit talált, mellette egy tollal. Szemei rögtön a sorokat kezdték falni, mintha ezekből energiát nyerhetett volna.

Yoonie,
Tudom, hogy te fogod hamarabb megtalálni ezt a papírt, így nem félek leírni:
Tudom, hogy engem keresel a választ várva, de egy biztos pontot mondhatok csak ➡ A srác anyja. Hívd fel. Ő majd mindent elmond amit jelenleg tudnod kell. Ne keress, nem fogsz megtalálni.

J.N.K

A szőke letépte a barátja által írott cetlit az asztalról, zsebébe gyűrte, és sietősen elhagyta a szobát. Nagyon jól tudta, mit kell tennie, és nem is szándékozott változtatni döntésén.

Leviharzott a lépcsőn, vissza saját lakására. Ideges volt, félt, de igyekezett ezt nem mutatni. Mikor leért, szemei elkerekedtek, ugyanis ajtaja nyitva volt. Félve nyitott be, viszont csak Shownut és a társát, Jooheont találta odabent.

- Yoon Gi - biccentett Jooheon a szőke felé aki kelletlenül bár, de viszonozta a köszönést - A Park fiú holmijait szedjük össze.

- Siessetek, pihenni szeretnék.

Percek múlva a két segéd már itt sem volt, Yoon Gi pedig előkereste mobilját, és kikereste a megfelelő névjegyet, majd miután kellően lenyugodott, tárcsázta az illetőt.

Ahoy guys,
Hogy telik a hetetek eddig?
Itt egész tűrhető a dolog.. 🙃
Nah, Hwaiting guys,
안녕하세요!