◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Eighteenth✖

Jimin továbbra sem mozdult, csodálkozva nézett végig a szoba minden egyes négyzetcentiméterén. Balra a fal mellett egy hatalmas íróasztal, rajta laptop ami előtt billentyűzet, jobbra tőle egy hozzá kapcsolt szintetizátor az asztal mellett. Az asztal jobb és bal oldalán is egy-egy közepes méretű hangfal volt elhelyezve. Jiminnel szemben egy  mikrofontartó, rajta az odaillő tárggyal, a tartó kampójára pedig egy fejhallgató volt akasztva. Átlósan a bal sarokban egy kisebb szekrény kapott helyet, a polcain üres lemezek hada, a felsőbb polcokon pedig néhány zene címével ellátott CD sorakozott. Jobbra a fiútól kisebb sarok kanapé tette zsúfoltabbá a szobát, a kanapé és a szürkével szembeni fal között pedig egy ajtó volt fellelhető. Modern, jól berendezett stúdió annak ellenére, hogy évek óta tiltottak ezek a holmik errefelé.

- Ha kibámészkodtad magad, akár le is ülhetnél - szólalt meg Yoon Gi Jimin jobb oldalán a kanapén ülve. A fiú hirtelen azt sem tudta, barátja hogy került a másik oldalára minden féle hang kiadása nélkül, de hamar rájött, valószínűleg túlságosan elmerengett a szoba szépségén és ötletességén.

- J-jó lesz így is.. - remegett meg hangja a fiatalabbnak. Nem akarta a helyet foglalni a kicsi ülőalkalmatosságon, hiszen ketten már nem igazán fértek volna el rajta. Egy kisebb termetű vékony ember összekuporodva esetleg kényelmesen elfért, de ketten, egymástól tisztes távolságban leülve már aligha.

- Jiminie.. - morgott orra alatt a szőke és társa karját megragadva húzta a kisebbet az ölébe, aki megszeppenve bámult a semmibe - Tudod Chim.. igazán kényelmes ez így - húzta ravasz mosolyra ajkát a szcientológus és egy apró, gyenge puszit nyomott az ölében ülő tarkójára.

- Yoon Gi, m-mit csinálsz? - kérdezte félve a szürke. Ő még nem volt biztos az érzéseiben, sőt. Nem is tudta, milyen szeretni valakit. Talán ezért nem tudott választ adni arra a furcsa érzésre a gyomrában, és a bizsergő bőrére ahol az előbb hyungja ajkai érintették.

- Vigyázok rád, baj? - fúrta fejét az idősebb Jimin lapockái közé.

- Nem.. ezt nem mondtam.. - Yoon Gi karjait a fiatalabb dereka köré fonta és saját mellkasának döntötte őt.

- Tudod Jimin.. van, amit el kéne mondanom neked. De félek a reakciódtól - kezdett bele a szőke.

- Mondd csak, hyung. Mivel kapcsolatos?

- A múltaddal.. a gyerekkoroddal. Velem. A balesettel és az utána történt dolgokkal közted és köztem. Biztos, tudni szeretnéd? Tudok várni vele holnapig, ha kezd sok lenni. Eléggé leterheltünk már téged - suttogta a végét és gyengéden belepuszilt a fiú tincseibe.

- Nem - kezdte hevesen Jimin, de azonnal halkabb hangnemre váltott - Vagyis.. nem terheltetek le. Tudni szeretném. Annál inkább, mert veled kapcsolatos.. - halkult el teljesen a végére amin Yoon Gi csak mosolyogni tudott.

- Rendben. Ha úgy érzed elég volt, csak szólj és abbahagyom - a szürke bólintott és figyelmét a mögötte ülőre irányította - A baleseted előtt hetente jártam hozzátok, főleg azért, mert a szüleink nagyon jóban voltak. Mindig játszottunk. Vagyis én játszottam veled, hiszen három éves voltál. Mindig Yoon Ji-nak hívtál, nem tudtad kiejteni a nevemet - kuncogta el magát az idősebb, az ölében ülő fiú arcára pedig halvány pír szökött - Ez így ment két évig. Öt évesen autóbalesetben megsérültél. Anyukád könnyebben megúszta, te sajnos nem. Annyira hozzám nőttél, hogy minden nap meglátogattalak anyával a kórházban. Az orvos elmondta nekünk és anyukádnak, hogy fenn áll az emlékezet kiesés lehetősége. Mikor felébredtél, a kishúgod Mina két éves volt, te akkor lettél hat. A családodat gond nélkül felismerted. Még Kookot is, akit négy évesen ismertél meg. Tőlem viszont megkérdezted, ki vagyok. Sírva rohantam ki a teremből és többé nem láttalak. Tizenöt évesen kerültem be ide, ebbe a förmedvénybe. Te akkor már három éve itt voltál. Anyukádat megkértem, ne beszéljen neked rólam. Viszont ő megbízott a felügyeleteddel. Azóta vigyázok rád, Chim. A húgod halálakor azért voltam ott, mert féltem, hogy teljesen összetörsz majd és nem leszel képes lelkileg rendbe jönni. Ez szerencsére nem történt meg. Mivel a szüleid el kellett szökjenek innen, az utolsó előtti nap édesanyád bemutatott minket egymásnak. Olyan idegenül és félelemmel tele néztél a szemembe aznap, hogy ott helyben megöleltelek volna de nem tehettem. A Szcientológia jelenleg nem csak rád vadászik Jimin, hanem rám is és Kookékra is. De te vagy a fő célpont. Minket ki akarnak iktatni és el akarnak zárni a közeledből, hogy a védelmed teljesen eltűnjön. Féltelek, mert fontos vagy nekem..

A szürke csak ült, és próbálta emészteni a dolgokat. Kiskora óta ismerte Yoon Git, még is.. annyira hihetetlen volt számára ez az egész. Viszont egy kérdés nem hagyta nyugodni. Úgy gondolta, választ kell rá kapnia, mielőtt dönt.

- Hyung.. mit.. akartál mondani nekem még odalent? - motyogta maga elé a szavakat, hiszen bátorsága nem volt hangosabban beszélni.

- Állj fel Chim és fordulj felém - engedte el a fiatalabb derekát aki tette amit társa kért.

A szőke pillanatok alatt pattant fel a kanapéról és simított az előtte álló fiú derekára, aki a hirtelen érzésre megremegett és tekintetét Yoon Gi szemei között kapkodta.

- Megmutatom - mosolyodott el és Jimin arcára simítva érintette össze ajkaikat, ezzel véglegesen ellopva a Park fiú szívét.

Ahoy guys,
Don't hate me I love you all.
❤