◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Thirteenth✖

Jimin semmit sem értett.

Nem értette, mi köze van mindennek NamJoonhoz, JungKookhoz vagy akár csak a szőkéhez.

- Hyung.. mit találtál meg? Mi ez az egész? - tette fel a számára jelenleg legfontosabb kérdéseket. Félt, mert nem látta tisztán a dolgokat.

- Jiminie - szólt a szürkéhez kedvesen Yoon Gi. Próbálta a lehető legnyugodtabb hangszínét elővenni - Jobb, ha tudsz pár dologról. NamJoon egy jó barátunk, és jelenleg csak ő tud nekünk segíteni. Téged védünk mindannyian. Veszélyben vagy, de nem eshetsz pánikba. Ügyelned kell saját magadra, hogy kontrollálni tudd a hipnozónáidat. Értetted?

- Mi? De.. miért?

- Jimin, megértetted? Ez az intézet maga a pokol. Nem jutunk ki innen, ha csak állunk és várunk. Már pedig én ebből az agymosó iskolából el akarok tűnni. Veled. Veletek. Viszont a többi szcientológus azért gürcöl, hogy megszerezzék belőled amit akarnak. Mi pedig megvédünk. Most pedig irány NamJoon. Kook, pakolj össze! - adta ki az utasítást és kiviharzott a szobából.

Jimin csak állt, és próbálta felfogni azokat a fontos információkat, amiket az imént Yoon Gi mondott neki. Ha lehet mégjobban összezavarodott, már azt sem tudta hol áll a feje, csupán annyit tudott, hogy a Nagy Testvér valamiért vadászik rá, és ezt a vadászatot Yoon Giék akarták megakadályozni.

Éles fájdalom hasított a szürke elméjébe. Térdei megremegtek és összecsuklottak, ő pedig pillanatokon belül a földön találta magát. Eszméletlenül.

- Jimin, kisfiam. Kérlek vigyázz a húgodra, rendben? - kiabált le az emeletről Jimin anyja. A nagy pakolásban teljesen összekavarodott - És ne nyiss ajtót senkinek. Kim úr fiának van kulcsa, így ő bármikor be tud majd jönni.

- Rendben anya.

A Park szülők egy-egy öleléssel és puszival búcsúztak csemetéiktől majd bezárták az ajtót maguk mögött. Jimin frusztráltan sóhajtott, majd felsietett szülei szobájába és rögtön a második szekrény legfelső polcán lévő könyvvel kezdett szemezni. Szcientológia.

Egy széket tolt a szekrény elé, és felmászott rá, majd lábujjhegyre állva szedte le a számára pont megfelelő könyvet. Szülei nem tudták, de fiuk már elolvasta eme könyvnek több mint a felét. Megnézte a hátuljában található DVD-t is, és a borító belső felén lévő további, hasonló témában íródott könyveknek is utánanézett a neten. Kreatív és mozgékony fiúcska volt már akkor, kilenc évesen is. Kész csodagyerek.

Olyannyira belemerült a könyv olvasásába, hogy nem is hallotta, mikor a földszinten kattant a zár, és Kim úr fia lépett a házba.

- Jimin, megjöttem! - kiabálta el magát a pasztell barna hajú, de nem kapott választ, ezért elindult felfele az emeletre. Először a kisfiú szobájába nyitott be, de ott csak Mina játszott bátyja figuráival. Mosolyogva lépett ki a szobából és a Park szülők hálóját vette célba, ahol megtalálta a keresett személyt, de nem épp a legkedvezőbb körülmények között - Jimin! Tedd le azt a könyvet de azonnal!

- Miért hyung? Szerintem nagyon érdekes.

- Jimin, az a hely amiről olvasol. A Szcientológia.. Az egy nagyon nagyon rossz hely. Sose akarj oda bekerülni. Értetted? - ideges volt, nem is kicsit. De volt oka rá, hiszen ő már tizenöt évesen megtapasztalta az odabent folyó dolgokat.

- Igen. Sajnálom Nam hyung.

- Jimin! Jimin! - a szőke a Park fiú mellett térdelt, egyik kezével óvatosan pofozgatta a szürkét, aki kis idő múlva magához tért. Lassan nyitogatta szemeit, úgy nézett fel hyungjára, akinek ölében feküdt - Hál' istennek! Ne ijessz meg így mégegyszer minket, rendben?

Jimin csak bólintott. Az imént látott álma - vagy inkább emléke - lebegett szemei előtt. Ő már találkozott NamJoonnal. Sőt, rengetegszer látta a fiút régebben, mégis.. Semmire sem emlékszik belőle.

- Yoon Gi.. - szólalt meg rekedt hangján. Köhintett párat, majd felült, és a mellette térdelő társára nézett - Mikor megyünk NamJoonhoz?

- Amilyen hamar csak lehet. Nincs messze. Kettő emelettel van alattunk, a föld alatt - a szőke felkelt a padlóról majd felhúzta a fiatalabbat is aki kikerekedett szemekkel bámulta mesterét.

- A.. föld alatt?

- Igen. A régi járatokat nem rombolták még le. És pontosan ez az, ami az előnyünkre válhat.

Ahoy guys,
Ehh, kettőt akartam ma kitenni, de nem. Nincs energiám hozzá, sorry. ;-;

(Hibákért elnézést, amint használható állapotban leszek, átolvasom és javítom! :) )