◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Sixth✖

- Dr. Min, tudomásunkra jutott egy információ, mi szerint ön a Park házaspár fiának gyámja lett. Láthatnánk róla papírokat?

Yoon Giban megfagyott a vér is. Nem tudott papírokról, de még csak erről a cseppet sem hétköznapi információról sem. Nem tudta mihez kezdjen, hiszen Jimint nem akarta elveszíteni.

- A Park fiú valóban velem lakik - megköszörülte torkát, és határozott, magabiztos tekintettel nézett az előtte állókra.

- A papírokat kérnénk, professzor.

- Tényleg nem bíztok egy veletek egyenrangú személyben, aki több ideje van itt, mint kettőtök együtt? Ez vicc... Menjetek mást boldogítani, Shownu - idegesen csukta a két fiúra a fém ajtót majd pár lépéssel átszelte a szobát és feltépte a fürdőszoba ajtaját. Jimin ijedten összerezzent de ideje nem volt semmire, ugyanis a szőke védelmezőn és szeretetteljesen vonta szoros ölelésbe a fiatalabbat - Nem akarlak elveszíteni, Jimin..

- Yo-oon Gi, mi történt? Kik voltak? És.. - elakadt a szava, szemeibe könnyek gyűltek. Jiminben most tudatosult az előbb hallottak után, hogy szülei valószínűleg sosem jönnek vissza.

- Shh.. Megvédelek. Még nem tudom hogyan, de megteszek mindent - lágyan kezdte simogatni a szürke hajú fiú hátát, mikor a nehéz fémajtó elől csipogás hallatszódott, majd egy hangos csapódással kinyílt a nyílászáró.

Yoon Gi ijedten vált el a fiatalabbtól s megfordult tengelye körül, a kisebbet maga mögé tolva. Féltette őt, agya pedig kattogott, vészesen jártak a fogaskerekek, miként tudná megmenteni a helyzetet.

A szürke görcsösen kapaszkodott az előtte álló szőke ruhájába, szemei könnyesek voltak és a félelem járta át minden porcikáját, amikor meglátta a fürdőszoba előtt álló három - számára teljesen ismeretlen - személyt. Fejét professzora izmos hátába fúrta és várt. Reménykedett, hogy ez csak egy vicc, és senkit sem fognak bántani.

Tévedett. Mint mindig.

Agya teljesen kikapcsolt, üveges tekintettel bámulta a körülötte történő dolgokat. Azt, ahogy Yoon Gi kiabálva, üvöltözve próbálta őt megvédeni, mindhiába. Azt, ahogy a három férfi közül az egyik sikeresen átjutott a szőkén és felé vette az irányt, de a fiatal szcientológus a szürkéhez ugorva vonta karjai közé a tehetetlen fiút.

Már mindegy volt.

A két másik - akik eddig szópárbajt vívtak Yoon Gival - egy mozdulattal rántották el a szőkét Jimintől, amíg a harmadik erősen karon ragadta a fiatalt és kivonszolta a fürdőszobából. Nem is kellett vonszolnia, a fiú teljesen magán kívül volt, túl sok minden történt egyszerre, nem tudott gondolkodni.

Yoon Gi hiába ordibált, kapálózott, az erős, szorító karok nem lazultak, csak amikor már biztosra mentek a támadók, hogy felettesük messze jár, engedték el a szőkét, aki könnyeitől homályosan látott. Elfáradt, lábai összecsuklottak alatta és a csempézett padlóra esett. Nehezen vette a levegőt, pánikba esett.

És volt alapja a félelmének. 

A fekete hajú férfi miután kirángatta Jimint a folyosóra, egy teljesen másik szárny felé vette az irányt, ami a Szcientológia épületének ellentétes felében helyezkedett el, két emelettel lejjebb.

Azon a szinten a fiúval egyidős tinik voltak elhelyezve különböző szobákban, általában három, ritkán négy fő volt összeköltöztetve. Természetesen a lányok és fiúk külön-külön.

A férfi megállt a kétszáztizenkilences számú ajtó előtt, majd erőteljesen hármat koppantott a falapon. Másodpercek múlva egy barna hajú fiú nyitott ajtót, aki miután meghajolt és köszönt, kíváncsian meredt a feketére.

- Ő itt Park Ji Min, az új szobatársatok. A holmijait hamarosan küldetem Dr. Wu-val.

A szürkét belökte az ajtón, majd egy biccentéssel elköszönt és távozott. A barna becsukta az ajtót és Jimin csuklóját megragadva húzta beljebb a hasonló elrendezésű szobában mint amilyen Yoon Gié volt.

- JungKookie, gyere, új srácunk van.

Egy kíváncsi, nyuszi fogú, és mélybarna hajtincsekkel rendelkező egyén dugta ki fejét a kis beugróból ahol a konyha helyezkedett el, majd vidáman szökdécselt a két fiúhoz. Szemügyre vette az alacsony, kissé vézna új lakótársát és kezet nyújtott neki.

- Jeon Jeong Guk, de csak JungKook. Tizenhat éves vagyok - kedves mosolyára Jimin felkapta fejét, és ijedten nézett körbe a szobában.

A biztonságérzete elszállt, és félelemmel teli tekintettel kezdett el hátrálni a falig, aminek hátát nekitámasztva meredt az előtte álló két ismeretlenre.

- Hol van Yoon Gi? Mit csináltatok vele? És én miért vagyok itt? Kik vagytok egyáltalán?

Ahoy guys,
Noh és akkor itt is beindul a rendszer.
Na meg az esemény. 😌👌