◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Sixteenth✖

- Én mondtam, hogy nem kellett volna elmondani neki - kiabált JinJinnel és Kookkal Nam, amíg Yoon Gi a szürkével kiment a folyosóra sétálni.

- Jobb így, hogy tudja az igazat. Ezek után nem megy bele ész nélkül bármibe - maradt nyugodt Jin Woo. Igaza volt, ugyanis Jimin innentől kezdve jobban fog majd figyelni a körülötte lévő dolgokra és Taehyunggal illetve az osztálytársaival is elővigyázatosabb lesz.

- Napokig sokkos állapotban lesz emiatt, Jin Woo. Napokig.

- Yoon Gi mellette volt eddig is, és mellette is lesz. Vigyázni fog rá.

JinJin jól látta a helyzetet. A szőke mindent megtett társa védelme érdekében és továbbra is Jimin mellett lesz, bármi történjen. Nem fogja hagyni, hogy barátjából - akit gyermekkora óta jobban kedvelt mint bárki mást - kísérleti nyulat csináljanak.

Amíg a teremben lévők idegeskedtek azon, vajon mekkora traumát (I'm in Trauma it's got me sick~  szerk.) okoztak Jiminnek, addig az említett remegő végtagokkal sétált a folyosón Yoon Gi mellett, aki szorosan fogta a szürke kezét. Nem engedte el egy percre sem.

- Jimin - állt meg hirtelen a szőke és szembe fordult a fiatalabbal. Mélyen nézett a másik szemébe aki nem értette hyungja viselkedését, de megbabonázva figyelte a sötét szempárt. Yoon Gi lassan simított végig az előtte álló fiú arcán - Én.. mindent meg fogok tenni, hogy megvédjelek. Megígérem. Nem lesz belőled kísérleti nyúl, rendben?

- Yoon Gi, ezt te sem tudhatod.. - mosolyodott el keserűen a szürke és az arcán pihenő puha kézre tette sajátját - Köszönöm, hogy itt vagy velem és vigyázol rám.

- Ez természetes, hiszen.. én.. Jimin én.. azt hiszem.. - mondandóját nem tudta befejezni, ugyanis a folyosó végéről rohanó léptek zaja hallatszódott és fénycsóvák sokasága lepte be a teret amik egyre erősödtek - A rohadt életbe! Jimin, bírod a futást, ugye?

- Yoon Gi nem mindegy? Rohanj már! - a szürke hyungja kezét szorosabban fogva kezdett rohanni visszafele egyenesen Namékhoz. Percek alatt értek vissza és lihegve törték be az ajtót.

- Mi a baj fiúk? - szólalt meg az éppen nem veszekedő Kook.

- Lejutottak. Nem tudjuk hogyan, de másodperceken múlik minden. Nam, oltsd el a gázlámpát - utasította halkan, még is kellő határozottsággal Yoon Gi meglepődött társát.

Nam Joon csak bólintott majd Kookot és JinJint a búvóhelyül szolgáló hatalmas zsákok és asztalok mögé terelte. A szőke Jimint a szoba másik végébe húzta, távol a fiúktól és az ajtótól is s lekuporodott vele a földre. Összekulcsolta ujjait szürke hajú társáéval és néma csendben várták, mi fog történni.

A pasztell hajú elzárta a gázlámpát így a teremre teljes sötétség borult, és végre látni lehetett a folyosóról beszűrődő zseblámpák fényét. Egyikük sem tudta, még is hogyan jutottak le ide a Szcientológia tagjai. Abban biztosak voltak, hogy ha megtalálják őket, akkor hatalmas bajba kerülhetnek.
A fények egyre erősödtek s léptek illetve ajtók zaja is társult hozzájuk. Jimin remegett a félelemtől, úgy bújt Yoon Gi karjaiba mint kiscica az anyjához, de ezt a szőke egy pillanatig sem bánta. Örült, hogy ennyire közel tudhatta magához a fiatalabbat, viszont benne is ott bújkált a félelem.

- Már csak ez a terem maradt, professzor - hallatszódott egy ismerős hang az ajtó elől. Kook és Yoon Gi megfeszült, hiszen ők rögtön felismerték a hangot. A szürke kikerekedett szemekkel emelte tekintetét hyungja felé aki keserűen bólintott.

- Befelé! Ott kell lenniük - Dr. Wu éles hangja hasított keresztül a levegőn, az ajtó pedig kivágódott és a terem megtelt fénnyel. Egy tizenéves fiú besétált középre az otthagyott gázlámpához és megérintette annak oldalát.

- Szinte forró. Itt kell lenniük valamerre - Nam gondolatban rendesen fejbe vágta magát ennek hallatán, hiszen arra már nem gondolt, hogy el is rejtse a lámpát.

És ez hiba volt.

A fiú a terem végébe sétált ahol polcok és szekrények sorakoztak az egyik sarokban ahová a szürke bújt társával. Páran a másik sarokhoz közelítettek a zsákok felé.

- Igyekezzetek már! - türelmetlenkedett a fekete hajú szcientológus mire a két férfi szinte bevetődött a zsákok közé.

Jin Wooék hiába húzták össze magukat. Hiába maradtak csendben. Hiába bújtak el. Késő volt.

- Megvannak - kiáltott ki Jooheon és karon ragadta Kookot. JinJint társa, Shownu rángatta ki rejtekhelyükről, míg NamJoont a barna hajú tizenéves, mire a pasztellnek kitágultak szemei, és hitetlenkedve nézett az őt szorosan tartóra.

- Taehyung..?

Ahoy guys,
Nice. Tudjátok hogy szeretlek titeket. 🙂❤