◀Scientology ✒ YoonMin▶ /Completed/

✖Twenty-third✖

- Remek. Akkor indulás.

A szobában tartózkodók egy emberként álltak fel és kapták fel táskáikat hátukra. Egy-egy pisztolyt szorítottak övükhöz és egy közös, csoportos ölelés után elszánt tekintettel sétáltak ki az ajtón. Azon az ajtón, ami a biztonságot és a szörnyűséget választotta el egymástól. Amin többet nem fognak se be- se kilépni.

A sötét folyosóról lassan és óvatosan néztek ki a hosszú főfolyosóra, de nem láttak senkit, aki akadályozhatta volna őket. Szótlanul, egymás mögött osontak végig a falak mentén, gondosan ügyelve arra, hogy mindig, minden egyes kanyarban kinézzenek, megbizonyosodjanak arról, hogy senki se követi őket illetve előttük sincs csapda.

A folyosó végén lévő hatalmas ajtóhoz érve JinJin kártyája segítségével kinyitotta a fém nyílászárót. Yoon Gi zárta a sort, így a csapat mögött ő csukta be az ajtót és ment a többiek után Jimin kezét megfogva. Bíztatóan próbált a fiú felé nézni, aki csak egy keserű mosolyra húzta ajkait. Rossz előérzete volt és ezt a szőkének is átadta azzal, hogy szorította, kétségbeesetten kapaszkodott párjába. Félt. Borzasztóan érezte magát, hiszen éppen életeket kioltani készültek. De nem tehettek mást, ez volt az ára annak, hogy kijussanak. Sőt, nem csak ez.
Felértek a legfelső emeletre, oda, ahová a legkevésbé sem vágytak, még is itt voltak és rohamosan közeledtek ahhoz az ajtóhoz, amin öten fognak bemenni és remélték, hogy öten is fognak kijönni. Az ajtóban két őr állt, akik először végigmérték a csapatot. Egyikőjük nyúlt a füléhez, hogy majd tisztán hallja a Nagy Testvér szavait, de ez Kooknak köszönhetően nem valósult meg. A másik annyira megijedt, hogy fegyvereit és mikrofonját mind eldobta a padlóra de Taehyung csak fejcsóválva lőtte le őt is.
Fontos szabályt vezettek be: Mindegy, mit csinál az ellenség. A jelenlegi helyzetben ellenség marad.

Jimin remegve szorította Yoon Gi karját és kezét. A szőke nem tudta mit mondjon, hiszen ide nem illettek szavak, ahhoz a helyzet túlságosan durva volt egy olyan léleknek, mint Jimin. Szembe fordult a szürkével és elengedte annak kezét, majd arcára simítva nézett a fiatalabb szemébe és egy bíztató, erősítő mosoly után megcsókolta. Nem tartott sokáig de ahhoz bőven elég volt, hogy a fiú megnyugodjon valamennyire.

- Szeretlek Yoon Gi - szorította magához az idősebbet aki védelmezőn zárta karjait párja köré.

- Szeretlek Jimin, bármi történjen. Ígérd meg, hogy odabent mindegy mi történik de hallgatsz majd rám és azt teszed amit kérek.

- Én...

- Csak ígérd meg, Chim. Kérlek - egy könnycsepp gördült le a szőke arcán. Féltette a fiút, nagyon.

- Rendben - szipogott a fiatalabb és egy utolsó puszit nyomott párja ajkaira.

Kézenfogva, könnyes szemekkel néztek a csapat három tagjára és bólintottak. Jin Woo is bólintott, majd kártyáját előkapva nyitotta ki az ajtót. Háromig számolt és Kookkal az élen berontottak a terembe ami hemzsegett a dolgozóktól. A hirtelen hangos zajra mindenki felkapta a fejét, de a csapathoz legközelebb állók már csak éles fájdalmat éreztek és a földre zuhanva távoztak az élők sorából. Taehyung és JungKook a vezetőjükkel az alkalmazottak megölését végezték míg Yoon Gi a központi asztalnál ülő Nagy Testvért vette célbe nyomában Jiminnel, pont ahogy JinJin terve szólt.

A Nagy Testvér háttal ült nekik, de pontosan tudta, mi folyik körülötte. Felkészült a mai napra, talán már napokkal ezelőtt tudta, hogy mire készül ez a kis csapat. Lassan felállt és szembe fordult Yoon Gival és Jiminnel. Kivételesen nem viselt maszkot, így arcának egy-két vonalát ki lehetett venni a félhomályból. Magasabb volt a két fiúnál, és arca fiatalos. Nem lehetett több huszonháromnál. Vigyorogva nézett végig az összekulcsolt ujjakon és pszichopata nevetése visszhangzott a teremben. Intett egyik talpnyalójának akit még Jin Wooéknak nem sikerült eltávolítaniuk mire a férfi futott az egyik ablakhoz és szélesre tárta azt.

- Vége van, nem tud elmenekülni - szegezte a srác felé fegyverét a szőke. Folyamatosan közelített felé miközben Jimin kezét elengedte. A Nagy Testvér továbbra is csak vigyorgott és hátrált egészen az ablakig. Mikor már nem sok választotta el őt a nyílászárótól villámgyorsan mozdult előre. Kiütötte Yoon Gi kezéből a fegyvert és hátracsavarva a fiú kezét lépett fel vele az ablakpárkányra.

- Mindig is lassú voltál, kölyök - suttogta a szőke fülébe, aki félelemmel szemében nézett párjára. Könnyek gyűltek a szemébe ahogy látta Jimin megtört tekintetét. Nem így tervezte, de nem tudott mit tenni.

- Jimin - kiabált a szürkének - Szedd össze magad! A nyakát célozd, kérlek!

- Nem fogja megtenni - nevetett a Yoon Gi mögött álló - Túlságosan szeret téged, taknyos.

- Jimin, megígérted! Tartsd be! - folytak le a könnyek a szőke arcán. Párja remegő kezekkel emelte fel kezét és célzott a Nagy Testvér nyakára. Már szinte zokogott, és folyamatosan azt hajtogatta maga elé, hogy Szeretlek.

- Szeretlek Yoon Gi - tátogta szerelmének és meghúzta a ravaszt. Sikerült eltalálnia a nyaki részt, így a Nagy Testvér elvesztve egyensúlyát zuhant a mélybe, magával rántva a tehetetlen fiút.

EN

:')