Halálkúra ~ Kérlek ◇

Tisztárs

Thomas csendben figyelte Gally arcát.

Vajon Newt meggyőzte?

Gally fejében Alby képe jelent meg.

Fenébe. Ez a nyavalyás kölyök már úgy beszél mint ő. Alby... Te vajon mit tennél a helyemben? Pontosan tudom. Newtra az életed is rábíznád. Ezt még talán én is meg merném kockáztatni. De Thomas?... Az egész srác egy nagy rakás kérdés. Bízni benne? Bízni abban, hogy visszajön? Bízni... Teresában? Ez nekem lehetetlennek tűnik... De Alby... ha Newt így hiszi... akkor te is... Minden bizonnyal.

- Honnan szerezted ezt a nagy bölcsességet, bökött? - mosolygott Newtra, ki fele ajkát felhúzta - Tőlem aztán! - dobta kezeit az égbe - Legyen! De aztán nem hibáztathattok engem, ha a bökött meghal - mutatóujját Thomas felé nyomta, aki elmosolyodott.

- Nem lesz baj, nem kell ennyire aggódnod értem, Gally - vigyorgott Thomas - Majd hozok valami szuvenírt - szavai közben Gallyre kacsintott.

Newt erre csendben nevetett, tudván Gally bizonyára fortyog odabent. Fortyogott is. De szemei a szőkén voltak. Mosolygott. Még mindig elég szarul nézett ki, de legalább nem szenvedett. Nem tűnt úgy, mintha szenvedett volna. Thomas elfordult tőlük, a céljára pillantva, oda, ahol Teresa van.

- Hé Thomas - szólt Gally, mire a fiú felé fordult - Aztán... meg ne halj.

- A szívemből szóltál bökött - horkantott Minho.

Thomas azonban csak a zöld szemű srácra figyelt, s bólintott.

- De komolyan Thomas. Vigyázz magadra - folytatta Minho, mire Newt nyakát hátrahajtva Thomas tekintetét kereste.

- Igen és nehogy a végén rohadtul megszívd. Amint valami gyanús történik húzd el a csíkot, rendben? - Newt elemébe került. Mintha feléledt volna, mintha most kelt volna. Hangja a régi volt, kicsit rekedtes, de a régi.

- A helyedben inkább magam miatt aggódnék, Newt - mosolyogta - Nézz magadra, elég szarul festessz.

Newt elnevette magát.

- Te most komolyan sértegetsz? - rázta közben a fejét, s kuncogott - Látod milyen az állapotom, bökött? Csoda hogy egyben vagyok! - Thomas pedig ismét elmosolyodott. Szerette Newt ezen hangnemét. Mintha minden mindegy lenne úgy poénkodott elég komoly dolgokról. De ez legalább felvidította.

Gondolom ez tartja össze azt a rozoga testedet, te vacadék.

- Newt, az állapotod nem tréfa - lépett előre Brenda szúró komolysággal. A levegő pedig ismét elnehezedett.

- Ebben egyet kell értenem vele - folytatta Gally.

- Ugyan! Kifoltozzuk és a régi lesz! Igaz Newt? - mosolyogta Minho, mire Thomas is így tett.

A szőke is mosolygott.

- Simán Minho - köhögése azonban ellentétben állt válaszával.

- Aham, simán, mi? - Brenda lesujtó tekintettel fordult Minho felé. Thomas pedig egyből Newt mellett termett, kezével vállára fogott.

- Hé Newt, minden rendben? - köhögött még párat, s közben kinyögött egy 'Igen, Persze' válaszkát.

- Csak tényleg el kéne már az a kis foltozás - vigyorgott Minhora.

- Hol van a doktorim, huh? - kérdezte Brendát Minho ravasz mosollyal a képén. Newt a kettőt nézte, ahogy civakodtak, Thomas eközben a szőkét figyelte.

Ha nem talaltuk volna meg...

Megrazta a fejét.

Nem. Az ellenszer megmentette. Életben van, es velünk is marad Thomas. Nem veszítünk el több embert. Nem veszítek el több barátot...