Halálkúra ~ Kérlek ◇

Befelé!

A szer sorsa eldöntetett.

Thomas visszabaktatott a többiekhez, továbbra is fejét fájlalva. Aris kötelességtudóan már indult is a Berg felé, miután Harriet és Sonya rövid búcsút vettek tőle. Serpenyő a lányok mellé szegődött, s bár Thomas nem hallotta jól, biztos volt benne, hogy tisztársa és Harriet megint összekaptak valamin.

- Készen vagy, muchacho? - lépett társa mellé Jorge, közben a rádióval bénázott - Hé Harriet, drága! Neked sikerül? - a lány ekkor a férfi felé lépkedett, hogy egy frekvenciára állíthassák eszközeiket. Thomasnak a zöld füvet kémlelve szöget ütött a fejébe valami. A Tisztáson voltak. Az első otthonukon, amire emlékeztek...

- Még.. - mormogta magának, tudva, hogy van ideje mielőtt elindulnak, hisz látta mennyire nem jön össze a rádió kapcsolgatása - Kell valami - suttogta, majd a Vérház irányába rohant, s tovább, a Bergek között az erdőbe tért.

- Hé bökött, hová mész!? - pattant fel Gally amint megpillantotta Thomast - Ugye világos, hogy mi itt sietnénk?!

- Mindjárt jövök! - fordult a zöld szemű felé, közben háttal előre rohant az erdő irányába - Segíts nekik a rádióval!

Gally felsóhajtott.

- Jól van... bököttek, ide azzal a szarral - indult meg Jorge irányába, kezét az eszközért nyújtotta, nem számított mekkora távolság volt még kettejük között.

- Megoldottuk, hermano... Akár indulhatnánk is - fejével az erdő felé biccentett, afelé, ahová Thomas rongyolt nem sokkal korábban.

- Miért ment a bökött? - hunyorogta Serpenyő.

- Franc se tudja. Az igazat megvallva nem is érdekel - hangoztatta Gally egy legyintés keretében véleményét, majd mikor léptei a lányok mellé vezették, lefékezett - Harriet?

- Mondd.

- Te voltál... - kezdte, visszagondolva egyik tisztársára - Az első az Útvesztőtökben, igaz? - a lány ekkor mindent abbahagyott, amit csinált. Fejébe belemásztak az ő Tisztásuk képei, és az egy hónapig tartó egyedüllét emléke, melyet első léte miatt kellett elszenvednie.

- Miért kérded? - nyújtotta Sonya kezébe a rádiót, hogy helyette a lány folytassa a frekvenciakeresést - Nem épp alkalmas idő ez a beszélgetésre.

- Tévedsz - rázta a fejét mosolyogva Gally - Alkalmasabb nem is lehetne, hisz az a bökött Thomas megint csak hátráltat minket és húzza az időnket - ujjával a Vérház felé intett - Tehát amíg ő el van, mi nyugodtan beszélgethetünk, nem?

Harriet karba téve kezét felsóhajtott.

- Tehát akkor... - derült fel az arca halványan, azonban ez hamis volt. Semmi örömet nem okozott neki az, hogy a múltjáról kell beszélnie - Mi is ennek a kis társalgásnak a lényege?

- Te töltötted ott a legtöbb időt... nem igaz? - folytatta a gondolatmenetét Gally.

- Így van - bólintott a lány, arckifejezése már-már büszkének tűnt - De még mindig nem értem, hogy jön ez most ide.

- És te? - a zöld szemű elraktározta a Harriet által közölt információkat, majd a szőke hajú lány felé sandított - Sonya?

- Umm... - húzta a száját a szőke, majd megrázva a fejét, feleletet adott a kérdésre, amiről hitte, hogy a téma volt - Neeem, én sem értem, miért beszélsz erről.

- Nem, mármint... - lélekben Gally tenyere már a saját pofáján csattant - Te mennyi időt töltöttél odabent?

A tisztárs ismerkedni próbált. Ez világos volt, hisz csak nem rég találkozott a két lánnyal. Neki még teljesen új volt az egész, az, hogy volt egy ugyanolyan Útvesztő, mint az övék, és hogy nem csak ők egyedül szenvedtek ettől az egésztől. Valamilyen szinten örült is annak, hogy nem voltak egyedül...