Halálkúra ~ Kérlek ◇

Teresa döntése

A lány visszarántotta Thomast és az ágyba lökte, kikapta kezéből a táskát, majd messzire hajította azt. Minden mozdulata pánikot sugallt.

Leült a fiú mellé, és a feje fölé húzta a kupolát.

- Csukd be a szemed és meg ne moccanj - suttogta, s éppen mire eltakarta Thomas arcát, az ajtó mögöttük kinyílt. Éles tapsolás közepette lépett be a jövevény.

Biztos Janson az, gondolta a lány. De miért tapsol? Remélem, hogy nem buktunk le.

- Hogy haladsz, Teresa? - lépkedett egyre közelebb és közelebb a férfi. Teresa felsóhajtott.

Nem Janson. Csak egy talpnyaló... Nem lesz gáz.

- Még a fele sincs meg. Sajnos sokáig itt kell maradnia, ahhoz, hogy minden emléket visszakapjon - a tag felé fordult - Próbáltam felgyorsítani az eseményeket, de a művelet sajnálatos módon sikertelennek bizonyult.

Túl sokat beszélsz, Teresa! Fogd be!, parancsolt magára. És takard el, azt a szart!

- Milyen kár - búslakodott a férfi, szemei pedig csak ekkor terelődtek a kupolához tartozó, apró monitorra. Látszott tekintetén, hogy megsejtett valamit. Teresát elfogta a rémület.

- Várjunk csak... - a fickó közelebb hajolt a géphez, a lány közben kezét egy váza felé irányította - Ez nincs is... - Teresa megragadta az első tárgyat, amit tenyerével megérzett - Bekapcsolva.

Thomas pedig ekkor hason rúgta a férfit, aki az ütés erejéttől a földre roskadt.

- Thomas, a francba!

- Mi az?

- Elintéztem volna! - Teresa keze elengedte a vázát.

- Mi... a franc..? - szorított fájó hasára a földön kuporgó férfi, aki mellé Teresa gyorsan oldalazott és, akit ezután a lány arcon rúgott. A szenvedő tag, úgy tűnt eszméletét vesztette.

Thomas csodálkozva tekintett a férfira, majd a lányra, aki egy egyszerű ütéssel hatástalanította a veszélyt.

- Miért kellett megrúgnod?!?

- Dehát te is... megrúgtad - hunyorgott a fiú értetlenkedve. Hangja halvány szomorúságot tükrözött, amiért a lányt mérgessé tette.

Teresa arcára szorította tenyerét. Le kellett nyugodnia.

- Najó, akkor... most már nincs visszaút - hajába túrt, majd az elhajított táskára pillantott. Felsóhajtott, s tett egy lépést a sarok irányába. Legnagyobb meglepetésére azonban, egy erős tenyér rámarkolt a bokájára.

A kéz tulaja a földre rántotta Teresát, akinek nem volt ideje feleszmélni. Jó pár másodpercig nem értette, mi is történt pontosan.

Thomas ijedten a lány nevét kiáltotta, mire a földön gubbasztó férfi, üres kezének csuklóját ajkaihoz emelve, beszélni kezdett.

- Azonnal küldjenek erősítést! Az a mocskos emlékes kölyök felébredt és a rohadt szuk- az üzenet pedig itt megszakadt.

Thomas lihegve állt a férfi mögött. Háromszor kellett rávágnia tarkójára ahhoz, hogy a tag végleg elájuljon. Elvetemültnek tűnhetett, amit csinált, de ezt látta az egyetlen megoldásnak.

Teresa zihálva, kifehéredett arccal fordult a fiú felé. Azt hitte ott vége lesz az egésznek. Hogy a férfi elárulja a lányt, hogy kiderül, segítette Thomast és ezzel ő is menekülésre kényszerül. De a fiú megmentette.

- Kösz - lihegte halkan, majd összekaparta magát. Thomas azonnal mellette termett, hogy felsegítse.

- Inkább kapd el a táskát - bökött az említett tárgy irányába Teresa - Indulnod kell. Méghozzá most azonnal.