Halálkúra ~ Kérlek ◇

Emlékeket ne

- Befelé! Mindenki! Nyomás! - parancsolta kezeit lengetve Jorge. Az a pár immunis kölyök - akik kimerészkedtek - azonnal a Berg belsejében termett.

- El kell tűnnünk, el kell tűnnünk - habogta Brenda, miközben óriási táskáját maga elé, tartva berohant a gépbe.

- Mi történik odakint? - kérdezte tudatlanul Serpenyő.

- Szerinted én vágom? - üvöltött vissza idegesen Newt - Francokat! Egy rakás Berg van odafent és mind erre tart! - megragadta a kart, mely a gép bejáratát zárta, s hirtelen lerántotta, mire az csukódni kezdett - Rohadt nagy gázban leszünk ha itt ránk találnak!

- A kölyök jól beszél, azok ott mind VESZETT-esek.

- De... mi is azok vagyunk nem?

Ezen kérdés hallatán, egy pillanatra megdermedt a levegő. Jorge volt az első, aki sok idő után megmozdult, s a kérdés feltevőjére nézett.

- VESZETT-esek?

- Nem! Mármint... - kereste ügyetlenül a szavakat az immunis - Ez a gép. Ez a... - hangja eléggé remegett, de meg kellett emberelnie magát - A VESZETT tulajdona, nem?

Jorge Gallyre tekintett, aki lebiggyesztette ajkait.

- Tehát... - folytatta a fiú - El tudjuk hitetni velük, hogy egy oldalon állunk... nem?

- Nem te volnál a lángész a kis csapatunkban, Newt? - fordult a szőke felé Gally, kezét karba téve, óriási vigyorral az arcán.

- Fogd be bökött - lökte meg az idősebbet Newt, s mellékelt egy mosolyt is - Mondtam, hogy nekem most nem vág - grimaszolt, s megkocogtatta fejét.

- A kölyök nem beszél baromságokat... de meg kell fontolnunk mit teszünk. Én nem vagyok erre felkészülve - dörzsölgette tenyerét Jorge, s közben egymás után, igyekezett mindenki szemébe belepillantani.

- Szóval "Mosom kezeim", mi? - súgta a szőkéhez Minho, s csak ekkor érezte meg barátja borzalmas szagát. A ruhája bűzlött a ráköpködött vértől és izzadtságtól, amit tegnap este sikerült összeszednie.

Később felajánlok neki egy pólót, és csak reménykedhetek benne, hogy elfogadja, jegyezte fel agyába az ázsiai.

- Nem lenne rossz ötlet... de - mielőtt Gally kifejthette volna gondolatmenetét, a pilótafülkében helyet foglaló, sötét bőrű fiú megszakította.

- AZT AZÉRT UGYE VÁGJÁTOK, hogy amíg itt ötletelünk, ezek egyre közelebb és közelebb jutnak? - üvöltött fel Serpenyő miközben beindította a gépet - Tervnek jó, csak nem most! Nincs időnk! El kell húznunk innen, minél előbb!

Newt ekkor a másodpilóta ülésén termett.

- Mit csináljak, mondjad!

A Berg motorja felcsendült. Serpenyő rámarkolt a kormányra.

- Kapaszkodjatok! - szólt hátra.

- És ha csak csendben meglapulnánk? Hátha nem vesznek észre - Gally pattant az ülés mögé, kissé megbántódott azon, hogy senki nem vette figyelembe azt, amit mondott.

Serpenyő még nem volt teljesen ura a helyzetnek, vezetési stílusát még senki nem szokta meg, így amikor a gép megrázkódott ijedtségében mindenki felkiabált.

Jorge a pilótafülkébe rontott, s eltolta a sötét bőrű fiút.

- Add át, a fenébe is! - Serpenyő pedig sértődött képet vágva, lassan kikelt az ülésből.

- Pedig olyan kényelmes volt - szomorkodta, miközben Jorge felváltotta őt.

- Tűzzünk a francba! - Newtnak közben fogalma sem volt róla, mit nyomkodott, de úgy tűnt bevállt. A Berg felemelkedett a talajról, legalább egy méter magasba. Hirtelen azonban - minden ok nélkül a pilótafülke összes fénye kihúnyt. Jorge nem hitt a szemének.