Halálkúra ~ Kérlek ◇

A bökött visszatérő

- Thomas... hé... - lökdöste tisztársát Serpenyő - Bökött... Ébresztő van, na! - nem kiabált. Nem akart. Nem akarta, hogy Thomas egy üvöltő seggfejet halljon meg először. Azt akarta, hogy a srác egy barát nyugtató hangjára keljen.

Gally közben csak ült a homokban és a fekvő fiútól pár méterre lévő táskát figyelte.

Vajon az Thomasé?

Serpenyő továbbra is beszélt a földre terült sráchoz. Ujjaival Thomas nyakát kezdte nyomkodni, így kereste a fiú pulzusát. Az első helyen ahol próbálta, nem érzett semmit, pedig biztos volt benne, hogy jó nyomon járt. Clint legalábbis így mutatta neki...

Serpenyő kezei remegni kezdtek, mikor a harmadszori tapintásra sem érzett semmiféle életjelet.

- Ne csináld már bökött... - mormogta Thomasnak.

Gally a sötét bőrű fiú rettegő szavait hallva, közelebb csúszott az eszméletlen Thomashoz és eltolta onnan a pulzust kereső kezet. Átvette a munkát. Nyomkodni kezdte a kidőlt srác nyakát, de semmire nem jutott. Az ő keze is remegni kezdett, ahogy a félelem átvette az uralmat a teste fölött.

Lehet, hogy... vége?

- Nem végezheted így, te nyomorult - jelentette ki Gally haragosan - Ilyen gyenge lennél? - szavaival fel akarta bőszíteni Thomast, hogy magához térjen és visszaszóljon neki... de a srác nem tette - Gyerünk már, te szerencsétlen...

Gally pár másodpercig még kereste Thomas szívverésének jeleit, de nem talált semmi biztatót. Kezét lassan lehúzta a fiú nyakáról, majd maga mellé, a porba ejtette.

- Akkor... - kezdett bele rekedt hangon - Ennyi volt...? Minden amit tettünk - szavai pedig egyre haragosabbá váltak - Végül ide vezetett? Ez lenne a vége? - Gally a némán ülő és bambuló Serpenyőtől várta, hogy feleljen.

Azonban a zöld szemű tisztárs a választ mástól kapta...

És nem szavak formájában.

Öklendező, száraz és poros köhögéssel, Thomas összerezzent a földön. Ezzel a jelenlévők tudtára adva, hogy igenis él, és egy olyan egyszerű dolog, mint a szárazság nem elég ahhoz, hogy eltegye őt láb alól. Thomas visszatért közéjük és ezt mind a két tisztárs tudomásul vette.

Serpenyő óriásit sóhajtott.

- Hála a bökött égnek - szívére fogott, s a felhők felé nézett - Tartozunk eggyel, Jó Uram! - Gally elmosolyodott barátja idétlenségét látva, majd komolyra fordította a szót.

- A vacadék kiszáradt. Rettenetesen... - ráncolta homlokát - Minél gyorsabban el kell vinnünk a géphez.

Gally és Serpenyő is egyszerre Thomas válla alá fogtak, majd könnyű szerrel megemelték.

- Hé! - terelte szúrós szemét a fiúra Gally - Kapd fel azt a táskát - bökött az említett tárgy irányába, mire az immunis srác odarohant, hátára vette a zsákot, majd visszacsatlakozott a kis csapathoz.

◇

- Jól lefogyott a bökött...

- Ja, könnyebb mint egy zsák krumpli - mosolyogta Serpenyő, miközben előre araszoltak, vállukon az olykor fel-felébredő, de egyébként eszméletlen Thomast tartva - Elég ránézned és azonnal vágod, hogy nem volt kellemes útja.

- Ja.. - engedett egy félmosolyt Gally, majd egy pillanatra megtorpant.

- Mi a gáz, kapitány? - pillantott rá Serpenyő tisztársára, azonban mielőtt a zöld szemű felelhetett volna, egy rekedt hang vette át a szót.