Halálkúra ~ Kérlek ◇

Futárnak való

Brenda rohant. Úgy rohant, hogy Minho sem tudta tartani a tempót. Pedig ő futár volt. Automatikusan más nem is jutott az ázsiai fiú eszébe, csak az, hogy az útvesztőben nagy hasznát vették volna. Hisz ha lett volna a fiúknak egy ilyen futáruk, talán nem telik három évbe, és annyi ember életébe az, hogy kijussanak.

A lányt az akaratereje hajtotta. Már nem érezte lábait, tüdeje is sajgott, de tudta, mennie kell. Nem állhat meg. Thomasnak és Newtnak szüksége van rá. Rá és az ellenszérumra.

◇

Thomas még mindig nem tudta lerázni Newtot. Egy pillanatnyi ideje sem volt azon gondolkodni, mit tegyen, mert akárhányszor esélye nyílt rá, barátja támadott.

Mikor Thomasnak sikerült ismét eltaszítania magától, Newt megállt egy másodpercre, szájából folyt a massza. Ép eszű tisztársa megrémülve közelített hozzá. Bármennyire is volt most az ellensége, nem bírt ártani neki. Nem, mert tudta, hogy régi barátja ott van bent a buggyant test rejtekében és szenved.

Newt ekkor farzsebe felé nyúlt. Lassan kihúzta apró tőrét dzsekije titkos tartójából, s támadó pozícióba helyezkedett. Thomas nem fogta fel, mi történt, míg barátja felé nem vágott egyet. Az ép elméjű fiú hátravágódott, Newt tőre pedig célt tévesztett. Elsőre.

Másodszori próbálkozáskor Newt Thomas fölé magasodott, lenyomta a földre, s egyenesen barátja szíve irányába nyomta kését. Egyedül Thomas kezei akadályozták meg abban, hogy brutális módon meggyilkolja társát.

Newt minden erejét a nyomásba fektette, így erősebbé vált mint Thomas. A tőr egyre közelebb és közelebb került barátja mellkasához, mígnem áthatolt a pólóján, a bőrén majd a húsán is. Thomas felordított kínjában, ez az üvöltés pedig megmentette a további fájdalmaktól. Newt megrettent egy másodpercre, kezei szorítása enyhült.

Thomas lábát használva taszította el magától Newtot, aki a földre rogyott. Thomas ekkor bemosott neki egyet, barátja azonban mintha meg sem érezte volna, azonnal felállt.

- Newt? - a remegő fiú, ki vérző sebet viselt mellkasán, ökölbe szorított kézzel készült a következő csapásra. Newt késére markolt, s kapálózni kezdett a levegőbe, vágásaival egyre közelebb került tisztársához.

A kés kivédése Thomas számára lehetetlennek tűnt. Elfáradt, s vérvesztesége sem segítette a harcban. Newt nem gondolkodva haladt felé, azonban végső csapása előtt megérezte önmagát. Tudta, hogy nem ölheti meg Thomast. Kettejük közül neki kell meghalnia. Egyedül neki. Ezért az utolsó szúrás irányát jól megtervezte, abban az egy másodpercben, ami megadatott ép elméjének.

Teste Thomas felé rontott, ezt biztosan érezte, arra azonban képes volt, hogy kését a végső pillanatban saját szíve felé fordítsa. Így a fegyver már nem fenyegette Thomas életét, hisz ha Newt elér barátjához, akkor pengéjét maga szívébe szúrja.

Ha elérek Thomashoz, vége.

- THOMAS! - üvöltött fel egy ismerős hang, melyet loholó lihegés követett. Ez összezavarta Newtot, megkavarta fejében a gondolatokat, s elűzte belőle ép eszét. Újra Thomasra támadt, aki kikerülte a szúrást.

Végül Newt mégsem tudott a döntő pillanatban önmaga maradni, hogy véget vethessen az egésznek és megölje magát. A szőke fiút újra elnyelte a vírus, s ismét képtelen volt rá, hogy irányítsa tetteit.

Felüvöltott.

- Brenda! Brenda gyere! - szólt közben Thomas a lánynak, majd önkénytelenül is Newt vöröslő szemébe pillantott. Nem rá néztek. Newt már nem őrá figyelt. A buggyant tisztársat sokkal inkább kötötte le a lány, mint eddigi ellenfele. Mintha puskából lőtték volna ki, Newt borzasztó sebességgel megindult, s Brendára rontott.