Halálkúra ~ Kérlek ◇

És azután?

- Ez mégis mi volt, Thomas?! - üvöltött fel Minho haragjában.

- Minho nyugodj meg - üres kezét az ázsiai felé emelte, mire mindketten szőke barátjukra figyeltek. Newt rákapott a szúrás helyére miután Thomas kattanásig nyomta belé a fecskendő tartalmát, majd kirántotta a tűt társa nyakából.

Minho ekkor vette észre. Thomas nem a tőrt vette föl. Esze ágában sem volt megölni Newtot. Meg akarta menteni. A folyadék pedig, ami a fecskendőből a félig Buggyant fiú szervezetébe áramlott, az egyetlen esélyük volt rá.

Newt szívta magába a levegőt, a száján keresztül csak úgy nyelte az oxigént mintha víz lett volna egy maratonfutás után.

Sötét szemei Thomasra siklottak, aki ekkor megérezte barátja szenvedését és az hirtelen a sajátjává vált. Thomas közelebb lépett. Lelökte Newtot Brendáról, aki pedig hátat fordítva kettejüknek ért földet.

Thomas kezét nyújtotta Brendának, de a lány csak Newtot bámulta.

- Thomas... - suttogta, mire a fiú fülelni kezdett.

Newt ekkor hangot adott fájdalmának, mely először halk nyöszörgés volt, majd hangos szenvedésbe csapott át.

- N...Newt? - Thomas felemelte magát fenekéről, s előre guggolt. Várta, hogy Newt megszólaljon vagy akár valami válaszfélét adjon neki.

Hajlított térdekkel indul meg a szőke hajú rázkódó teste felé.

- V... - kezdte el Gally, de beletorpant a szavakba - Vajon bevállt? - Brendára pillantott, aki rövid frufruját igazgatta, majd Newtra nézett.

- Newt hallassz?

Newt csak hörgött. Egyre hangosabban.

- Thomas... - a fiú nagyot nyelt. Brenda állásba tolta magát és elindult Newt felé.

- Brenda várj... - emelte magasba kezét Gally - Várj - lihegett - Nem tudjuk mi van vele...

- Thomas! - hívta segítségül Brenda a fiút.

- Brenda, Gallynek igaza van - sebére fogott melybe ismét kín nyílalt, majd felállt és ő maga indult Newt felé.

- Thomas! - a fiú nem figyelt. Newtra koncentrált, aki csendben feküdt nekik hátat fordítva - New-

Newtból pedig sok idő óta először, most jött ki normális emberi hangon pár szófoszlány. Kezét a fecskendő által keltett kis lyukra tapasztotta. Borzasztóan marta öt belülről az anyag amit belenyomtak. Ha nem tudta volna hogy a barátai tették, azt hitte volna ez a folyadék megöli. Mondjuk ígyis úgy érezte.

Összeszorította szemeit majd képtelenné vált elviselni a fájdalmat. Felnyögött, a saját hangján. És érezte ahogy a vírus haldoklik benne. Ahogyan ő is.

Meghallott valamit. Régen hallott hangot. Ismerős volt. És jól esett hallani.

Felköhögött, hogy érthetően tudjon beszélni.

- T....T...- nagy levegőt vett, mégsem volt elég ereje megszólalni.

Rohadt életbe...

Régen érezte ennyire otthon magát saját testében. Kár hogy az egyetlen érzelem amit igazán tapasztalhatott a fájdalom volt.

- Newt? - kúszott oda mellé Thomas - Hé öreg... itt vagy? - szemei túráztak a fiún - Hallasz engem?...Newt...?

Newt tompán hallott mindent. Nem volt biztos benne, hogy a valóságban van vagy álmodik. Hogy meghalt-e vagy életben van. Testébe hirtelen eszelős kín nyílalt. Felnyögött összerezzent és a földbe akart bukni. Az ereit és vénáit perzselte a fájdalom, melynek bármi áron véget akart vetni.