Halálkúra ~ Kérlek ◇

Indulás

A Berg túl az utolsó városon, egy kisebb homokos dombon szállt le. Serpenyő volt az első őrszem. Este ő figyelt rá, nehogy megtámadják őket a Buggyantak.

Mielőtt azonban mindenki nyugovóra tért, egy hosszas veszekedést még lebonyolított a csapat. Végül mind belátták, hogy várniuk kell. Thomas érdekében, és az immunis kölykök jelenlétét figyelembevéve született meg a döntés.

Mikor az ég világosodni kezdett, Newt lépett ki a Berg belsejéből, s a legközelebbi sziklának támaszkodó fiúhoz sétált. Átvette a helyét, Serpenyő pedig óriási örömmel rongyolt be a gépbe, s feküdt le a szőke fiú helyére.

Newt feladata az volt, hogy felébressze a többieket, ha meglátja a Napot. Így is tett. Először Jorgéhoz ment be, majd fokozatosan felvert mindenkit...

És belekezdtek a készülődésbe.

◇

- Thomas - a lány hangja fejfájást okozott a fiúnak. Mintha egy fúróval szúrták volna ki a koponyáját.

Erre ébredni...

Korábban még szépnek tartotta és kedvesnek. De azok után amit tett, minél többször hallotta ezt a hangot, annál taszítóbbá vált. Nem akart felelni Teresának. Nem akart beszélni vele és nem akart figyelni rá. Minden tekintetben el akarta kerülni.

Csak haragos tekintettel figyelte a plafont maga fölött.

- Thomas, nem vagyok idióta. Tudom, hogy hallassz.

- És akkor mi van? - emelte meg nyakát a fiú, s szemeivel elkapta Teresa tekintetét - Nem érdekel többé, hogy mit akarsz.

A lány felsóhajtott.

Gyerekes.

- Thomas meg kell hallgatnod.

A fiú fájdalmas mosolyt festett az arcára, közben bólogatott. Érezte, hogy könnyek akarnak kiszökni szemeiből, de nem volt olyan gyenge, hogy egy ilyen helyzetben megengedje magának a sírást.

- Hányszor hallottam már ezt... Állandóan ezt mondod, megállás nélkül magyarázatokat keresel arra amit tettél és próbálod meg elhitetni velem, hogy bízhatok benned.

- Thomas - a lány hangja egyre szomorúbban csengett.

- Többé... nem érdekel, mit akarsz.

- Csak hallgass meg! - halkan, gyengén követelte Teresa. Nem akart erőszakos lenni, de nem is hagyta volna annyiban.

Thomas erre már nem reagált.

- Tom, kérlek - a fiú ekkor Teresa felé kapta fejét, s a lehető legkedvesebben kérdezett vissza.

- Meg tudod akadályozni? - a lány összezavarodottnak festett - Meg tudod akadályozni ezt az egészet? - ismételte Thomas, majd nagyra nyitott szemekkel várt a válaszra.

- Miért nem akarod visszakapni az emlékeidet? Nem akarsz emlékezni a szüleidre? Azokra akik felneveltek? Vagy a testvéreidre? A korábbi életedre? A családodra? Nem akarod legalább tudni, hogy milyenek voltak? Ismerni őket?

- Ismerem a családomat. Tudom milyenek - jelentette ki komoran Thomas.

- Hogy... Hogy?

- Úgy, Teresa, hogy nem érdekel ki voltam korábban. Már nem az vagyok. Már nem számít... - Newt szavai csengettek a fülében, melyeket még a Tisztáson hallott tőle.

- A családom ott van kint - hangja halkult, de a harag továbbra is tükröződött benne - És rám vár.

A plafonról a lány gyönyörű, kék szemeibe terelte tekintetét.