Halálkúra ~ Kérlek ◇

Félni

- Ez nem kérdés, Jorge.

- De az a hely - kezeit maga előtt ökölbe szorítva magyarázásba kezdett volna, de Thomas megszakította.

- Minho - kezdte, közben lassan kereste a férfi tekintetét - ... Newt és Brenda ott vannak - ezután hátrébb lépett, s már a többiekhez is intézte szavait - Nem hiába jöttünk ide - jobb kezével erőteljesen gesztikulálni kezdett - Tudtuk, mire vállalkozunk.

- Hát ömmm - húzta a száját Serpenyő - Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én erre azért bököttül nem számítottam.

Thomas ezután óvatosan megcsavarta fejét, közben elmosolyodott. Ezzel a mozdulatával belátta, hogy tisztársának van igaza, hisz tényleg fogalmuk sem volt arról, hová vezeti őket útjuk.

- Jó, talán - bólintott - Talán nem tudtuk pontosan... - kibökött az ablakon, egyenesen az Útvesztő felé.

Nem volt ami eltántorítsa attól, hogy barátaiért menjen. Mondhatott bárki bármit, őt nem tudták volna meggyőzni arról, hogy jobb lenne, ha eltűnnének a helyszínről, amíg még lehet.

- De vállaljuk a kockázatot... - jelentette ki, közben kihúzta magát, ez pedig megerősítette azt, mennyire komolyan gondolja, amit mond - ... hisz ezért vagyunk itt, nem? - ekkor Thomas újra Jorge szemébe nézett - Értük.

A férfi lehajtotta a fejét, s állára tapasztotta tenyerét. Dörzsölgetni kezdte növésben lévő borostáját, mert úgy érezte, ez segíti abban, hogy a gondolkodásra koncentráljon.

- Féltek. Tudom... - megrázta a fejét - De ez nem baj... - folytatta Thomas, megállapítva, hogy a beállt csendet senki másnak nem állt szándékában megtörni. Halkat sóhajtott - ...én is félek... - tekintetét a földre terelte - De nem attól, hogy visszamenjek oda.

Ekkor a többség meglepetten pillantott rá, hisz nem pontosan ez volt az, amire vártak. Gally érdeklődve ellökte magát a faltól, mutatóujját és hüvelykjét állához ragasztotta.

- Nem is attól, hogy újra elkapnak, vagy, hogy meghalok - folytatta a felsorolást a figyelem középpontjában lévő tisztárs. Jorge ekkor előre dőlt forgós székében, s ráerősített Thomasnak szentelt figyelmére, mire a srác elnémult egy pillanatra.

- Amitől félek az az... - ekkor a férfi szemébe nézett - Hogy azoknak a bökötteknek baja esett... - Jorge szíve Thomas félelemmel telt tekintetét látva, összeszorult, a srác azonban ezután halványan elmosolyodott - Félek - vallotta be bólogatva - Rettentően - ezt a szavát pedig kissé elnevette - És tudom, hogy ti is féltek... - Jorge ekkor egyetértően bólintott, Thomas pedig néma sóhaj után befejezte mondandóját - Ezért megértem, ha nem akartok jönni...

Ha azoknak a bökötteknek baja esett... Nem tudom mit csinálok.

- Bökött - vonta magára tisztársa figyelmét Gally - ... Ha nem félsz - kezdte, közben a Thomassal szembe sétált, csípőre tett kézzel, tekintetét végig a srácon tartva -, akkor nem vagy ember.

Thomas ekkor felpillantott, s nagy meglepetésére Gally mosolygó arcával találkozott.

- Egyébként meg, ha már idáig eljöttünk... bolondok leszünk a cél előtt meghátrálni - a zöld szemű ezután karba tette kezét, s visszalépett a falhoz, melynek később támaszkodott. Thomas elmosolyodott, s köszönetképpen bólintott Gallynek.

- Hát egyedül én se mernék bemenni oda - vigyorodott el Serpenyő - Szóval jó, hogy itt vagyunk egymásnak - Harriet erre mosolyogva szemét forgatta.

- Számíthatsz ránk, Thomas - vette át a szót a Berg hátából előre lépő Aris - Ahogy mi is mindig számíthattunk rád... - Harriet ekkor mellé csúszott és oldalba lökte - Nem kell egyedül menned - fejezte be a fiú.