„Nagynak lenni annyi, mint meg nem értettnek lenni."
Oscar Wilde
Tízedik születésnapjára Draco egy kettős ingát kért a szüleitől. El kellett magyaráznia, miben különbözik egy sima ingától (mert biztos volt benne, hogy ha nem teszi meg, akkor nem a megfelelő ajándékot veszik neki), ez pedig egy hosszú beszélgetésbe torkollt arról, mitől is olyan különleges ez az inga.
Tíz frusztráló percet töltött azzal, hogy megpróbálta elmagyarázni a káosz fizikai rendszerét és dinamikai viselkedését, mielőtt az anyja félbeszakította.
– Ó – mondta az asszony –, szóval a kis kísérleteidhez kell!
Azt hallania, hogy káoszelméleti munkáját egy nő, aki annyit sem tud megmondani, mi a különbség Edward Lorenz és egy földbe ásott gödör közt, csak „kis kísérleteknek" nevezi, elég nagy csapás volt az egójára. Összefonta maga előtt a karját, hogy kinyilvánítsa helytelenítését.
– A munkám elméleti, nem gyakorlati jellegű – jelentette ki. – Annak a területnek a megértéséről szól, hogy valóban képes lehetnék-e bármit leutánozni egy olyan pontatlan fizikai eszközzel, mint egy kettős inga.
– Draco – szólalt meg az apja azon a nyers, világunt hangon, amit arra használt, hogy bűntudatot keltsen benne, amiért annyira nehéz eset –, miféle célra tudnál egy ingát...
– Kettős ingát.
– ...kettős ingát használni?
Az igazság az volt, hogy semmilyen célra nem használta volna, legalábbis nem gyakorlatira. Matematikusként Draco ugyanabból az okból szeretett volna kettős ingát, mint amiből a történészek földgömböt. Választott területének szimbólumaként szolgált. Azon kívül, a kettős inga önmagában a káosz reprezentációja volt, nem csak matematikailag, hanem az életben is, olyasvalami, ami alázatra készteti a tapasztalt megfigyelőt az univerzum entrópiájával szemben. Draco szülei jellemző módon nem fogták fel a szimbolizmus értékét.
És a fenébe is, egyszerűen csak akart egyet. Miért volt ennyire nehéz megérteni ezt?
– Fogadjunk, hogy nem lennétek ilyen makacsak, ha Newton-bölcsőt kértem volna.
– Azt valóban könnyebb volna találni, mint ingát.
– Kettős ingát!
– Mi a baj a Newton-bölcsővel? – kérdezte az anyja. – Az is ugyanaz a fajta tudomány, nem?
– Egyáltalán nem ugyanaz a fajta tudomány! – válaszolta Draco metszőn. – A Newton-bölcsőnek az a célja, hogy demonstrálja az energiamegmaradást. A termodinamikának annyi köze van a káoszelmélethez, mint a C-dúr hangsornak Mozart szimfóniáihoz!
– Ne drámázz már ennyire, Draco – mondta az apja, és átszelte a dolgozószobát, hogy töltsön magának egy pohár konyakot. – Egyébként is, hol találnánk ilyet?
– Nem tudom. Ajándékboltban? Katalógusban?
– Esetleg készíttethetnénk egyet – ajánlotta fel az anyja, miközben kissé összevonta a szemöldökét.
Apja addigra már megtöltötte a poharát, és megivott két korty konyakot.
– Felteszem, hiába is reménykednénk abban, hogy versenyseprűt kérsz majd, mint egy normális gyerek – mondta Dracónak, miközben megvetően nézte.
YOU ARE READING
Káoszelmélet
FanfictionDrarry fordítás az író engedélyével! Egy alternatív világ, ahol Draco egy zseni tudóspalánta, és kézbe veszi a dolgok irányítását. De vajon ki lesz a nagyobb zseni, ő vagy Voldemort? Káosz: amikor a jelen meghatározza a jövőt, de a hozzávetőleges je...