1. fejezet: 1990. május 28.

3.2K 144 43
                                    


„Nagynak lenni annyi, mint meg nem értettnek lenni."

Oscar Wilde


Tízedik születésnapjára Draco egy kettős ingát kért a szüleitől. El kellett magyaráznia, miben különbözik egy sima ingától (mert biztos volt benne, hogy ha nem teszi meg, akkor nem a megfelelő ajándékot veszik neki), ez pedig egy hosszú beszélgetésbe torkollt arról, mitől is olyan különleges ez az inga.

Tíz frusztráló percet töltött azzal, hogy megpróbálta elmagyarázni a káosz fizikai rendszerét és dinamikai viselkedését, mielőtt az anyja félbeszakította.

– Ó – mondta az asszony –, szóval a kis kísérleteidhez kell!

Azt hallania, hogy káoszelméleti munkáját egy nő, aki annyit sem tud megmondani, mi a különbség Edward Lorenz és egy földbe ásott gödör közt, csak „kis kísérleteknek" nevezi, elég nagy csapás volt az egójára. Összefonta maga előtt a karját, hogy kinyilvánítsa helytelenítését.

– A munkám elméleti, nem gyakorlati jellegű – jelentette ki. – Annak a területnek a megértéséről szól, hogy valóban képes lehetnék-e bármit leutánozni egy olyan pontatlan fizikai eszközzel, mint egy kettős inga.

– Draco – szólalt meg az apja azon a nyers, világunt hangon, amit arra használt, hogy bűntudatot keltsen benne, amiért annyira nehéz eset –, miféle célra tudnál egy ingát...

Kettős ingát.

– ...kettős ingát használni?

Az igazság az volt, hogy semmilyen célra nem használta volna, legalábbis nem gyakorlatira. Matematikusként Draco ugyanabból az okból szeretett volna kettős ingát, mint amiből a történészek földgömböt. Választott területének szimbólumaként szolgált. Azon kívül, a kettős inga önmagában a káosz reprezentációja volt, nem csak matematikailag, hanem az életben is, olyasvalami, ami alázatra készteti a tapasztalt megfigyelőt az univerzum entrópiájával szemben. Draco szülei jellemző módon nem fogták fel a szimbolizmus értékét.

És a fenébe is, egyszerűen csak akart egyet. Miért volt ennyire nehéz megérteni ezt?

– Fogadjunk, hogy nem lennétek ilyen makacsak, ha Newton-bölcsőt kértem volna.

– Azt valóban könnyebb volna találni, mint ingát.

Kettős ingát!

– Mi a baj a Newton-bölcsővel? – kérdezte az anyja. – Az is ugyanaz a fajta tudomány, nem?

– Egyáltalán nem ugyanaz a fajta tudomány! – válaszolta Draco metszőn. – A Newton-bölcsőnek az a célja, hogy demonstrálja az energiamegmaradást. A termodinamikának annyi köze van a káoszelmélethez, mint a C-dúr hangsornak Mozart szimfóniáihoz!

– Ne drámázz már ennyire, Draco – mondta az apja, és átszelte a dolgozószobát, hogy töltsön magának egy pohár konyakot. – Egyébként is, hol találnánk ilyet?

– Nem tudom. Ajándékboltban? Katalógusban?

– Esetleg készíttethetnénk egyet – ajánlotta fel az anyja, miközben kissé összevonta a szemöldökét.

Apja addigra már megtöltötte a poharát, és megivott két korty konyakot.

– Felteszem, hiába is reménykednénk abban, hogy versenyseprűt kérsz majd, mint egy normális gyerek – mondta Dracónak, miközben megvetően nézte.

KáoszelméletWhere stories live. Discover now