Káoszelmélet

24. fejezet: 1993. november 9.

Nem azért bocsátunk meg másoknak, mert megérdemlik. Azért bocsátunk meg nekik, mert szükségük van rá, mert nekünk van rá szükségünk.  

  Bree Despain  

– Mr Malfoy – sóhajtotta Dumbledore professzor vagy tizenötödjére, mióta a fiú megérkezett az irodájába, de Draco beléfojtotta a szót.

– Fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy nincs más megoldás.

– A dementorok...

– ...teljesen eredménytelenek voltak már kezdettől fogva. Hasznavehetetlenek voltak, amikor megszökött az Azkabanból, és akkor is, amikor betört a Roxfortba. Ha van olyasvalaki ebben a szobában, aki elég ostoba, hogy azt higgye, a Mágiaügyi Minisztérium se nem túl haszontalan, se nem túl korrupt ahhoz, hogy sikerrel kezelje a helyzetet, akkor könyörgöm, beszéljen!

Draco megpördült a sarkán, hogy végignézzen a jelenlévőkön. Piton professzor, Lupin és Flitwick változó mértékben, de mind egyetértettek szavai igazságával.

– Igazgató – szólalt meg Flitwick professzor egy kis csöndet követően –, ha bármit is megtudtam Mr Malfoyról az elmúlt néhány évben, az az, hogy van két kétségbevonhatatlan vonása: az intelligenciája és az erkölcsössége. Biztosan tudom, hogy ön is ugyanígy tapasztalta.

Dumbledore professzor nem válaszolt azonnal. Mögötte Fawkes lágy, mély hangon rikoltott.

– Mit gondol, Remus? – kérdezte hirtelen, élénk, kék szeme pedig Lupin professzor felé villant. – Hallotta Mr Malfoy tervét. Azt gondolom, helytálló azt mondani, hogy nagyban a Sirius Black személyiségével kapcsolatos feltételezésekre alapul; és ki tudná ezt jobban megállapítani, mint ön?

Piton professzor egy undorodó hangot hallatott. Lupin professzor vetett feléje egy fáradt pillantást, de egyébként nem reagált.

– Igazgató, a terv sziklaszilárd – mondta Lupin professzor halkan és szűkszavúan. – Pontosan a jellemére játszik, ilyennek is ismertem őt. Ha Mr Malfoy következtetései és elméletei helyesek, garantálom a sikerét.

– Persze, hogy helyesek a következtetéseim és az elméleteim – mondta Draco nyersen.

– A tervnek megvan az az előnye, hogy nem sodorja veszélybe a diákokat – tette hozzá Flitwick professzor. – Szó szerint elkülöníti őket Blacktől.

– És ön mit gondol, Perselus?

Draco pont akkor nézett Piton professzorra, amikor a férfi felszegte az állát.

– Ismeri a válaszomat, Albus – felelte, de Dumbledore professzor válaszul csak megemelte egyik ezüstös szemöldökét. – Azt hiszem, hogy ha Mr Malfoy ajánl valakinek egy tervet az iskola és valószínűleg egy élet megmentésére, akkor ostoba, ha visszautasítja.

Draco keményen próbálkozott, hogy ne tűnjön rettentően elégedettnek. Megint Dumbledore professzorra nézett, és felfedezett az arcán egy halovány kis mosolyt.

– Mit javasol, mikor kezdjük el, Mr Malfoy? – kérdezte.

– Hamarosan – válaszolta Draco –, de ne túl hamar. Kell egy pár nap, míg visszanyeri a biztonságérzetét.

Dumbledore professzor lazán intett a pálcájával, amitől a határidőnaplójában a lapok egyszer csak felpörögtek.

– Esetleg tizenhetedikén?