Why So Complicated?

15.

[Yoongi POV]
-Hol a rákban voltál?!-ordított rám Boss, mikor eltántorogtam a munkahelyemig. Éreztem, hogy még valószínűleg sosem húztam ki nála ennyire a gyufát, és hogy rendesen kapni fogok érte. De megérdemlem, mert nem lett volna szabad teljesen kiütnöm magam, még ha minden fel is fordult körülöttem.
-Légyszi..ne haragudj rám. Minden nagyon gáz most, és mindent elmesélek este, ha lemegy a műszak. Elmentem egy buliba, ahol rendesen téptem és ittam az éjszaka, meg más baromságokat is csináltam. Biztos te is voltál már hasonló helyzetben.
-Ja, de ez szerinted magyarázat? Egész tegnap nem láttalak, hülyegyerek! Oké, hogy szabad délutános voltál, de minimum egy telefon jól esett volna, hogy nem alszol itthon. Normális vagy? Itt paráztam, egy percet sem aludtam, fogalmam sem volt, hol vagy és mi a francot csinálsz.-magyarázott dühösen. Elszégyelltem magam, hiszen igaza volt. Amennyi mindent tett értem, legalább egy hívást megérdemelt volna. Nagyon-nagyon nehezen, de végül kiengeszteltem, de már beszélgetni nem nagyon maradt időnk, mert érkezett az első vendégem. Bevettem egy fájdalomcsillapítót, viszont vízen kívül egy korty vagy falat sem ment le egész nap a torkomon, olyan hányingerem volt. Szerencsére viszonylag jól bírtam az általános felhajtást a szalonban délelőtt, azonban egyszer csak váratlan vendégem érkezett, akit pont legkevésbé sem akartam látni abban a pillanatban.
-Yoongi! Látogatód jött.-jelent meg a Taejung nevű munkatársam az ajtóban...Miwonnal.
-Köszi.-biccentettem, ezzel pedig távozott is. Sejthető volt, hogy ez nem fog rövid ideig tartani, így kénytelen voltam a lányhoz fordulni, akit épp tetováltni készültem.-Bocsi a kellemetlen helyzetért, de egy nagyon kicsit magunkra hagynál minket? Attól tartok, nem a legszebb beszélgetésnek lennél fültanúja.-köszörültem meg a torkom, mire ő bólintott, majd kiment. Rögtön kitört belőlem a gyűlölet és a harag.-Mit keresel itt?-förmedtem az előttem álló utált személyre.
-Hallod. Szeretnék veled beszélni.-nézte a padlót félénken.
-Márpedig nekünk kettőnknek semmi tárgyalnivalónk nincs egymással.-fontam keresztbe a karjaimat.
-De. Bármit megteszek, csak tartsd a szád. Figyelj, meg kell értened a helyzetemet. Mit tegyek, ha két emberbe vagyok egyszerre szerelmes, és nem tudok választani? Az egyetlen megoldás ez!
-Hogy csalod őket? Ragyogó ötlet. Mi van, ha kiderül? Két szék között a földre esel? Nagyon remélem, mert pár nap és mindketten megtudják majd az igazságot.-jelentettem ki.
-NEM! Nem teheted ezt velem, te szemét! Miért nem fogod fel, hogy az életemről van szó, meg a szívem épségéről?
-Hah, ez jó volt.-nevettem fel erőltetetten.-És az én szívemmel mi lesz? Azt gondolom nem tudod, hogy rohadtul beleestem Hoseokba, de tartom magam, mert barátja van, és mert én egy tiszta ember vagyok, ellentétben veled. Komolyan azt kéred, hogy nézzem végig, ahogy ugyanaz a személy csalja a testvéremet és Hobit? Még mit nem. Nincs az a pénz, amiért megtenném neked ezt a szívességet.-mondtam szárazon.
Elhallgatott. Nagyon, nagyon sokáig bámult a cipője orrára, majd a szemében düh csillant, és egy óriási pofont kevert le nekem. Mielőtt magamhoz térhettem volna a váratlan eseményből, Boss máris a szobában. termedt.
-Mit csináltál?-ugrott Miwon elé, és nem túl erősen nyakon vágta, ami után még furcsább dolgok következtek. A mérhetetlen harag eltűnt a fiú tekintetéből, és a helyét felváltotta a félelem.
-Hé! Ezt miért kaptam?-fordult riadtan főnököm felé.
-Yoongi, nem felpofozott az előbb?-nézett rám az.
-De. A semmiért.
-Hazudik!-motyogta Miwon.-Én semmi ilyesmit nem csináltam!
-Kölyök, még hallottam is.-mondta lenézően neki Boss.
-Ezt nem hiszem el! Miért vádol mindenki verekedéssel??? Először Hoseok jött, hogy eltörtem az ujját. Aztán te azt állítottad, hogy Jungkook csak attól ájul el, ha kezet emelnek rá, és megint pont én voltam ott vele. Most meg mindketten közlitek, hogy megütöttelek! Elegem van.-kezdtek potyogni a könnyei. Abban a pillanatban mindenre rájöttem. Hobi sérülése, Kook ájulása, és az előbbi eset. Azt mondta, le akart feküdni az öcsémmel, aki mint később kiderült, fáradt volt, tehát valószínűleg nem volt kedve hozzá, amitől Miwon felhergelődött. Hobinál is valami hasonló lehetett a helyzet, mert az újabb szívásnyomok a kórházas reggelen is ott voltak a nyakán, de az azelőtti napon totál kimerülten hagyta el a szalont. És most is felhúzta magát. De nem emlékszik semmire, amit idegesen tesz! Ennek az embernek orvosra van szüksége, ami persze nem igazolja a csalását, de beszélnem kell Hoseokkal. Amihez viszont akkor mindent el kéne mondanom neki. Tudtam, hogy másnap visszajön dolgozni, de még egyáltalán nem készültem fel rá, hogy összetörjem a szívét. Az ütéstől újra felkavarodott a gyomrom, és megint megéreztem a töménytelen mennyisegű alkoholt és drogot a szervezetemben. A mosdóba rohantam, és kiadtam magamból mindent. Egyébként egy gondolatomon biztos elgondolkodtatok. Igen, aznap bevallottam magamnak, hogy szeretem Hoseokot.