Why So Complicated?

4.

[Yoongi POV]
Furcsa dolog történt. Miután saját stílusban, mogorván elmondtam Hobinak a dolgát, totál nem várt módon reagált. Mással is beszéltem már így, hiszen a legtöbben ezen a módon egyből megértik, mit kell tenniük. De olyan 3 év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a parancsolgatásomra valaki felizgult! Az még oké lett volna, ha mindez a pólócserém után történik, mert hétvégente edzek már 16 éves korom óta, és szerintem ez meglátszik. De nem, már a válaszán is hallatszott, hogy köd telepdett az agyára, pedig a szobában kizárólag ketten voltunk. Miután átöltöztem, kiviharzott a budiba, én pedig...na jó, tudom, ez gáz lesz...de utánamentem. Legszívesebben egyenesen a fülkébe követtem volna, hiszen mégiscsak férfiakhoz vonzódó hímnemű vagyok, de csak a budiajtó előtt álltam meg. Nem tévedtem azzal kapcsolatban, hogy mit akart csinálni. Tisztán hallatszottak odabentről a sóhajai, az apró, torkából feltörő hangjai. Végül egy hosszabb, félig elfojtott nyögés után abbahagyta a munkálatait, én pedig a testemet elöntő észbontó érzés miatt megbántam, hogy követtem. Nem akartam, hogy az utóbbit megtudja, ezért gyorsan visszaosontam a szobába és elkezdtem felmosni a padlóra száradt festéket. Nemsokára Hobi megjelent az ajtóban. Elvigyorodtam.
-Na, sikerült?-nem bírtam visszafojtani a kérdést, azonban az ő arcán vegyes érzelmek tükröződtek. A nyugodtság és a megkönnyebbültség keveredett az összezavarodottsággal és a kellemetlenség érzésével.
-Öhhmm...figyelj, gondolom, félreértetted a helyzetet. Mármint nem azt, hogy felizgultam, és hogy az előbb elégítettem ki magam a mosdóban. Hanem, hogy ez miattad volt. Van barátom, és a rádióban szóló zenéről ő jutott eszembe. Kicsit elszállt az agyam, és már nem tudtam stoppot mondani.-magyarázott.
Én idióta! Erre nem gondoltam. Barátja van! Barátja! Persze, hogy nem én húztam fel. Na és, akkor mi van?-kérdeztem magamtól, de nem tudtam válaszolni a saját kérdésemre. A rajtam átfutó csalódottság válaszolt helyettem. Csalódott voltam, mert az egóm nem engedte, hogy más férfinek már csak a gondolatára is felizguljon Hoseok, és nem rám. De vajon tényleg csak az egóm volt az oka a bennem keletkező rossz érzésnek?

[Hoseok POV]
Hazudtam neki. Azt mondtam, hogy Miwonról fantáziáltam a Rainism című dal közben, ami a rádióban szólt. Bárcsak tényleg így lett volna! Olyan lelkiismeret-furdalásom van azóta is...pedig nem csaltam meg a barátomat, csak...más miatt élveztem el. Aki semmit nem csinált. Aki a HANGJÁVAL képes volt felhúzni. A hangjával! Mi ütött belém? A kezdetek kezdete óta őrülten szerelmes vagyok Miwonba, és ez most sem változott semmit. Imádom az érintését, a hangját, az illatát, a kinézetét. Nem vagyok kielégületlen, mert minden nap szexelünk. Igaz, hogy rejtélyes okokból sokat jár el itthonról, de ezen is túltettem már magam, hiszen megfogadtuk, hogy hűségesek leszünk egymáshoz, és mindigis őszinte volt velem. Egy valamit nem szeretek benne: hogy erőszakos. Ha ideges, akkor verekszik, és párszor kaptam is már tőle néhány pofont vagy nyakon vágást. Ritkán fordul elő, hogy nincs kedvem lefeküdni vele, de neki ez nem akadály. Akkor levág az ágyra, letépi rólam a ruhát és ha akarom, ha nem, addig csinálja, amíg el nem megy. Összefoglalva, csak akkor durva, ha valami nem tetszik neki. Sokszor ültem le vele beszélni erről, de sosem jártam sikerrel. Azt hiszem, ilyenkor azt mondják, hogy ha valakit szeretünk, elfogadjuk, ahogy van. Egyébként meg általában nagyon jól negvagyunk, olyankor pedig nagyon kedves.
Na de ott tartottunk, hogy Yoongi. Túl sokszor jut még mindig eszembe. Ha arra gondolok, ahogy vele szexelek, a kezem sem kell az orgazmushoz, de visszafogom magam. Egyáltalán miért gondolok ilyenekre? Nagyon gyorsan el kéne felejtenem őt...de ez lehetetlen. Minden nap látni fogom. Minden nap. Holnapig muszáj elrendeznem magamban a dolgokat, mert ma még nincs itthon Miwon. Este van, ő sehol, és ha jól sejtem, nem is jön haza. De holnap már itthon lesz. És elé kell állnom, a lelkiismeretfurdalásommal együtt.