Why So Complicated?

20.

[Yoongi POV]
Rosszabb volt az a napom, mint számítottam rá, de Boss rendesen összeszedett minket. Megengedte, hogy Hoseok egy pár napot kivegyen a munkából. Ez egy irtó rendes húzás volt tőle. Az utána lévő napon tehát nem jött be a szalonba. Mégis történt érdekes dolog a napomban. Épp egy vendégemen dolgoztam, amikor belépett az öcsém a szobába. Nagyon megijedtem. Először azért, hogy most mindent el kell mondanom neki, de utána megláttam a vörös szemeit. Mi a...?
-Szia, Kuksi!-sétáltam hozzá, elnézést kérve a vendégemtől.
-Szia Hyung!-sóhajtott fel.-Van egy perced?
-Persze.- sétáltam ki, megígérve a fiatal lánynak, hogy azonnal jövök.-Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Figyelj...szükségem van rád.-mondta rosszkedvűen.-Eljött hozzám tegnap Miwon. Hangosan zokogott, és elmondta, hogy úgy jött össze velem, hogy barátja volt. De ő megtudta, hogy velem van, és szakított vele. Említette, hogy szépen váltak el meg minden,meg hogy a mostmár volt barátja küldte hozzám, hogy legalább még a mi kapcsolatunkat megmenthesse. Aztán térdre borulva könyörgött, hogy bocsássak meg neki, mert nem akar elveszíteni, és tiszta szívből szeret. Közölte, hogy miatta ájultam el, idegrendszeri problémái vannak, de eljár majd kezelésre. Úgy sírt, hogy fájt látni. Nagyon sok volt ez most nekem egyszerre.-küszködött a könnyeivel, de kis idő múlva feladta. Az agyamnak fel kellett fognia az információkat, amit kapott. Egy nagyon kicsit megkönnyebbültem, hogy nem nekem kell mindezt a tudtára adnom. Egy pillanat alatt bebizonyosodott, hogy Miwon tényleg szereti az öcsémet, mert zokogni csak őszinte és tiszta érzésekből lehet. Megtudtam azt is, hogy szépen váltak el Hobival, és alig vártam, hogy erről meséljen az említett, de abban a pillanatban csakis az öcsémmel kellett foglalkoznom.
-Gyere ide.-húztam magamhoz Jungkookot, és szorosan megöleltem.
-Yoongi! Én nagyon szeretem őt.-mondta szaggatott levegővétellel.-Ezek után is akarok vele járni, nem tudok rá nagyon haragudni, de honnan tudjam, hogy nem történik meg mégegyszer ugyanez? Azt már nem bírnám elviselni. És mi van, ha bántani fog?-igencsak jó kérdés volt. Értelmes tanácsot akartam adni neki. Ehhez viszont az összes Miwon iránt érzett utálatomat félre kellett tennem. Ahogy Kook mesélte, képes elmenni orvoshoz. Képes változni és bármit megtenni, hogy ne veszítse el a tesómat. Egyetlen második esélyt mindenki megérdemel.
-Figyelj, Kookie...szerintem megpróbálhatnátok. Szemétséget csinált, óriásit, de érzed hogy szeret, nem?
-Igen, biztos vagyok benne.-gondolkodott el.-De ha megüt?
-Tudja mostmár, hogy valami baja van. Ha leállítod, kikerül az idegállapotból, megnyugszik és nem folytatja valószínűleg.
-Rendben. Akkor biztos jó ötletnek látod ezt?-kérdezte utoljára.
-Őszintén, nem tudom, de tényleg. Azt sem, hogy a helyedben mit csinálnék. Legszívesebben most megkeresném, és bevernék neki egyet. Viszont az emberek követnek el hülyeségeket. Bárki. Ahogy elmondtad, valószínűleg most csalt meg valakit életében először, és érzi a súlyát. Szerintem nem teszi majd meg mégegyszer.-folytattam le neki az agymenésemet. Fogalmam sem volt, hogy jó tanácsot adok e neki.  De akkor ezt így éreztem jónak, és a későbbi események leigazolták a döntésemet szerencsére.
-Köszönöm, Hyung. Szeretlek.-borult rám, én pedig megveregettem a hátát.
-Én is téged. Vigyázz magadra! Ha akármi van, szólj!
-Úgy lesz.-húzta még kissé szomorúan félmosolyra a száját, majd elment. Nagyot sóhajtottam, és visszamentem szegény csajhoz, miközben csakis egy gondolat járt a fejemben. Elküldte Miwont, hogy ha már neki nem jött össze, legalább a Jungkookkal való kapcsolatukat megmentse? Létezik mégegy ilyen fantasztikus ember a világon?