Why So Complicated?

6.

[Yoongi POV]
Nem tudtam, milyen lesz újra látni Hoseokot, miután egész este róla fantáziáltam, miközben magamat kényeztettem, majd azt álmodtam, hogy rádől egy épület, de nekem szárnyaim nőnek és megmentem (?). 10 percet késett, ami szintén baromira nem jó pont Bossnál. Úgy tűnt, minden téren nagyon össze kell kapnia magát, ha itt akar dolgozni.
-Jó reggelt!-köszöntött vidáman. Alaposan megnéztem magamnak. Hát, nem volt nehéz kitalálni a késés okát. Fekete haja még nedvesen lógott a szemébe, úgy tűnt, hajat mosott. Éreztem a jellegzetes citromos férfitusfürdője illatát, de elég volt 10 centivel lejjebb csúsztatnom a szemem, máris megakadt a szemem az egyértelmű, azelőtti nap még nem ott lévő, zöld és lila színű szívásnyomon a nyakán. Ez rohadtul szíven ütött. Persze semmi ok nélkül, mert barátja van, és akkor szívják ki egymás nyakát, amikor csak akarják. A sötétzöld pólója gyűrötten lógott rajta, bordó nadrágján az öve kicsatolva volt hagyva, fekete Vans cipőjén a cipőfűző nem volt bekötve. Kicsit siethetett.
-Úgy látom, valakinek tényleg király volt. Szedd össze magad, és legyél szíves máskor időben beérni. És nem mellesleg este szexelni.-szaladt ki a számon, pedig nem akartam. A bennem tomboló érzések viszont másképp gondolták.
-Talán valami bajod van vele? És honnan tudod, hogy most csináltuk?-kérdezett vissza, miközben besétált a szalonba és ledobta a cuccát.
-Nézz magadra.-vetettem oda, de az első kérdésére nem tudtam válaszolni. Igen, talán valami bajom van vele. De ő ezt nem tudhatja meg.

[Hoseok POV]
Aznap is észbontóan nézett ki. A reggeli kiruccanásom Miwonnal arra az időre elfeledtette felem a Yoongi-gondjaimat, de ahogy beléptem a szalonba és megláttam, a cerkám azonnal vigyázzba vágta magát. És onnantól egész nap egy centit sem lankadt. Nem tudtam, mi lenne jobb...ha megint a mosdóban intézném az ügyeimet, és akkor totál hülyének néz, vagy egész nap úgy hagyom, és akkor méginkább nem tart majd normálisnak. Azt választottam, hogy nem foglalkozok vele, hátha megszűnik. Egyébként látszólag zavarta a szívás a nyakamon, meg az, hogy rájött, mit csináltam reggel,
-Kezdhetjük akkor?-nyújtott felém egy doboz gumikesztyűt.-Megtanítalak tetoválni. De ahhoz teljes mértékben IDE kell figyelned és koncentrálnod kell. Értve?-fúrta a tekintetét az enyémbe.
-Értve.-mondtam, majd vigyázállást imitáltam és vigyorogva szalutáltam egyet neki. Felvonta a szemöldökét, aztán, bár nagyon igyekezett, de nem sikerült megőriznie a swagboy szerepét, és röhögésben tört ki. Onnantól baromira feloldódtunk, a tegnapi érthetetlen nyomott hangulatnak nyoma sem volt, és végigdumáltuk az oktatást. Nem voltam szerencsétlen, nem rontottam el a legelronthatatlanabb dolgokat és nagyon jól éreztem magam álmaim munkájában. Amikor a főnöknek nem volt dolga, ő is benézett és kérdezősködött kicsit felőlem, közben kiderült, hogy tök jó arc. Aztán takarítás következett, majd rengeteg vendég érkezett, és meg sem álltunk a melóval. Nagyon elfáradtam, úgyhogy nap végére semmi erőm nem maradt, de megérte. 5 óra körül végeztem, és hazamentem. Ledőltem a kanapéra, majd benyomtam a TV-t. Bárcsak a nap további része is ilyen jó lett volna!