Why So Complicated?

18.

Totálisan szétestem. Bíztam benne, hogy teljesen másért jár el otthonról minden második nap. Elhittem, hogy mindig őszinte lesz velem. Elűztem minden gyanúmat, miszerint megcsal. De hiába. A reményeim szertefoszlottak. Ahogy Yoongi beszélt, minden egyes szava egyre inkább összetört. És idiótának éreztem magam. Mert miközben a helyébe képzeltem magam, rájöttem, hogy abban a helyzetben közel sem tudtam volna olyan erős maradni, mint ő. Nem érdekelt, nem akartam észrevenni, hogy szerelmes belém, elűztem minden vele kapcsolatos érzésemet. Hagytam szenvedni. Közben fény derült az ujjtörős esetemre, az öccse ájulására és a Miwon nyakán lévő foltos esetre is. Hogy nem jöttem rá? Idegrendszeri zavar. De ez nem magyarázat arra, amit Miwon tett. Hazudott és megcsalt. Yoongi elmondta nekem, pedig végig félt, hogy ezzel mindent tönkretesz bennem. Aznap ott sírtunk egymás vállán. Én azért, mert fájt, ő meg azért, mert fájt nekem. Azt hiszem, ezt hívják tiszta szeretetnek és csodálatos embernek. A kicsit sem férfias lelkizésünk közepette azonban megjelent a főnökünk. Akkor még nem tudtam, hogy pont ő kell oda, de utólag rájöttem, hogy a monológja után még nagyon sokáig a padlón lettem volna. Azt hiszem, rendesen helyretette bennem a dolgokat.
-Hát itt meg mi a franc folyik?-kérdezte meglepetten, mikor benézett az ajtón. Mindketten összerezzentünk.
-Könnyek.-nyögtem ki szipogva. Abban a pillanatban az sem zavart volna, ha az összes munkatársunk vagy vendégünk megtudja a problémámat.
-Mert? A rohadt életbe, Yoongi! Te is bőgsz? Mikor láttam én ilyet utoljára?-jött közelebb, majd az ujját az említett álla ala támasztva felemelte a fejét.
-Elmondtam neki.-közölte letörten. Woojung felsóhajtott, majd egy szót sem kérdezett többet. Izmos karjaival összetolt minket maga előtt, és a vállunkra tette azokat. Nagy levegőt vett, majd beszélni kezdett hozzánk.
-Na, idefigyeljetek. Tudom, hogy rossz, ami most van, hogyne lenne. Hiszen nagyon rövid idő alatt rengeteg dolgon mentetek keresztül. És most a legrosszabb. De fogjátok fel, hogy ezzel nem dőlt össze minden, hiába érzed most úgy, Hobi! Egy fontos dolog van: hogy a barátodnak nem szabad újabb esélyt kapnia, akkor se, ha még mindig szereted. Mert akkor megint ez lenne idővel. Ha hazaérsz, mondd ki, hogy vége! Képes vagy rá. Yoongi. Te egyen már túl vagy, már csak az öcséd van hátra, és emlékszem. Mondtad, hogy már egyszer csalódott. Viszont, ha most is nagyon összetörne, idehozhatnád egy időre, amíg jobban nem lesz. A környezetváltozás jót tenne neki, és egy pár nap szabadság is a munka alól. Oké? Mindent meg lehet oldani! Ha valaminek vége, kezdődhet egy új, csak rajtatok múlik. Még valami. Nem bánnám, ha végre észrevennétek, hogy azóta vagytok oda egymásért, amióta Hoseok idejött. Csak ennyit akartam. Most pedig egy, kettő! Nagyon gyorsan szedjétek magatokat össze, mert 10 perc, és kezdődik a munkaidő!-mondta. Ezzel ott hagyott minket, engem pedig minden mondata mélyen elgondolkodtatott. Igaza volt. Teljes mértékben. Éreztem,  hogy ha nem vagyok hülye, akkor hallgatnom kell rá. Mindenben.