Why So Complicated?

12.

[Yoongi POV]
Nagyon szimpatikusnak tűnt Kook barátja, ahogy beszélgettem vele. Látszott rajta, hogy szereti őt és hogy fontos neki. Végre valaki. Jungkookot bevitték a kórházba kivizsgálásra, hogy van-e valami baja, amit kétlek, mert nemsokára már teljesen jól érezte magát, de egy éjszakára benntartották azon a napon. Iszonyat kíváncsi voltam az okra, és határozottan eldöntöttem, hogy mindenképp ki is fogom deríteni. Megígértem neki, hogy este, ha Miwon elmegy, még meglátogatom, és hogy viszek neki kaját, mert tudom, hogy ott nem a legjobb a koszt.
Miután az étteremből eljöttem, eszembe jutott, hogy a DVD-ket még Hoseoknál hagytam, ezért miután vettem magamnak egy szendvicset, hozzájuk vettem az irányt.

[Hoseok POV]
-Megjöttem!-kiáltott Miwon, amikor hazaért. Egész délután Yoongin járt a fejem. Meg az öccsén. Két dolog versengett az agyamban folyamatosan. Az egyik, hogy majdnem megcsókolt, és ha nem szólal meg a telefonja, én simán HAGYOM neki. Hogy lehettem ilyen felelőtlen? És ha legközelebb ilyen adódik, amikor nem zavar meg minket senki? Akkor megengedem? Akkor megcsalom Miwont? Hát milyen ember vagyok én? Lehet egyszerre 2 embert szeretni?! Várjunk...Mit beszélek? SZERETNI? Ki mondta, hogy én szeretem Yoongit? És miért gondolok márusls a legközelebbre? Jesszusom. A másik az volt, hogy szegény tesója, és hogy vajon mi történhetett vele. Ráadásul az étteremben dolgozik. Tehát Miwon munkatársa, mert az egész városban csak egy van. Micsoda véletlen!
-Szia!-csókoltam meg a szerelmemet. Akármit tett, és akármit tettem majdnem én, már nagyon hiányzott, és örültem, hogy egyben látom. Aggódtam, hogy bánatában (ami szintén egy hatalmas kérdés bennem...miért nem emlékszik, hogy eltörte az ujjam?) valami hülyeséget csinál.-Milyen napod volt?
-Szörnyű...elájult az egyik...öhm, munkatársam. És fogalmunk sincs mitől. A raktárban...pakoltunk, majd egyszer csak összeesett. Bevitték a kórházba estére, hogy kivizsgálják. Tökre megijesztett.-magyarázott.
-Jaj, tudom...képzeld, az oktatóm a tetoválószalonban a munkatársad bátyja...jóban vagyunk, és ma átjött filmezni, mert unatkoztam itthon. A tesója barátjától kapta a telefont a történtekről. Nem is mesélted, hogy van egy meleg pár az étteremben, kicsim. Na mindegy. Kérsz vacsorát?-kérdeztem végül. Az arca hófehérré változott, csak bámult maga elé, mint aki emészti a hallottakat.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten. Nehogy már ő is elájuljon, vagy valami!-Miwon!
-Semmi...igen, az jól esne.-nyögte ki.
Miközben a konyhában sürgölődtem, a barátommal beszélgettem, aki a mondandóm után kezdett furcsán viselkedni. Mint aki összezavarodott, vagy valami. Nem tudtam ezt hova tenni, és nem akartam még egy óriási kérdőjelet a fejembe! Volt már épp elég. Hirtelen csengettek. Fogalmunk sem volt, ki lehet az, egyikünk sem várt vendéget, de azért kimentem ajtót nyitni. Yoongi állt ott.
-Szia! Visszajöttem a DVD-kért, ha nem zavarok.
-Jaj, dehogy, gyere csak. Hogy van az öcséd?-érdeklődtem, miközben beljebb invitáltam.
-Sokkal jobban, de azért megfigyelésen tartják éjszakára, köszi. Még mindig egyedül vagy?-kérdezte.
-Nem, itthon van a barátom. Most legalább bemutathatlak neki.
Az előbb említett a konyhaasztalnál ülve nyomkodta a mobilját. Érkezésünkre felnézett, majd eltátotta a száját, megtámaszkodott a könyökével, és a színe az eddiginél is sokkal rosszabbá változott.
-Mi van veled, kicsim, rosszul vagy? Ő itt Yoongi, az oktatóm, csak a filmjeiért jött vissza, amiket délután itt felejtett. Yoongi, ő pedig Miwon.
Egyikük sem szólalt meg. Utóbb említett sem nézett ki sokkal jobban, mint a szerelmem. Csak bámultak egymásra síri csendben, miközben Yoongi ölni tudott volna azzal a pillantással, amivel a barátomat nézte. Ezután gyorsan felkapta, amikért jött, és köszönés nélkül, villámként távozott, nekem pedig egyszer s mindenkorra baromira elegem lett abból a napból. Ez meg mégis m i    a    f r a n c    v o l t?!