Why So Complicated?

16.

[Hoseok POV]
Egy hét telt el azóta, hogy Yoongi faképnél hagyott a saját lakásomban minden ok nélkül, amikor végre mertem lépni. Egyetlen értelmes indokot sem tudtam kitalálni a történtekre, így abban gyanakodtam, hogy féltékeny. Hiszen Miwon az égvilágon semmit sem vétett ellene, és ő sem értette, hogy miért volt ez az egész. Őszintén, haragudtam Yoongira, mert majdnem megcsókolt, és mert majd' megölte a barátomat azzal a pillantással. De mégis. Minden percben eszembe jutott, amikor csak lehetett, és végigkínlódtam a hétvégét, amiért még csak a hírét sem hallottam. Nem lett volna szabad ennyit gondolnom rá. 2 napra az eseményre visszamentem dolgozni.
-Sziasztok!-köszöntöttem a főnökömet és a munkatársaimat.
-Na, visszajött a kis sérült is.-vigyorgott az előbbi, és kezet fogott velem.-Hogy van az ujjad?
-Hát, nem túl jól, de igyekszem majd nem használni.-biztosítottam.
-Jólvan. Yoongi bent van, menj nyugodtan, de figyelmeztetlek: kicsit depis. Tudom, hogy mi baja, de majd ha akarja, elmondja.-ezekkel a nem túl biztató mondatokkal engedett utamra, amiktől kissé görcsbe rándult a gyomrom.
-Hali!-köszöntem halkan a nekem háttal ülő, rajzolgató partneremre, mire az egy kicsit megugrott, majd rám pillantott.
-Szia!-nézett a szemembe, ami abban a pillanatban nagyon ijesztőnek bizonyult, pedig egy csepp düh sem volt a tekintetében. Annál inkább szomorúság, félelem és tehetetlenség. Ezután visszafordult a papírjához.
-Mizu?-próbálkoztam egy kérdéssel, hátha beszélgetni kezdünk.
-Semmi kúl.-válaszolta. Ennyi. Ennyi volt aznap a beszélgetésünk, és a hét mindennapjait is letudtuk ezzel a pár szóval. Azon kívül, hogy többször is kinyitotta a száját, mintha valami nagy dolgot készülne elmondani, de csak ennyi jött ki rajta: Figyelj, Hoseok...semmi. Ebből már kezdett elegem lenni, de amit csütörtök este megtudtam, az még sürgetősebbé tette a megbeszélnivalónkat Yoongival. Amikor aznap Miwon hazaért, nagyon kívántam őt, és bele is ment a dologba. Azonban mikor a nyakát akartam kiszívni, hátul egy csúnya piros és zöld foltot fedeztem fel rajta, amit a haja takart.
-Mi van itt?-kérdeztem tőle a csúnya ponthoz érve, mire fájdalmasan felszisszent.
-Öhhm, semmi.-mondta halkan, de nem nézett rám.
-Miwon, az igazat, légyszíves.
Sokáig hallgatott, majd láttam rajta, ahogy összeszedi magát és belevág a történetbe.
-Mikor Yoongi innen elment...azutáni nap bementem hozzá...hát... megkérdezni, hogy mi volt ez. Olyanokat momdott, hogy nincs megbeszélnivalónk, meg ilyenek, nem volt hajlanó egy értelmes mondatot kinyögni. Aztán jött a főnökötök, és nyakon vágott.-magyarázott.
Hogy mivan?! A főnök megütötte? De hát az kimaradt a történtekből, hogy miért...én nem így ismerem őt. Azonnal úgy éreztem, hogy beszélnem kell Yoongival, hogy ez miért történt, hiszen Woojung biztos nem ütne le valakit csak úgy, minden ok nélkül. És nem csak ez az egy tárgyalnivalónk volt hátra. Viszont ennek nem üzenetben éreztem az idejét, hanem pénteken, személyesen.