Why So Complicated?

24.

[Yoongi POV]
-Szia!-szóltam bele 1 héttel később a telefonba. Akkorra már teljesen biztosak lettünk a döntésünkben. Beláttam, hogy csak azért, mert a terveim között nem szerepelt ez a váratlan fordulat, nem hagyhattam, hogy a saját gyerekem árvaházba kerüljön. Szerencsémre pont egy olyan társat küldött mellém az ég, mint Hoseok, és egy olyan barátot, mint Boss. Akiknek sikerült helyrerakniuk az eszemet, mellesleg pedig mindenben támogatnak. Így hát magabiztosan hívtam fel aznap Hyunát.
-Ó, heló, Yoongi!-üdvözölt félénken a lány.-Si...sikerült...dönteni?
-Igen.-mosolyodtam el, hallva az izgulását. Szegény, miket élhet most át! -Vállalom a babát, a párommal együtt.-jelentettem ki.
-KOMOLYAN?!-visított fel, mire kicsit el kellett tartanom magamtól a készüléket, ha nem akartam megsüketülni. Hangos zokogásba kezdett.-Köszhönömh szépennh.-szipogta boldogan.-Ígéremh, még meg...meghálálom!
-Nem kell. Ez nem egy szívesség. Egy kötelesség, amit nem fogok megbánni.-biztosítottam. Ezután még pár szót váltottunk, hogy majd elmegyünk a családjához bemutatkozni, meg ilyenek. Tudtam, hogy még azzal is szembesítenem kell majd őket, hogy igazából meleg vagyok, viszont úgy gondoltam, ez lesz itt most a legkisebb probléma.
-Na? Örült?-lépett oda hozzám Hobi.
-Az nem kifejezés.-néztem a szemébe. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy valószínűleg egy csodálatos ember lehet, de az utóbbi két hétben ez 100 százalékig bebizonyosodott előttem.-Rohadtul szeretlek, ugye tudod?-suttogtam néhány milliméternyi távolságra az arcától.
-Én is téged.-motyogta, aztán szenvedélyesen az ajkaimra tapadt. Filmbe illő pillanat volt. Nyelve óvatosan tapogatta végig a szám szélét, majd harcot kezdett vívni az enyémmel. Belemarkoltam a fenekébe, mire a csókba nyögött.
-Öhhmm...nem akarok ünneprontó lenni, csak gondoltam szólok, hogy ha szexuális jelenetre készültök, akkor a szobád ideálisabb hely lenne erre, Yoongi.-röhögött fel Boss a hátam mögül. Elváltam Hoseoktól, és felnevettem.
-Hülye!-csaptam a vállába játékosan.-Kösz, hogy szóltál, még a végén kifutottunk volna az időből.-pillantottam az órára. Meg volt beszélve, hogy azon az estén 6-ra átjönnek Jungkookék Hobihoz. Rég láttam az öcsémet, ahogy Miwon is a barátomat, így megérett a dolog egy találkozásra. Fél négy volt, nekünk pedig még főzőcskéznünk is kellett az érkezésükig.
-Gyere, kicsim, átveszem gyorsan a ruhámat, aztán indulhatunk.-hívtam az emeletre, majd kézenfogva eltűntünk a lépcsőn. Alig vártam, hogy elújságolhassam Kooknak a nagy eseményt.

                                ***

-Ez isteni lett!-szólalt meg Miwon, mikor belekóstolt az általunk készített kajába.
-Hát, nem leszünk mesterszakácsok, de igyekeztünk.-mosolygott a mellettem ülő. Ha már 2 órát szenvedtünk az elkészítésével, megérte, hogy finomnak találják.
-Mi újság veletek?-kérdeztem, hiszen nem akartam egyből belevágni a történetembe. Meg tényleg érdekelt, hogy telnek a mindennapjaik.
-Ami azt illeti, van egy hírem...-kezdte az öcsém barátja.-Jövő héttől kezdem a kezeléseket. Azt mondta a doki, hogy egy-két hónap, és elfelejthetem ezt az idegbajos időszakot.
-Azta! Király!-csaptam össze a kezem. Igazán jó volt hallani, hogy nemsokára teljes biztonságban tudhatom a tesómat.
-Igen. És én sem félek már, hiszen tudom, hogy ha csak egy kicsit megnyugtatom Miwont, mikor felhúzza magát, akkor nem fog bántani.-vigyorgott büszkén Kook. Hihetetlenül édes volt, ahogy szerelmes pillantással bámulta a mellette ülőt. Eljött az ideje, hogy én szólaljak meg.
-El kell mondanom nektek valamit.-kezdtem.-Nagyon meg fogtok lepődni, de azt hiszem, ez egy jó hír...vagy valami olyasmi.
Kitágult szemekkel szegezték rám a tekintetüket.
-Naaa?-tette le kíváncsian a kezéből az evőeszközt Kookshi, mire Miwon is így tett.
-Apa leszek.-jelentettem ki. Kisebb csend következett. Hallottam, ahogy mindkettőjüknek leesik az álla.
-Hogy mivan?-kérdezte az öcsém meglepetten. Elmeséltem nekik mindent. Folyamatosan figyelve hallgatták végig a kis sztorimat, majd végül Jungkook felugrott a helyéről.
-Azigen, Hyung!-nevetett fel.-Nem vagy kispályás!-lépdelt hozzám, mire felálltam.-Gratulálok!-borult a nyakamba boldogan. Csodálatos volt látni, hogy mennyire örül nekem. A barátja is így tett. Rá kellett jönnöm, hogy valójában Miwon nem rossz ember...mindenkinek vannak kellemetlenebb pillanatai. A betegségéről pedig nem tehetett. Az este kiváló hangulatban folytatódott, vacsi után megnéztünk egy filmet, majd lassan indultak haza.
-Yoongi! Hívj, ha bármit tudsz!-búcsúzkodott Kook.
-Igérem.-biztosítottam, mire átölelt, aztán pár szó távolodni kezdett a sötét alakuk a kertben. Elégedetten csuktam be az ajtót, aztán Hobi felé fordultam, aki vigyorogva nézett engem. Kitűnő ötletem támadt.
-Megengeded, hogy még szebbé tegyem a napunkat?-pillantottam rá perverz mosollyal. Az ajkát beharapva bólintott, ezért ölbe kaptam, majd eltűntünk a hálószobájában.